Brissagóról amúgy csak keveset lehet írni. Apró, tiszta és rendezett városka a Lago Maggiore partján, valamikor halászfalu lehetett, manapság pedig része a dél-svájci üdülőparadicsomnak. Stabil és nagy a jólét, itt tényleg. Mindez önmagában is kétségkívül tiszteletet parancsol, ám Brissago az elmúlt hetekben mégis a sakk miatt került be a hírekbe: a városka a 37. klasszikus sakkvilágbajnoki döntő házigazdája. A regnáló világbajnok, a 29 éves orosz Vlagyimir Kramnyik és a 25 éves magyar Lékó Péter csap össze a címért. 14 partit játszanak, a verseny díjalapja egymillió svájci frank, az összeg 60 százalékát a győztes, negyven százalékát a vesztes kapja, 7:7-es döntetlen esetén elfelezik az összeget, de Kramnyik marad a világbajnok. Megdolgozott érte: Garri Kaszparovot taszította le a trónról, négy évvel ezelőtt. Lékó két éve nyerte meg a dortmundi jelöltviadalt, így lehetett Kramnyik kihívója.
A mérkőzés szponzora a brazil Dannemann dohánykonszern, amelynek itt van az európai központja, hatalmas tóparti épület, képtelenség eltéveszteni. Brissago köszöni szépen a lehetőséget, hogy két hétig foglalkozik vele a világsajtó, a maguk módján viszonozzák is, némi túlzással élve elmondhatjuk, hogy a település erre a két hétre sakkba öltözött. A Flamingo bár stilizált sakktáblákat alkalmaz poháralátét gyanánt, a cukrászok pedig szabadjára engedték a fantáziájukat, és elképesztő táblatortákat gyártottak, figurákkal együtt. Néhány napra a helyi divat is száműzni látszik a színeket, fekete és fehér ruhák, alsóneműk vannak összeválogatva a kirakatban, de a sakkmotívum az utazási irodától kezdve a bútorüzleten át egészen a festékboltig csaknem mindenhol jelen van. A városháza előtti kis téren két sakkfigura áll, az épületre pedig hatalmas magyar és orosz zászló van kifüggesztve. Az iskola előtt hatalmas, kopott sakktábla, itthon a strandokon látni ilyet, ám az esemény tiszteletére új bábukat tettek rá, közöttük mászkálnak a gyerekek.
Kedélyes hely ez a Brissago. A helybeliek készségesen szóba elegyednek az érdeklődő külföldivel, nagyon örülnek, hogy a két nagymester éppen itt csatázik a világbajnoki címért, úgy érzik, hogy ez fontos nekik. A keresztkérdések hatására mindazonáltal megtörnek, nem a szívük csücske a sakk, holott, mint egy benzinkutas kifejti, biztosan nagyon érdekes játék, de ő inkább kártyázni szokott, már amikor nem focizik.
A Centro Dannemann nem árul zsákbamacskát: ez bizony dohánygyár. Rendkívül kellemes dohányillat száll a levegőben, aggályosan tiszta minden sarok, de gyár ez a javából, vaslépcsők, sárga falak, bordó mázolás, rideg, nagyüzemi hangulat. Az alkalmazottak kedvesek, némi megértő jóindulattal igazgatják el a folyamatosan érkező újságírókat és sakkbarátokat. A helyszín nincs megtűzdelve alkalmi látványosságokkal, korrekt módon berendezett és felszerelt szobák állnak a tudósítók és érdeklődők rendelkezésére. A Playing Hall a civil hétköznapokban valamiféle konferenciaterem lehet, most átrendezték, nagy része nézőtér, kisebb része játéktér. Szabadon be lehet menni, a terem délelőtt üres, a sakktábla úgy áll, ahogy az előző játéknapon hagyták a nagymesterek. A terem kifejezetten el van sötétítve, fekete háttér, fekete falak, a kikapcsolt kivetítők is szürkék. Az asztalon apró színfoltok, két kis zászló, orosz és magyar.
Rosanna Pierantognetti, a Dannemann itteni igazgatója szerint nagyon jó kis helyszín ez a döntőnek, hogy csak egy példát mondjon, ő is itt dolgozik. A Dannemann cégszerűen kedveli a sporteseményeket, és az igazgatónő úgy vélekedik, hogy a sakk kifejezetten illeszkedik a vállalat filozófiájához, ami kiemeli az elmélyülést, a gondolkodást, az emberek összehozását, érdeklődésük lekötését. Való igaz, a sakk könnyen társítható a szivarozással, egy úszóverseny támogatását nyilván alaposabban átgondolnák.
A közönség lassan szállingózik, nem is töltik meg a termet. A sakk azon sportok közé tartozik, amelyeknek hatalmas fellendülést hozott az internet elterjedése, a döntő hivatalos honlapján (www.worldchesschampionship.com) a világ minden tájáról folyamatosan figyelemmel kísérhetik a partikat és a kommentárokat a sakk kedvelői. Az egyik kommentátor Artur Juszupov nemzetközi nagymester, nagy darab, vidám ember, hosszú, ősz hajjal. Juszupov türelmesen válaszol a folyosón az őt faggató újságíróknak. Igen, most Lékónak van több esélye a végső győzelemre, nem, Kramnyikot valóban nem szabad még temetni. Bizony, Kramnyikon van nagyobb teher, igen, most már sokkal többet kell kihoznia magából. Hogyne, a lélektani nyomás egyre nagyobb rajta. Természetesen, még bármi történhet. Az ominózus 8. öszszecsapást, amelyben Lékó sötéttel győzött, és átvette a vezetést, Juszupov úgy értékeli, hogy a magyar fiú szenzációsan játszott, és történhet a hátralévő játszmákon bármi, ez a parti tisztán és egyedül áll a sakk történelmében. Ezt jó hallani, de azért „bármi” ne történjen.
Egy orosz sporttelevízió nagy teret szentel az eseménynek, a forgatócsoport most is dolgozik. Riporterük szerint ahogy múlnak a napok és a partik, az orosz médiában egyre nagyobb az érdeklődés, mióta Lékó vezet, az ottani szakértők izgatottan és aggodalmasan értékelik Kramnyik helyzetét. Mindazonáltal még mindig Kramnyikot tartják esélyesebbnek, no persze.
A játékosok még nincsenek a teremben, feszes menetrend szerint szólítják őket, három perccel a 15 órakor kezdődő parti előtt. Ez lesz a döntő 11. mérkőzése. Joel Lautier, a Profi Sakkozók Szövetségének (ACP) elnöke, a döntő versenyigazgatója rövid köszöntőt mond, néhány szóban elemzi a döntő állását, az előző partit, amelyben, szó mi szó, Lékó szorult helyzetbe került, nehezen mentette döntetlenre az állást. Most azonban ő játszik majd világossal. Lautier Kramnyikot hívja be először, az orosz nagymester békésen leül a sötét bábuk mögé. Lékó is nyugodt, besétál, leül, megigazítja a világos figurákat. A kezdés után még öt percig lehet őket fotózni, utána nem. Villognak is a vakuk, alig férnek el a fotósok a pódiumon, a két nagymester ezalatt elkezdi a játszmát, az első lépéseket pillanatok alatt meghúzzák. Az öt perc letelt, a terem elcsendesedik, a közönség a kivetítőket figyeli, és fejhallgatón Juszupov barátságos kommentárjait hallgatja. Lékó Péter negyedszer kezd d4-gyel, az első alkalommal nagyon meglepte vele Kramnyikot, akkor született Lékó első győzelme. Azóta Kramnyik nem lepődik meg, higgadtan védekezik és hárít. Ezúttal is betonbunkert épít a sötét figurákból, Lékó, ahogy ezen a döntőn már általánossá vált, rendkívül sokat töpreng, fogyasztja az idejét. Juszupov szerint világos erősen támad, de sötét pontosan védekezik. Lékó könyököl, kezébe temeti az arcát, úgy gondolkodik, Kramnyik inkább hátradőlve szemléli az ütközetet. Ritkán vannak ketten egyszerre a tábla mellett, aki lépett, elsétál, és akkor jön vissza, amikor ismét ő van soron. Kramnyik 14. és 15. lépése meglepi Lékót, furcsa választás elé kerül: ha ragaszkodik eredeti tervéhez, akkor lépésismétléses döntetlen lesz a játszma vége, ha folytatni akarja a küzdelmet, és mást lép, akkor ront az állásán. Lékó Péter nagyon sokáig elemez, láthatóan nem boldog, keresi azt a variációt, amivel jó esélylyel folytathatná a partit. Nem talál ilyet, megismétli az előző lépését. Kramnyik besétál, és ő is ugyanazt húzza, mint az előbb. Lékó ismét hosszan értékel, de ezúttal sem változtat. Kimegy, és amikor együtt jönnek vissza, már tudják a nézők, ha máshonnan nem, Juszupovtól, hogy ez bizony döntetlen. Úgy is van, kezet fognak, visszaülnek a tábla mellé, váltanak néhány szót az állásról, miközben megtámadják őket a fotósok.
A forgatókönyv szerint rövid sajtótájékoztató következik, összetolják az asztalokat a két nagymesternek, Kramnyik kezdi. Rendkívül nyugodtnak tűnik, lassan, halkan beszél, mint mondja, még három parti van hátra, abból kétszer ő lesz világossal, tehát van oka az optimizmusra. Igaz, Lékó 6:5-re vezet, tehát Kramnyiknak egyszer feltétlenül győznie kell, de képesnek tartja magát erre. Kérdezik tőle, hogy miért nem játszik harcosabban, amire úgy válaszol, hogy ez nem harciasság kérdése, ami döntetlen, az döntetlen. Lékó Péter szomorkásan elemzi a partit és értékeli a döntő állását. Szerinte furcsa a helyzet, egy sötéttel elért győzelemmel vezet Kramnyik előtt, de világossal nem tudja feltörni az orosz világbajnok állásait. Ő is optimista, bízik abban, hogy a hátralévő három mérkőzésen meg tudja tartani előnyét. Úgy legyen. Még pár percig állják a fotósok rohamát, majd kisétálnak a teremből. Lékót már várja felesége, Szofi Petroszjan, beszélgetve távoznak.
A táblán most is ott maradnak a figurák, mutatják: 17 lépés után a 11. parti gyors döntetlennel zárult. Ha addig nem, hétfőn mindenképpen eldől: a sakk történetében először lesz-e magyar világbajnok.
Lékó továbbra is vezet
Tegnap a 12. parti is döntetlennel zárult. Lékó Péter két játszmával a döntő vége előtt továbbra is tartja előnyét, jelenleg 6,5:5,5 arányban vezet, és egy pontra van szüksége ahhoz, hogy világbajnok legyen. Vlagyimir Kramnyik továbbra is versenyben van, neki másfél pont kell címe megvédéséhez. Legközelebb szombaton játszanak, Lékó Péter vezeti majd a világos bábukat. Ha győz, ő a világbajnok. Ha döntetlen lesz, akkor a hétfői, utolsó partiban Kramnyiknak csak a győzelem lesz elég. Ha Kramnyik győzne szombaton, akkor Lékónak kell hétfőn mindenképpen nyernie. A tegnapi játszmában Kramnyik volt világossal. A két nagymester csaknem négyórás küzdelem után, egy Lékó számára valamivel előnyösebb állásban, a 34. lépésben egyezett meg a döntetlenben.
