Jaj, Halák úr, ha ezt tudtam volna előre! Ha tudtam volna előre, nem ragaszkodtam volna ahhoz, hogy megjelenjen az ön cikkemre reagáló írása. Mert csak azért ragaszkodtam hozzá, hogy lássa mindenki: kommunistának lenni lelkiállapot kérdése, tényleg. S azért ragaszkodtam még, mert gonosz vagyok. Akartam, hogy mindenki lássa: ön, Halák úr nagyon-nagyon rosszul ír. Ami nem lenne baj, ha ön, Halák úr, műbútorasztalos lenne. De nem az. S ez, fájdalom, gonoszszá tett engem. De szépen kérem, Halák úr, higgye el: ha előre látom, hány olvasónk ragad tollat, telefont, és mond csúnyákat azért, hogy az ön írását közlésre méltónak találtuk, bizony, nem tettem volna.
A végén ugyanis szánni kezdtem önt, Halák úr.
S akkor most még egyszer, csak az ön kedvéért. Tehát…
Igenis, a sárga drótüveg. A hazalopott autóbuszroncs, ablakaiban muskátlival. A nadrágszíjparcella. A félig földbe ásott autógumi-külsők, pirosra, sárgára festve. Vgmk. Gmk. Meló inaszakadtáig, rogyásig. Lada. Műszőrrel borított ülés. Műszőrrel borított kormány. Bólogató kutyus. Cascomatrica, ötletesen összevágva: Csao. Bajtárs szelet. A kőkemény. Úttörőmozgalom. Piros nyakkendő. Kék nyakkendő. Diolen Mobi. És bizony! A ceruzalábú fotel. A ceruzalábú fotel mindenekfelett! Ötven négyzetméter. Betonsiló. Lakáskiutalás. Szövetkezet. Téeszcsé. Aktíva. Pártaktíva. Május elseje. Termelési riport. Az a sárga műanyag hullám, fekete zárt szelvényre szerelve a terasz fölé. Aki azt kitalálta, hát az…
Metlachi. Egy vonat, erre, mifelénk.
Az, Halák úr, hogy az Elbától keletre tíz- és tízmilliók csak a klozet mellett tudták a dolgukat elvégezni… Na, az volt rendszerfüggő.
És el ne feledkezzünk a limóporról! Ezért mondjuk ki jó hangosan: limópor! Ha tudtuk volna, hogy egyszer vége lesz, bizony, el kellett volna tennünk egy zacskó limóport.
Kockaházak. Egy falusi kocsma 1979-ben. És Kádár János. És Biszku Béla. És Papp János. És Czinege Lajos. És Apró Antal. Ezek. EZEK! Ez a névsor – és még ezrek és ezrek, Halák úr, hogy világos legyen. Pedzegeti már? Autógumit félig földbe ásni csak olyan országban lehet, ahol Biszku Béla egzisztál…
Párttitkárfrizura, bizony. Virsliujj. Hónaljszag. Zsibongó és forradalmi ifjúsági napok. Forró Tamás. Lánchíd konyak. Tablettás bor. Debrői hárslevelű. A meggymagos ember. Meggymagos ember a börtönben. Szabó László. Kék fény. (Szabó Lászlón keresztül meg lehetne írni a huszadik századi kommunizmusok teljes történetét, húsz kötetben.)
Olefinprogram. Zenés ajándékkosár az NDK-ból. NDK! Honecker és Brezsnyev csókja. Fal. Falak. Millió fal – egy ott, odakint, a többi mind-mind itt belül.
Szakszervezet. Gáspár Sándor. Szakszervezeti értekezlet. Vállalati buli. SZOT-üdülő. Beton pingpongasztal. Forgó. Zöld mackó. Kinizsi sör. Lecsószag. Otthonka. Nájlon.
Munkásőrség. Munkásőrség!!! Uramisten – azok hogy úszhatták meg?!
Ifjú Gárda. KISZ. KISZ-titkár. Hangulatjelentés.
Diadal mozi.
Szovjet laktanyák. Szovjet katonák, szovjet tisztek. Tányérsapka.
Ellenforradalom. ELLENFORRADALOM – hogy dögöltek volna meg!
B lista. Lista. Három per három. Három per négy, öt, hat. Belügyminisztérium. Útlevélosztály. Háromévente. Húsz dollár. Nyugati ablak. Kérvény. Kérelem, jellemrajz a házmestertől.
Önkéntes rendőr. Március 15-e – akkoriban. Lánchídi csata. Október 23-a – akkoriban. Pfuj!
Szürkeség. Por. Rombolás. Közért. Kosz. Parizervég – a kabarétréfák legfőbb motívuma, mert mi megmondhatjuk. Határsáv, szögesdrót. Disszidens. Osztályharc. Karl Marx, Friedrich Engels. Híradó, fél nyolckor. A Hét. Gedeon Pál. Avar János. Hajdú János. „Elvtársak! Begyűrűzött…” „Majd jövőre…” Aztán el is suhan így negyven év…
Eladósodás. Külföldi hitel. Hogy a gazemberek még néhány évig uralkodhassanak. Elzálogosított jövő. Hitelből lesz a hideg virsli meg a langyos sör – aztán lehúzzuk a budin.
1968. És bevonulunk. Mi, 1956 hazája bevonul. Legkésőbb akkor kellett volna mindnek megdöglenie. És kútmérgezés. „A lengyelek azért, mert nem dolgoznak…” – okádékország lettünk. Nem is köpet, Halák úr, hanem okádék…
Berecz János. Tollal és fegyverrel. MSZMP. AZ MSZMP kongresszusa. Kongresszusai. Kádár csippent a szemével. Otthon meg grízes tésztát zabál kopott láboskából, hokedlin ülve.
A puritán gyilkos. Az egyszerű hazaáruló.
A történelemkönyvek. Pozsony, Szabadka, Nagyvárad nincsen. Bratislava van. Nehogy megsértsük az elvtársakat. Nehogy megsértsük a testvéri internacionalizmust. Ha azt hallom, internacionalizmus, azonnal a revolveremhez kapok…
Határon túli magyarok meg nincsenek. Persze. Akkor sem voltak…
De volt pörkölt. Jó paprikás döfi. Pörc. Tokaszalonna. Gulyáskommunizmus. Legvidámabb barakk. Bajtárs szelet még egyszer. Úttörővasút szelet. Terv szivarka. Ötéves terv. Trapper farmer. Tisza cipő. Alföldi bakancs. Gránáthajítás. Kislabdadobás. Tornaóra a büdös osztálytermekben.
Lumpenprolivircsaft – érti, Halák úr? Lumpenprolivircsaft!
Elvtársak! Itt hozom a klozetpapírt! A Regnum Marianum helyén…
Elvtársak. Internacionálé. Varsói Szerződés. KGST. Tervgazdálkodás. Vas és acél országa. Koksz. Brikett. Tatabánya. Harsogó surmóság. Személyi igazolvány. Igazoltatás. Nov. hét. NOSZF. „Április négyről…” Ságvári Endre. Most jött vissza. Kun Béla. Tiétek. Dicsőséges 133. Mindjárt rosszul leszek… Trianon? Arról kuss! Az nincsen. Zánkai úttörőváros van. Hajtogassunk szolidaritáshajót a kubai úttörő pajtásoknak!
Amihez csak nyúltak, szarrá vált a kezük alatt, Halák úr. Hát ezért. A szépen kicsinosított autóbuszroncsokért. S hogy azt kellett hinni itt sokáig, túl sokáig: ez az élet…
Persze, Halák úr, mindezek ellenére, az ő ellenükre, maguk ellenére azért lehetett itt élni. De köpetország voltunk. Lumpenproliköpet.
És a kommunizmus – hát az, bizony, lelkiállapot. Kiheverhetetlen. És itt van ma is.
Olvasom a hírt:
„A nemzetpolitika szempontjából én végül is ezt a helyzetet sikeresnek tekintem, mert végre elvált a szar a víztől – értékelte Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke a pénteki Máért-ülésen történteket a Kossuth rádióban.” Na ja! Duray megírta a Kutyaszorítóban-t, aztán ezért börtönbe vitték, s a műhöz írt előszóért Csoóri Sándor szilenciumot kapott. Hogy kiktől? Éppen azoktól, akik ma a nem mellett ágálnak. Mégis mit gondol, Halák úr, mit kellene Duraynak mondania?
Aztán olvasom tovább a hírt:
„Az MSZP elutasítja ezt a megosztó politikát – reagált erre Vadai Ágnes, az MSZP elnökségi tagja.”
Önismeretből jeles!
Ez van, Halák úr.
S csak egy kérdés még. Ha önöknek csak kommersz öreg szekrények voltak otthon, Halák úr, és szertelen örömmel fogadták annak idején a pozdorjabútorokat, s miképpen nagyon rosszul megírt művéből kiviláglik, ön nagy rajongója volt annak a Kádár-féle köpetországnak, akkor ugyan mit szeret a Halák úr a tudjuk, hogyan milliárdossá lett Gyurcsányban?
Miért nincs ön, Halák úr, a Munkáspárt soraiban?
Mert tudja, Halák úr, akik ma ott vannak, azokban legalább lehet tisztelni az elvhűséget. Azok az öreg szakik nem loptak semmit. Hitték, hogy a létező világok legjobbikában élnek.
De akkor most mit hisz kend, Halák úr?
Bayer Zsolt
Halák László Szegény, szegény Bayer Zsolt című írása november 13-i számunkban jelent meg.
