Veszteség a baloldalon

Az utolsó nekirugaszkodás ígéretes volt; a svájci kiadó adott egy esélyt arra, hogy a Magyar Hírlap megfiatalított gárdával kihúzza magát a csávából. Oldott hangvétel a tudósításokban, informatív gazdasági rovat, olykor meglepően éles, kormányt bíráló vezércikk és publicisztika – Kovács László soha nem felejti el, miképp kommentálta energetikai biztosi jelölését a lap. A hírlap szerint ugyanis a politikus legfőbb feladata majd az lesz, hogy tűzifát gyűjtsön, és leoltogassa az égve hagyott lámpákat a brüsszeli EU-irodaházban. A Ringier azonban megunta a pénzköltést, és vállalta a radikális döntést.
A lap kitartó és egyre fogyatkozó számú olvasói egy ideig gyászolnak, aztán egy-két másikkal próbálkoznak. Aligha kétséges, melyikekkel. A hírneves újságírókat, főnököket – nevük olvasóink fülében aligha hangzik jól – csak átmenti a kiadó, sorsuk iránt egyáltalán nem aggódunk, fiatalabb kollégáinkéi iránt viszont igen. Éppen ezért mi most nem triumfálnánk, miért örvendjünk annak, hogy nő a fiatalok körében a munkanélküliség? Az viszont figyelemre méltó fejlemény, hogy az úgynevezett balliberális média most vesztett el először egy zászlóshajót. A nemzeti oldalon viszont már több kísérlet bukott meg. Emlékezzünk hát most a Pesti Hírlap vagy az Új Magyarország sorsára, és arra, mit éreztek e lapok munkatársai, amikor bezárták a szerkesztőség kapuját.