Hogy mi lenne jobb a világnak, ha Kerry nyerné meg az amerikai elnökválasztást, avagy az ifjabb Bush, nem tudom megmondani. Míg írom ezeket a sorokat, mindkettőnek áll a zászló. Közben azon jár az eszem, hogy a magyar katonákat kellene hazahozni, az lenne a legelső feladat, a hont nem Irakban kell megvédeni, legyen bármi is a hivatalos válasz (önként ment ki a mi fiunk, maga viszi vásárra a bőrét, neki fáj, ha lelövik stb.). Ennél bonyolultabb a történet, azzal, hogy a mezopotámiai sivatagba mentünk, hadviselők lettünk. Bomba robbanhat a budapesti metróban, megmérgezhetik az ivóvizünket, elrabolhatják a szeretteinket. Kiszolgáltatottá tettük a hazát, hogy majd a végén kapunk valami koncot a helyreállításból.
Kerry talán befejezné a félresikerült háborút. Bush kioldaloghat farokbehúzva. Ha pedig maradni akarnak, maradjanak. De mi miért sodródunk bele mindig ugyanabba az örvénybe? Kerry meg Bush akár együtt is birkózhatna az olajért, nem kell a fedőszöveg, hogy exportáljuk a demokráciát, meg hogy civilizációt viszünk a sivatagba.
Nyerjen bárki odaát, csak a fegyverek hallgassanak el, a magyar honvéd meg maradjon magyar földön.

Továbbra is befektetésre ajánlja Magyarországot a Moody’s