Új helyzet a Délvidéken

Tudják, hány százalék a magyarok aránya Szabadkán? Harmincnyolc. Az innen-onnan betelepült szerbek és az időközben szülőföldjüket elhagyó magyarok összesítése drámai mérleget alkot a Délvidék egyik legfontosabb magyar kulturális központjaként számon tartott város nemzetiségi összetételéről. Ennek ellenére Szabadkának magyar polgármestere maradt, s ez a fenti etnikai arányok ismeretében kisebb csodával ér fel. Ne feledjük, hogy a néhány hónappal ezelőtti romániai önkormányzati választásokon Marosvásárhelyen nem sikerült leváltani a román polgármestert, holott a magyarság aránya jelenleg mintegy negyvenöt százalékos a Bolyaiak városában. Szabadkán a magyarok nagyobb hajlandóságot mutattak a szavazásra, mint a szerbek. Ne legyenek illúzióink, ma Szerbiában, de a többi szomszédos országban is etnikai kritériumok alapján választanak ott, ahol különböző nemzetiségiek voksolnak.
A Vajdaságban a mostani választások – a szabadkai sikeren kívül – számos új kérdést hoztak a felszínre, amelyek mélyreható elemzést, majd vélhetően nagyvonalúságot is igénylő politikai megoldást követelnek. A messze legerősebb délvidéki magyar szervezet, a Vajdasági Magyar Szövetség jól szerepelt a tartományi megméretésen, de szekere igencsak döcögött a helyhatósági választásokon. Ráadásul a vajdasági magyarság köréből egyre többen indulnak szerb pártok színeiben, ez a tény alaposan összezavarhatja a hagyományosan nemzetiségi alapon szavazó átlagpolgárt. A zűrzavart csak fokozzák az olyan lépések, mint az óbecsei, ahol a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnökét a háborús bűnök miatt Hágában raboskodó Vojiszlav Seselj nevével fémjelzett Szerb Radikális Párt helyi reprezentánsainak támogatásával választották a képviselő-testület vezetőjévé.
Új eleme a vajdasági választásoknak, hogy a tartomány gyakorlatilag leképezi a szerbiai helyzetet. Azaz a Délvidéken a szerbek éppúgy az európai irányvonalat képviselő Demokrata Párt és a milosevicsi időket visszasíró radikálisok közül választottak, mint Szerbia más területein, például Belgrádban. A Vajdaság jellegzetes pártjai háttérbe szorultak, vagy teljesen eltűntek a politikai palettáról. Ez a fejlemény azt a kérdést is felveti, hogy megmaradt-e vagy középtávon megmarad-e a tartomány sajátos jellege, büszke távolságtartása a klasszikusan balkáni Dél-Szerbiától. Akarják-e a szerbek is a vajdasági autonómia további bővülését? Van-e elég elkötelezettség a helyi demokrata párti politikusokban a tartomány önállósága iránt, vagy inkább a belgrádi pártközpontra, esetleg Borisz Tadics államfőre bízzák a döntést? Elemzők szerint a vajdasági szerbek elsősorban a magasabb életszínvonal elmaradása miatt büntették a tartományi vezetőket, akik történetesen az autonómia hívei voltak. Az ugyanakkor mindenképp megállapítható, hogy a délvidéki választások eredményei nem kedveznek az autonómiatörekvéseknek.
Pedig ha valaha, akkor most – a magyarverések közepette – valóban ideje van az önrendelkezés erősítésének. Ehhez elsősorban egységes magyar fellépésre van szükség, elfogytak ugyanis a szerb partnerek. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt kezdeményezésére hatpárti egyeztetést tartottak tegnap a magyar autonómia kérdéséről. Ismét egy asztalhoz tudtak ülni azok, akik az utóbbi években messze elkerülték egymást. Lesz-e valós akarat a folytatáshoz?