Nincs már különbség a hazai és a korábbi EU-tagállamok környezetvédelmi szabályozása között sem, míg a tőlünk keletebbre eső országok kevésbé szigorú szabályok között tevékenykedhetnek, emiatt olcsóbb árakon tudnak dolgozni – nyilatkozta lapunknak Peller Katalin, a Magyar Nyomda-és Papíripari Szakmai Szövetség (nyomdászszövetség) főtitkára.
Elmondta, hogy ma már Magyarországon is ugyanazokkal az alapanyagokkal, technológiával és gépekkel dolgoznak, ugyanolyan jogszabályi környezetben, mint Európa más országaiban. Egyedül a bérköltségek alacsonyabbak, ám a rájuk rakódó járulékok olyan magasak, hogy ez sem jelent már versenyelőnyt. A 2001-es világméretű gazdasági recesszió elérte a hazai ágazatot is, ami érzékenyen érintette a magyar nyomdaipari cégeket. Ugyanis ha kevesebb az emberek jövedelme, kevesebb könyvet, újságot és egyéb nyomdai terméket vásárolnak. A megrendelők pedig csökkentették mennyiségeiket vagy a terjedelmi igényeiket – mondta.
A főtitkár szavai szerint ebben a helyzetben a Széchenyi-terv nyújtott segítséget az ágazat vállalkozásai számára, mert komoly beruházási boomot indított el. Ez éves szinten – 2000 és 2002 között – 10-12 milliárd forintos beruházást indukált. Ebben az időszakban a nyomdai vállalkozások technikai, technológiai ellátottsága megújult. Ekkor sokan terveztek új beruházásokat, ami teljesen ma sem állt le, ám jelentősen lelassult, megtört a korábbi lendület.
Peller Katalin közölte: a jobb minőségű, gyorsabb, nagyobb teljesítményű gépek nagyobb kapacitásra képesek, amire ma nincs piaci igény. A főtitkár úgy véli, a hazai nyomdaipari kapacitások mintegy harminc százaléka kihasználatlan, a túlkínálat pedig lenyomta az árakat. A megrendelés hiánya, a nyomott árak, a tevékenységek párhuzamossága ellen összefogással védekezhetnének a veszélybe került társaságok – véli a szakmai szövetség főtitkára, aki szerint az előremenekülést a technológiafejlesztés teremtheti meg a cégek számára. A nyomdák közötti együttműködéssel a tevékenységi párhuzamosságok kiküszöbölhetők, de a cégek általában önállóan próbálnak boldogulni – mondta.
A szakember közölte: az ágazatban kétirányú folyamat zajlik. A túlkínálat miatt várható, hogy a kevésbé versenyképes nyomdák tönkremennek. Az általános trend azt mutatja, hogy a reklámkiadványok és a csomagolás területén viszont piacbővülés várható. A gépek, a gyártósorok drágák: egy új nyomógép 400-500 millió forint, de használtan is 100 millió körüli árat kérnek érte. Öt-hat évente viszont muszáj lecserélni a gépeket, mert a technikai fejlődés ilyen gyors ütemű. A nyomdai beruházások átlagos megtérülési ideje öt-hét év. Ugyanakkor a piac szűkülése csökkenti a cégek versenyképességét is. Ma már a könyveket sem 100-120 ezer, hanem csak háromezer példányban nyomják, s tudomásul kell venni, hosszú távon is ez a trend. Túlélni csak az egyre magasabb, extrább igényeket kielégítő minőséggel és a specializálódással lehet, ugyanis – közölte Peller Katalin – egyik cég sem olyan tőkeerős, hogy minden nyomdaipari tevékenységet a legmagasabb színvonalon legyen képes elvégezni. A specializálódás a hatékonyság záloga is, ami – véleménye szerint – a hazai vállalkozásoknak még nem erősségük.
A szakmai szövetség főtitkára kiemelte: az ágazatban 96 százalék a húsz fő alatti cégek aránya, a maradék négy százalék tömöríti a közepes és nagyvállalatok számát. A nyomdaipari vállalkozások 95 százaléka hazai tulajdonban van; egyetlen 100 százalékosan állami cég van a piacon, ez pedig a Pénzjegynyomda. Mindez azt mutatja – húzta alá –, hogy az ágazat privatizációja lezárult, bár egyes információk szerint sor kerülhet a Pénzjegynyomda részleges magánosítására is.
Végezetül Peller Katalin közölte: az ágazat éves árbevétele 140 milliárd forint, s ennek csupán öt százaléka származik exportból. Egy alkalmazott bruttó havi jövedelme 400-500 euró, míg Németországban ez az összeg 4000-5000 eurót tesz ki.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
