Zakatol a…

Bizonyos könyveket muszáj szeretni. A Mozdonyenciklopédia is ilyen: nyomtathatnák akár pőre fekete-fehérben, zsebkönyvméretben, alapjaiban elhibázott betűtípussal, mindegy lenne, a téma elvinné a kiadványt úgyis. Hiszen a férfiembert könnyű elcsábítani egy kis műszaki kalandozásra, legyen bár az „osztrákból” hozott Quelle katalógus márkatermékein szocializálódott vagy az internetfüggőségben szenvedő legújabb generáció tagja. Hát még, ha sípol, szuszog, dohog és zakatol a kalandozás tárgya…
A Mozdonyenciklopédia – amely egyébként A világ legendás mozdonyainak legteljesebb kézikönyve szerénytelen alcímet viseli – joggal számíthat sikerre, főként, hogy a mostanság oly divatosan nagyszabású formátumban jelent meg, hatalmas, gyönyörű képekkel, ahogy az egy leginkább ajándékozásra szánt kiadványtól elvárható.
Ám jelen esetben nem csak a külcsín becses. Colin Garatt vasúttörténeti kutató jó érzékkel válogatta össze a világ legendás mozdonyait – ha már ezt úgyis megígérte az alcímben –, és megfelelő mennyiségű információt közöl a különböző típusokról. Igaz, a kevésbé szakavatott rajongó a rengeteg műszaki adat és leírás böngészése közben alkalmanként szívesen megpihenne a mozdonyokhoz vagy tervezőikhez fűződő anekdotákat olvasgatva. A könyv három korszakra bontva tárgyalja a mozdonyok fejlődését, minden típusnál kiemelve a pontos és hiteles adatokat és egyéb jellemzőket. Az első, A vasút születése című fejezet a korai korszakot tárgyalja a kezdetektől 1900-ig, bemutatván a klasszikus brit mozdonyokat és a korai észak-amerikai, európai szerkezeteket. Az Aranykor című fejezet az 1900–1950 közötti időszakot tárja az olvasók elé, azt az öt évtizedet, amikor a távolsági közlekedés főként síneken zajlott. A harmadik rész 1950-től napjainkig vizsgálja a vasút változásait, a gőzvontatástól eljutva a több száz km/óra sebességre képes modern szerelvényekig.
Az enciklopédiában a magyar közönség is talál kedvére valót, habár csupán néhány „tétellel” sikerült bekerülnünk a legendák közé. A szerző érdekességként a fogaskerekűt, a 61-es villamost, az Európai vonatok megőrzése című részben a Hűvösvölgyben közlekedő gyermekvasutat, a fővonali villanymozdonyok soraiban a V43-ast, a tolatómozdonyok között pedig a V46-ost említi.
A 424-esről viszont egy árva szó sem esik, s ez a hiányosság bizony negatív irányban befolyásolhatja a kiadvány honi szereplését.
(Colin Garatt: Mozdonyenciklopédia. Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 7490 forint)