Technológiai áttörésre van szükség az energetikában, ellenkező esetben – a jelenlegi növekedési trend mellett – már középtávon nehézkessé válhat a világ energiaellátása – ezt a baljóslatú képet vetíti elénk a Nemzetközi Energia- ügynökség (IEA) legutóbbi prognózisa. Az IEA szerint 2030-ig a globális energiafogyasztás a jelenlegi szinthez képest 59 százalékkal emelkedik; a világgazdaság pedig egyre erősebb függőségi viszonyba kerül az olajtermelőktől.
A szervezet komoly politikai fordulathoz köti a változás lehetőségét. Ennek elmaradása esetén a növekvő igényeket javarészt továbbra is csak a riasztó ütemben fogyó fosszilis energiahordozókból, vagyis szénből, olajból és gázból tudjuk fedezni – addig, ameddig ezekből marad elegendő kibányászható mennyiség. A tanulmány már Indiával is számol, amikor azt mondja, hogy a bővülő fogyasztást 85 százalékban a fejlődő országok generálják. Ezek a jelek egyértelműen az árak további emelkedéséhez vezetnek. Olajat egyre kevesebb ország termel majd, amely szállítási kockázatokhoz vezet, a megújuló energiaforrások – például a víz- és a szélenergia – részaránya pedig nem éri majd el a globális energiamix két százalékát.
Hogy az összeomlás elkerülhető legyen, globális és fenntartható energiaellátási modellt kellene kidolgozni. Ehhez azonban az IEA szerint jelenleg nincs megfelelő technológiai tudás a birtokunkban, ezért a kormányoknak sokkal többet kellene energetikai kutatásokra fordítaniuk. Az IEA-tól függetlenül több elméleti szakember is állítja, ebből a szempontból kapóra jön a drága olaj. Az energiahordozó árrobbanását követő gazdasági viszszaesés ugyanis ösztönzőleg hathat olyan projektek beindítására, melyek a környezet és a fejlődés veszélyeztetése nélkül biztosítják az energiaigény fedezését. Az IEA előrejelzése csak egy a sok közül, s talán a legborúlátóbb.
Mindenesetre az utóbbi időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy azok az elemzők, akik 30 dollár, sőt ez alatti olajárakkal számoltak az év végére, biztosan tévedtek. A piaci változásokat találgatók látványosan két csoportra szakadtak: egy részük semmilyen rendkívüli változást nem vár attól, hogy idén tartósan az egekben tartózkodnak az olajárjegyzési mutatók, mások egy új típusú hidegháborút vizionálnak a közeljövőben, amit az olajtermelő országok, Kína és az Egyesült Államok, illetve Európa vív majd. A vélemények széles szórása annak tudható be, hogy az olajár képletébe mostanra rendkívül sok ismeretlen és változó épült be, ami kockázatossá és pontatlanná teszi a prognózisokat. Az elemzők ugyanis olyan modellek alapján jósolnak, melyeket egyensúlyi állapotban állítottak föl. Eltérések persze akkor is mutatkoztak az előrejelzések között, amikor éppen nyugalom és stabil árak jellemezték a világpiacot, csak éppen nem voltak ilyen óriásiak. Az elemzők prioritásai is különböznek: van, aki a készletgrafikonok alakulását tartja hangsúlyosnak, mások a politikai helyzetet tekintik döntőnek.
Amivel senki nem tud számolni, az a spekulációs tőke. Mostanra ugyanis a befektetési bankok meglátták az olajbizniszben rejlő lehetőséget, s nemcsak forgalmazási jogot, de mezőket is vásárolnak. A Morgan Stanley és a Deutsche Bank például 36 millió hordó olajra vásárolt jogokat egy északi-tengeri mezőn, mégpedig elég távoli, 2007– 2010-es szállításra. Ez részben magyarázza, hogy a viszonylag nagy számú, viszonylag kedvező előrejelzés ellenére sem esik az ár az opciós piacon. Egyes vélemények szerint minden cent, ami a negyven dolláros olajár fölött van, vegytisztán kiszámíthatatlan tendenciájú spekulációnak tudható be.
Pár hónappal ezelőtt is voltak olyan vélemények, amelyek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a magas olajárnak. Mostanra változott a helyzet, s egyre többen vetik fel a gazdaság megtorpanásának lehetőségét. Tízdolláros olajár-emelkedés 0,2-0,3 százalékos viszszaesést jelent a globális gazdaság fejlődésében. A mostani helyzet ráadásul annyiban különbözik minden eddigitől, hogy egyszerre drágul az ipar egyik alapjának tartott olaj s a másik pillérként emlegetett fém. A kettő együttes inflációjára a távirati iroda közlése szerint harminc éve nem volt példa.
Háromszáz forintnál magasabb benzinár? Egyelőre úgy látszik, hogy a magas olajár nem viselte meg különösebben a magyar gazdaságot. Ez azonban nem annak tudható be, hogy Magyarország képes kivédeni a negatív hatásokat, hanem annak, hogy a dollár árfolyama a forinthoz képest sokéves mélypontján van. Négy évvel ezelőtt az erős dollárárfolyam miatt 35 dolláros kőolajár mellett 245 forintba került a kutaknál a 95-ös benzin literje. Most 50 dollár fölött van az olaj ára, de a hazai üzemanyagárak nem emelkedtek ekkora ütemben, hiszen egy dollár ma kevesebb mint kétszáz forintot ér. Nagy kérdés, mi történik akkor, ha az amerikai választások után – erre többen számítanak – felfelé indul a dollár árfolyama. Számítások szerint a 2000-es árfolyam és a jelenlegi olajárszint mellett a benzin ára jócskán meghaladná a 300 forintot.
