Évtizedekig éltünk gyanútlanul. Volt anyukánk, apukánk, aki délben kézcsókkal köszönte meg az ebédet, szeretnivaló nagyszüleink, rokonságunk, legendákkal átszőve. Majd jött a férjhez menés, nősülés ideje, és kezdődött minden elölről. Az élet szilárdnak hitt rendje. Szerelem, család, gyerekek, unalmas, izgalmas hétköznapok, események, iskolák, kirándulások, karácsonyok, vasárnapi ebédek, foci a faterral, sutyorgások anyával, veszekedéseket követő kibeszélések, szánkózás, ballagások, spórolás. Élet. Anya, apa, gyerekek. Összeállt a leltár, ha nem is hibátlanul. Senki nem vette hajdan komolyan a szovjet Pavlik Morozovot, aki feljelentette, és halálba küldte saját szüleit a nagy Szovjetunióban. Ezért Páska egy pár cipőt kapott ajándékba, és a szovjet emberek példaképe lett. Íme a szovjet családmodell. Apa a Vörös Hadsereg tisztje, Mása kiváló pionír, Vászka besúgó és ipari tanuló, a mama házbizalmi, aki mindent jelent, amit lát. A szovjet modell taszította az embereket, nem is nagyon tudták kikezdeni Rákosiék a hagyományos magyar család szerkezetét, amíg a nőket el nem kergették dolgozni, tudatosan gyengítve ezzel a hagyományos szereposztásokat.
Nagyot fordult mára a világ. Nincs már szovjet példa, beköltözött helyette a képernyőkre és a filmvásznakra az amerikai álomcsalád. Sietünk utánozni mindenben, nehogy lemaradjunk a tengerentúli trendről. Az amerikai rémálom családról. A látottak szerint az amerikai férfi veri és időnként megerőszakolja a feleségét. Már a texasi nagyapja is verte a nagyanyját, derül ki a pszichiáterek rendelőjében. Forgatókönyvi sugallat alapján az amerikai családok a pedofília melegágyai. Amikor a férj szünetet tart gyermekei molesztálásában, akkor kimeríti a családon belüli erőszak minden lehetőségét. Filmjeikben rendőrök cirkálnak az utcákon, hogy legyen idő begyűjteni a családokat zaklató Joe-kat és Jimmyket. Nem is tudni, miért siet a sok Mary érettségi után férjhez. (Amerika persze nem ez, de a mindenható tudatipar ezt a képet közvetíti felénk.)
Amióta Amerika „megbízható szövetségesei” vagyunk, nagy hirtelen mi is felfedeztük, micsoda titkolt bűnökkel terheltek a magyar családok. Az iskolákban beköszöntött az angolszász oktatás, funkcionális analfabéták és a kriplik képzése. Nincs buktatás, osztályozás, leépítik a testnevelést. A tanulók jogaikat gyakorolva előbb-utóbb kiüldözik az iskolából a színvonalat, ezt megtapasztalták Amerikában azok az európai tanárok, akik követelni mertek.
Most törvény születik arról, hogy a családban a gyereket nem szabad megütni. Batiz András kormányszóvivő szerint ez most a svéd modell átültetése. Ennek lényege, ha a kis Erik vendégségben leköpi a háziakat, lerántja az abroszt terítékestől az asztalról, gombostűt döf a kutya fenekébe, az ágyterítőre keni az ebédet, akkor cserébe annyi jár neki a szülőktől, hogy: ejnye, kicsim!
Megint sikerül a családok magánügyeibe betolakodnia néhány buzgó közszereplőnek, figyelmen kívül hagyva, hogy az ilyesfajta törvények annyit érnek, amennyit betartanak belőlük. Igazából mindannyian tudjuk, hogy ma nem a nyakleves hozza gyermekeinkre az igazi veszélyt. Komolyabb probléma a szeretetlen légkör, a családból kiüldözött apa, a csonka családban kínlódó anya, a videókból áradó ellenőrizetlen pornó, a brutális filmek, a szexuális aberrációk nyílt propagálása. Milyen lesz ez a televízión és számítógépen cseperedő nemzedék?
Az igazi élet igazi valóságához képest a gyermek családon belüli fenyítésének megtiltása látványos pótcselekvés. Amerikai svédcsavar.
origo.hu
Ezt kevesen tudták: 100 kiló alatt otthon is lehet temetni
