Kérdéses, hogy tartható-e a hiánycél

Bár a jövő évi költségvetés tervezetében megfigyelhetők a fiskális fegyelemre való törekvés jelei, a múlt elhibázott kormányzati teljesítményének következményeképpen csak nagyon feszes teljesítménnyel lehet meggyőzni a piaci szereplőket, illetve a kamatszinttel a büdzsé finanszírozási terheit befolyásoló jegybankot arról, hogy a 4,7 százalékos hiánycél valóban elérhető – derül ki a Budapest Analyses friss elemzéséből.

Kockázat nélkül kijelenthető, hogy a gazdaságpolitikai hitelesség visszaszerzése költségvetési oldalról a 2005-ös év egyik legnehezebb feladata lesz, elmaradása pedig ismét heves mozgásokat okozhat a forint árfolyamában – állítják a Budapest Analyses kutatói. Az anyag részletezi: Magyarország három éve küzd azzal, hogy az államháztartási hiányt a többször is deklarált 4,5 százalék alá szorítsa le. A büdzsé tervezetében egyébként 4,5-4,7 százalékos, úgynevezett ESA-alapon számolt cél szerepel. Az elemzők úgy tartják: a kormány eddigi deficittúllépései alapján a 4,7 százalék tartása már jelentős eredménynek lenne mondható még akkor is, ha a konvergenciaprogramban a kormány a 4,1 százalék mellett kötelezte el magát. A Budapest Analyses szerint az államháztartási hiány előrejelzésével kapcsolatos sorozatos fiaskók után a kormány ismét ad hocnak tűnő ötletekkel operál. Ezek egyike – legalábbis a kutatócég szerint –, hogy a Pénzügyminisztérium (PM) a jövőben publikálja majd a magánnyugdíjpénztárakhoz áramló költségvetési transzferek nélkül számolt hiányt is, mondván, azokból úgyis állampapírokat vásárolnak a pénztárak, így nullszaldós az ügylet. Az említett számítási metódus, magyarán átkönyvelési technika alapján az idei hiány csupán 4,5 százalék lenne. A módszerrel szemben azonban több probléma is felmerül. Az államháztartási statisztika módszertanában illetékes brüsszeli Eurostat egyelőre a jelenlegi gyakorlatot, vagyis a hiányba való beszámítást támogatja, illetve a pénzügyi tárca elképzelése nem számol sem a pénztárak működési költségeivel, sem a profittal. Harmadszor pedig a szaktárca retorikájában így összekeveredik a kiadási és a finanszírozási oldal; ezen az alapon Magyarországnak nincs is költségvetési hiánya, hiszen a hiánnyal mindig szemben áll a finanszírozás valamilyen formája.
A hiány lefaragása azonban komoly nehézségekbe ütközik, ha az egyenleget a bevételek gyorsabb növekedésével tervezik javítani. A kényszeredettnek tűnő bevételteremtési ötletek közé tartozik a bankokra kivetett különadó. A Pénzügyminisztérium megszabta, hogy harmincmilliárd forintra számít e forrásból jövőre, majd sorozatos kompromisszumok nyomán gyakorlatilag a bankokra bízta a befizetés módjának megtalálását.
A Budapest Analyses anyaga kitér arra is, hogy a költségvetési hiány idei megugrásának kulcsmozzanata volt a vártnál kevesebb befolyó áfa. A PM becslései szerint az EU-csatlakozás miatt nagyjából 200 milliárd forint importáfa esik ki az idén a büdzséből. A kutatók szerint ennek hátterében az áll, hogy az új szabályok alapján az import után befizetendő forgalmi adót az APEH helyett a vámhatóság szedi be. Az idei hiány megugrásának másik nagy okozója a kamatkiadások vártnál nagyobb összege volt. A jövő évi költségvetési törvénytervezetben kamatkiadások címén 880 milliárd forint előirányzat szerepel az idei évre várható 894 milliárd forint után. Tehát a kormány a jegybanki kamat jelentős csökkenését várja.
Járai Zsigmond jegybankelnök egy nyilatkozatában optimistának nevezte a kamatkiadások jövőre tervezett mértékét, ami azt jelentheti, hogy a jegybank korántsem látja annyira érettnek a helyzetet a kamatok jelentősebb ütemű csökkentésére, mint a kormány. Nyilvánvalónak látszik továbbá, hogy ezt a problémát a monetáris tanács „átfazonírozása” sem fogja megoldani. Kis nyitott országban a kamatszintet alapvetően a piac határozza meg, nem pedig egy néhány főből álló bizottság.