Ekebontó Borbála

A l á m e r ü l t A t l a n t i s z o m

„A pusztulás se mindegy, milyen…”
Banos János

Nógrád megyében Ecseg falu temetőjét és templomát fényképeztem, s elindultam a várdombot is megnézni. A régi vár „a falu északnyugati határában, hegyek karéjában, a Szuha-patak (régen Füzegy-, illetve Füzéres-patak) melletti dombon épült. Építésének célja a védelem, a völgyekből lefutó utak ellenőrzése volt. Mint alacsony dombon álló kis vár, katonailag nem töltött be komolyabb szerepet” – írja Stadler Árpád a faluról szóló kismonográfiájában.
A vár felépítésének idejéről nincs pontos adatunk. „Már 1324-ben fennállott, s róla egy 1347-ben kelt oklevél is megemlékezik. Maga a helység a XV. században Hollókő várához tartozott, s a gúthi Országh és Lossonczy családok birtokába került. Rajtuk kívül a Romhányiaknak is volt itt birtokuk, melyet azonban 1493-ban eladtak. 1598-ban Forgách Zsigmond volt a helység földesura. A XVII. században a hódoltsághoz tartozott. A török hódoltság megszüntetésével ismét a Forgáchok birtokába került. Az elkövetkező évszázadokban állaga tovább romlott, köveit széthordták.”
A vár néhány mai térképen Ilona-vár, Leányvár néven is szerepel. Leányági örököse (i) miatt nevezhették Leányvárnak, véli a monográfus. Ehhez kapcsolódóan Bonfini is tesz említést egy mendemondáról, amely Ekebontó Borbálához fűződik. „A faluban ma is élő történet lényege a következő: A legenda szerint Ecseg várát Füzér Borbála nevű nőszemély is birtokolta, akire a nép az Ekebontó Borbála nevet ragasztotta. Mégpedig azért, mert Borbála asszony az itt megforduló és neki tetsző férfiakat maga elé hívatta, s ha azok heves aszszonyi indulatainak csillapításában jeleskedtek, az ekéből kifogatta az ökröket, s nekik ajándékozta.”
A Nógrád vármegyéről szóló monográfiában, egy XIX. század elején készült nyomaton jól látni, hogy akkor már csak a vártorony állt, de az is romosan, tető nélkül. Ezt a romot a XX. század első évtizedében az akkori bíró és jegyző elbontatta, olyan indokkal, hogy a torony romjai, kövei a legelő marhára veszélyesek. A domb tetején ma csak egy tábla hirdeti Ecseg várának emlékét.
Azért mentem föl a várdombra, hogy legalább egy kőrakást vagy régi téglát fényképezzek. Ez a tervem nem sikerült: nem találtam egyetlen régi építőkövet sem. De elhoztam emlékül a várdomb füveinek és az előtte elterülő rétnek az illatát, amely, tudjuk, lefényképezhetetlen.