Ha mi is annyit keresnénk, mint a nyugat-európaiak, akkor nem fanyalodnánk hamisítványokra – így hangzik az illegális forrásokból származó számítógépes programok felhasználóinak legnépszerűbb önfelmentő filozófiája. Szó, ami szó, a szoftverek kiskereskedelmi árát a magyar átlagkeresethez viszonyítva valóban elkeserítő adatokat kapunk, mert egy-egy komolyabb program a minimálbér többszöröséért szerezhető be, és a legújabb játékszoftverekért is általában tízezer forintnál többet kell fizetni. Így aztán érhető, ha a tömegek a kockázatos, ugyanakkor igencsak költséghatékony illegális beszerzési lehetőségek felé fordulnak.
A Sopronban és a város környékén élők például a Magyar Bazár című újságban megjelentetett hirdetésben leírtak szerint sms-ben rendelhették meg a méregdrága alkalmazásokat potom összegért. A nyugati országrész virágzó kalózkereskedelmét azonban a napokban súlyos csapás érte, mivel a hálózatot működtető férfi rendőrkézre került. Ráadásul, hogy a vásárlóknak is legyen miért aggódniuk, a hatóságok a bűnöző megrendelőkről készített dokumentációját is megkaparintották. A nyugati határvégen ezért kétezer fiatal várja izgatottan, hogy mikor csöngetnek nála is a nyomozók.
A dílert egyébként lakossági bejelentés alapján találta meg a hatóság, talán valamelyik ügyfél volt elégedetlen a leszállított áru minőségével. A Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőrkapitányságtól kapott tájékoztatás szerint a hamisítót tetten érték, mivel elfogásakor is épp programokat másolt a lakásán található számítógépeken. Ám a hatóság szempontjából e szerencsés véletlen nélkül is megfelelő mennyiségű bizonyíték gyűlt össze a férfi ellen, aki ugyan megpróbált nyomok nélkül tevékenykedni, mégis a lehető legostobább hibát követte el.
A házkutatás során a rendőrök tíz darab 120 Gb-os merevlemezt, 174 darab másolt CD-t és DVD-t, az üzletszerű tevékenységet bizonyító, korábban elküldött és még megrendelésre váró postai feladóvényeket, a forgalmazott filmek és szoftverek jegyzékét, valamint a megrendelők listáját foglalták le, majd visszafejtették a hamisító módszerét.
A díler tehát első lépésben a másfél terabájtnyi, s főként internetről letöltött zenét, filmet, felhasználói és játékprogramot a már említett Magyar Bazár című lapban hirdette meg eladásra. A hirdetésre sms-ben lehetett jelentkezni, amelyre válaszul az érdeklődő részletes listát kapott. Ezután egy álnéven bérelt postafiókra kellett eljuttatni a megrendelést, amit postai utánvéttel teljesített. A rendszer majd egy évig működött gond nélkül – ez idő alatt a kalóz mintegy négymillió forintos bevételre tett szert –, s talán működne ma is, ha valaki nem jelenti fel a hamisítót. Az ügy pikantériája, hogy ha a feljelentő valóban az egyik elégedetlen ügyfél volt, akkor ő is pórul járhat, mivel a hamisító egyszerű, kockás füzetekben vezette az üzletmenet minden egyes momentumát megörökítő feljegyzéseit. A nyomozóknak tehát nem lesz nehéz dolguk, ha a vásárlókat is meg akarják találni, mivel egy évre visszamenőleg már most is pontosan tudják, hogy ki, mikor és mit rendelt a terjesztőtől. A rendőrség azonban egyelőre még nem csapott le a kockás füzetben felsorolt személyekre, mivel a hatóság ügyészségi állásfoglalást kért azzal kapcsolatban, hogy bevonják-e az eljárásba a megrendelőket is. A megyei főügyészség viszont még nem alakította ki álláspontját, mivel nincs általános iránymutatás a hasonló esetekre, ezért elképzelhető, hogy a csupán egy-két alkalommal, kis tételben vásárlók végül egyszerű rendőrségi megrovással úszhatják meg a feketegazdaságban tett kalandozást.
Hasonló eset egyébként már történt Magyarországon: hat évvel ezelőtt egy pécsváradi díler bukott le, s húzta csőbe hasonló hibát elkövetve a megrendelőit is. Az 1998-as eset annyiban különbözött a soproni eseményektől, hogy a pécsi rendőrkapitányság tisztje automatikusan kiterjesztette a nyomozást az érintett vásárlókra. A bíróság végül 2001-ben hozta meg ítéletét, s tizenöt vádlottat próbára bocsátott, illetve ügyészi megrovásban részesített. Fájdalmasabb volt viszont az ítélet szakértői költséget taglaló része, mivel a közel négymillió forintra rúgó számla ötven százalékát a megrendelőknek kellett kifizetniük. További húsz vádlott fölött idén ítélkezett a Budai Központi Kerületi Bíróság, s a pécsváradi hamisító vásárlói közül többen felfüggesztett börtönbüntetést kaptak.
A soproni tettenérés valószínűleg csupán pillanatnyi, valójában észrevehetetlenül apró szünetet eredményez a honi illegális szoftver-, film- és zenekereskedelemben. Ha a fájlcserélő hálózatokon lebonyolított gigantikus forgalommal nem is foglalkozunk, akkor is lehetőségek tömkelege hirdeti magát az interneten. Márpedig illegálisan vásárolni sokkal egyszerűbb, mint a legális elektronikus kereskedelemben rendelni.
A módszer végtelenül egyszerű: a felhasználó egy kalózoldalra kattintva emelt díjas mobilszámot talál, amire sms-t kell küldenie, hogy a válaszüzenetben megérkezzen a belépéshez szükséges kód. Az emelt díjas sms ára általában 200 forint, amelyért cserébe hétnapos korlátlan letöltési lehetőséget kap. Márpedig egy hét hosszú idő: az egyre divatosabb széles sávú internetkapcsolatot és 24 órában üzemeltetett számítógépet feltételezve akár nyolcvan jó minőségű film vagy több tucat PC-s játék eltulajdonítását jelentheti.
Érthető – bár nem elfogadható –, ha a fiatalok a legtermészetesebb módon használják a kalózoldalakat vagy cserélgetnek egymás között jogdíjas terméket, s közben eszükbe sem jut, hogy törvénysértést követnek el. A zsebpénzből könnyűszerrel kifizethető „licencdíj” hatalmas adatbázisokat nyit meg, a kamaszok a számítógép használatával párhuzamosan megtanulják, hogy fillérekért minden – és a minden ebben az esetben a legkevésbé sem túlzás – megszerezhető: a digitális világban régi és új filmek, PC-s és más platformokra írt játékok, grafikai és fotóprogramok, zenék és videoklipek várják az érdeklődőket. És alkalmanként egy kockás füzet is…
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
