Bemondta a rádió, hogy aki teheti, kerülje el az Oktogont, mert tumultus keletkezett amiatt, hogy Gyurcsány Ferenc fagylaltot vásárolt. Azt nem részletezte az útinform, hogy a tumultus az újdonsült kormányfő rajongóiból, kritikusaiból, netán testőreiből keletkezett-e – mindenesetre nem ártott volna némi előzetes figyelmeztetés, mert akkor talán nem vesztegelek annyit a körúti dugóban a miniszterelnök édesszájúsága miatt. Az Oktogonon annyi minden okozott már tumultust: volt gyorséttermi lövöldözés, akasztottak háborús bűnöst – történelmi és kriminalisztikai szempontból tehát kétségkívül megkerülhetetlen helyszín. S bizonyára az én dugóban veszteglő tumultusérzékenységem, keserű szájízem az oka, hogy rögvest arra gondoltam: a volt KISZ-vezért milliárdos korában is ellenállhatatlan nosztalgia vonzza a hajdani November 7. térre.
Az igazsághoz tartozik, hogy a tumultus tölcsérében fellelhető Gyurcsány a Terror Háza elé igyekezett vígan fagylaltozva, hogy elhelyezze virágait a nyilasuralom áldozatainak emlékére. Arra nem tértek ki a hírműhelyek, hogy elkülönített volna néhány szálat a kommunizmus áldozatainak emlékére is, noha ez még 453 kongresszusi küldött miniszterelnökétől is elvárható lenne. (Elődje és hátba szúrt mentora, Medgyessy Péter legalább beállt az Andrássy úti sorba, hogy megnézze a kiállítást. Igaz, kapott is ezért hideget-meleget az elvtársaitól. Talán ez volt az első szög a politikai koporsójában.) Gyurcsány nyilatkozott is a jeles alkalomból, kifejtve, hogy hadat üzen a szélsőségeknek. Ez már egy finomított változat, korábban ugyanis egy vidéki gyűlésen olyasmit mondott: fasisztákkal és humoristákkal nem alkuszunk. Úgy tűnik, a humoristák fellélegezhetnek.
A virágelhelyezési ceremónia amúgy szappanopera-dramaturgiával kísérli meg tematizálni a közbeszédet – meglehetősen csekély sikerrel terelve el a figyelmet a kormányátalakítás (vagy inkább uralomváltás) anomáliáiról. A kontinuitás abban mindenképp kimutatható, hogy az új kormányfő is hajlandó asszisztálni a minden patináját elveszített szocialista hecclap happeningjén. (Még jól emlékezhetünk: az előző kabinet a párt ökleként funkcionáló újság kerek születésnapján lényegében kihelyezett kormányülést tartott.) Ki tudja: Bácsfi Diána talán még KISZ-es korában kapta a konspiratív feladatot, hogy egyszer apropót szolgáltasson a KISZ-kormány fejének egy kis demonstratív koszorúzásra.
Biztosan velem van a baj, de se a fagylalt, se a virágos hadüzenet nem tudta elterelni a figyelmemet az uralomváltás körüli tumultusról. A legbravúrosabb teljesítmény vita nélkül Nagy Sándort illeti: úgy mondott le, hogy rögtön ki is nevezték államtitkárnak. Kovács László feltalálta a pünkösdi külügyminiszter műfaját. A Medgyessyt Gyurcsány kedvéért könnyedén eláruló Gál J. Zoltán, aki botcsinálta szóvivőből általános államtitkárrá avanzsált (Gyurcsánynál a hála igenis politikai kategória), alighanem aspirálhatna a Guinness-rekordra: kuriózumszámba megy az érettségizett helyettes kancelláriaminiszter. Legszebb azonban az üvegzsebes Keller László bukásának önmagyarázata: szerinte menesztésének semmi köze ahhoz, hogy államtitkárságáról tízmillióért adtak el bizalmas iratokat (emlékeznek még a Székely-ügy kulcsszavára: „dokumentum”?); hanem azért vadászták le, mert megpiszkálta a vadásztársaságok közpénzfelhasználását. Medgyessy kedvenc sportja a vadászat volt, Gyurcsányé a rulett. Nem ajánlanám Keller utódjainak, hogy mostanság nagyon piszkálják a szerencsejátékokat. Elvégre Keller szerint „ma nem a Fidesz osztja a levegőt”. De aki jó lesz, még fagylaltot is kaphat.
origo.hu
Kiakadtak Azahriah rajongói
