Kellemetlen meglepetésben lehet része annak, aki Bern belvárosában, a Münzergasse közepén lehajol egy már hosszú évek óta ott heverő pénzérméért. Óvatlanságáért ugyanis félliternyi, nyakába zúduló hideg víz lehet a fizetsége, egyenest egy közeli ház tetőszerkezetéből kinyúló, s magából váratlanul vizet spriccelő „szökőkútból”. A kövezetbe rögzített kis érme így aztán épp olyan biztosan őrzi helyét, mint az igazán nagy pénzeket megmozgató, s így a politikát is befolyásolni tudó svájci bankvilág.
Az alpesi országban valóságos legendák zengenek a zürichi utcák alatt kiépített titkos trezorokról, a „nehéz időkben” odamenekített, főként aranyban és gyémántban kifejezhető vagyonokról. A helyi pénzintézetek azonban ma is mágnesként vonzzák magukhoz a dollár-, euró- és frankmilliókat. Fiktív telephelyek, banktitok, adóoptimalizáció – néhány fogalom, amely valódi varázsszóként hat azokra, akik üzleteik legbiztosabb hátteréül a sajátos pénzügypolitikát biztosító kis országot választják. Itt senki sem kérdezi az ügyféltől, honnan származik az a pénz, mely Csipkerózsika-álmát a bank egyik titkos páncéltermében kezdte meg, az üzlet részletei pedig – akárcsak egy gyónás során a papnak elrebegett szavak – sosem kerülhetnek harmadik személy vagy a hatóságok tudomására.
Az utca embere mit sem lát azonban mindebből, egész egyszerűen élvezi a példátlan jólétet, a szociális biztonságot és a minimális adóterheket. Egy Indiából érkezett takarító is megkapja a havi háromezer frankot, egy svájci rendőr viszont akár nyolcezret, egy orvos vagy tanár pedig tízezret is hazavisz. Igaz, a pénzügyminiszternek sem sokkal magasabb ennél a jövedelme. Furcsa, de mégis zokszó nélkül alkalmazott törvény, hogy a férj köteles legkevesebb nyolcszáz frankot biztosítani házastársának, amenynyiben az asszony becsülettel végzi a házimunkát. A kantononként eltérő mértékű adó pedig legföljebb 7,6 százalék, szemben az uniós átlaggal, mely ennek a kétszerese. Nem véletlen tehát, hogy a függetlenségre és a közvetlen demokráciára oly büszke Svájc döntéshozói mindeddig nem igazán kívánkoztak a huszonötök közé, s a lakosság is rendre leszavazta az EU-tagságot.
Persze még elképzelhető, hogy egyszer majd Svájc is a nagy család részévé kíván válni, ehhez azonban az EU-nak minden tekintetben megfelelő feltételeket kell szabnia Bern számára. A svájciak addig azonban szívesebben ülnek a saját babérjaikon, s örülnek, hogy ügyeikhez nincs másnak köze.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
