Brüsszeli elégtelen

Hiába a kormányzati kreatív könyvelés, vagyis a statisztikai és költségvetési trükkök sokasága – most például a deficit lefaragására talált ki új számítási technikát a pénzügyi vezetés –, már Brüsszelnek is feltűnt, hogy valami nincs rendben Magyarországon. Nemrég az euróvizsgán buktunk meg: azért kaptunk elégtelent, mert nem teljesítjük a közös nyugati pénz átvételének egyetlen feltételét sem, amely leegyszerűsítve azt jelzi, hogy koncepciótlan a magyar gazdaságpolitika. Hazánkban magas az infláció, rekordot dönt az államháztartási hiány nagysága, továbbá elszállt a folyó fizetési mérleg. De itt van még a tetemes államadósság is, amely a 2002-es kormányváltás óta csaknem negyven százalékkal növekedett. Csak viszonyításként: a ma már boldog békeidőknek minősülő 2000–2001-ben az uniós szabályok szerint számított államháztartási hiány háromszázalékos volt a GDP-hez képest, vagyis pontosan annyi, amennyit a maastrichti kritériumok még megengednek. Az államadósság csakúgy alatta volt a kívánt mértéknek, sőt még a következő évben is tartotta a csökkenő tendenciát. Persze kétségtelen az is: az infláció ugyan átmenetileg stagnált, de akkor még élt a csúszó leértékelés rendszere.

Hol tartunk most? A legfrissebb hírek szerint az Európai Bizottság elmarasztaló jelentést készül írni hazánkról a magas államháztartási hiány miatt. Brüsszeli vélemények szerint akár mérget is vehetünk az újbóli elégtelenre, hiszen az idén ősszel kiderült, nem sikerül a kormánynak tartania a felzárkózási programban leírtakat. A kabinet tudniillik az év elején a korábban megadott 3,8 százalékról először 4,6 százalékra, majd szeptemberben 5,3 százalékra módosította az idei évre vonatkozó hiánycélt. Ám ez utóbbi is illúziónak tetszik: a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb jelentése alapján további intézkedés nélkül sem az idei, sem a jövő évi deficitcél nem teljesül. A jegybank év végére 5,6 százalékos deficitet jelez előre, míg a következő esztendőre vonatkozóan sem vár jelentős javulást, hiszen a számítások azt mutatják, hogy 2005-ben az államháztartás hiánya eléri a GDP 5,5 százalékát.

Eközben viszont a kormány optimista, és állandóan a reálgazdaság eredményeire hivatkozik. Való igaz, a magyar gazdasági növekedés éves átlagban az idén elérheti a négy százalékot, ugyanakkor folytatódik a külső és belső egyensúly romlása. A definíció tehát egyszerű: miközben a vállalatok alkalmazkodtak a magyar kormány hetvenes–nyolcvanas évek Olaszországát idéző állami intézkedéseihez, addig a regnáló hatalom képtelen arra, hogy a költségvetés állapotát megreformálja. Sőt a jövő évi büdzsé tervezetét a vesztesek költségvetésének keresztelték el az érintettek: az önkormányzatok, a vállalkozókat tömörítő gazdasági egyesületek és az egyházak is. De a magánszemélyeket képviselő szervezetek sincsenek elragadtatva a 2005-ös adórendszertől, miközben a reálkeresetek őrzik a rájuk kiszabott stagnáló szintet. A közpénz helyett magánpénzből megvalósuló beruházásokból pedig csak átmeneti és látszólagos megtakarítások keletkeznek, így az úgynevezett PPP-megoldásokra való áttérés egyensúlyi szempontból inkább negatív hatásúvá válhat.

A lényeg tehát az: most a külső körülményekre, esetleg a világgazdaság lassulásra semmi nem fogható. A költségvetési túlköltekezéssel és az adósságállománnyal van gond. Ezért pedig a kormány felel. Ugyanakkor az is világos, hogy a hitelvesztésért sem az adó- és vámügyi gyorstalpalót végzett Kovács László brüsszeli emigrációja, sem pedig a monetáris tanács tagjainak kormányjelöléssel bővülő köre sem segít. A bizonyítvány ugyanis elégtelen.