Bár az amerikai tengerészgyalogság magas rangú tisztjei vasárnap már Fallúdzsa felszabadításáról beszéltek a sajtó képviselőinek, a helyi hadviselés sajátosságait mutatja, hogy ténylegesen még tegnap sem fejeződött be a másfél éve tartó iraki harcok történetében is különösen véresnek bizonyult ostrom. Az egy hete kezdett hadművelet amerikai részről 38 halottat és 275 sebesültet követelt, az iraki nemzeti gárda veszteségeit is több tucatra teszik, míg az amerikai erők szerint 1000-1200 ellenálló esett el, köztük sok szaúdi, jordániai és palesztin. Ahogy a győzelem kihirdetésének az értelme is erőteljesen megkérdőjelezhető a városi környezetben zajló gerillaharcban, úgy a veszteséglistára kerültek kategorizálása, osztályozása is. Ezt mi sem támasztja alá jobban, mint a Fallúdzsában tevékenykedő Mudzsahed Súra Tanács szervezet szóvivőjének nyilatkozata. Abu Szaid Addlimi nem egyebet állít, mint azt, hogy saját veszteségük alig száz fő, az amerikaiak által megölt többi ember pedig iraki civil.
Az urbánus hadviselés újra és újra visszatérő kérdései kísértenek Fallúdzsában. Civilek futkároznak az utcán, vagy ellenállók? – szól a kérdés, s a harc hevében az egyetlen biztos, ám a megszállók szemszögéből meglehetősen kockázatos azonosítási módszer annak megvárása, hogy az illető tüzel-e rájuk. Mivel elsősorban beosztottjaikkal kell elszámolniuk, a veszélyes fallúdzsai utcákon a jelek szerint sokszor éltek a nehézfegyverzet nyújtotta lehetőségekkel. Ahhoz nem férhet kétség, hogy sokan ennek váltak áldozatául.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf: Hőseinkre támaszkodva építjük a jövő hadseregét