A Gábor Áron laktanya betört ablaküvegű, bomló vakolatú épületeiben járva az ember úgy érzi, mintha bombatámadás érte volna Nagykanizsát. Leomlott plafontörmelékeken bukdácsolunk, fejünk fölött rozsdás kályhacsövek kandikálnak ki a töredezett pillérek alól. Az egykori legénységi szállóban a múlt télen öt centiméter vastagon állt a falakon a jég a beázás miatt. A volt körletek egy részében ma is feketék a falak, mint egy kriptában. Megjelentek az alkalmi tolvajok is, szinte mindent elloptak, amit tudtak, még a vécécsészéket is letördelték.
Az ingatlanokra az elmúlt két évben ötven magyar kisvállalkozó kötött bérleti szerződést, mert azt képzelték, hogy tisztes haszonnal kecsegtet a befektetés. Később mégis csalódniuk kellett. Legalábbis azt állítják, hogy az elmúlt években nem sokat tapasztalhattak az önkormányzat korábbi ígéreteiből. A laktanyakomplexumban bérleti szerződéssel rendelkező vállalkozók egy része szerint ugyanis a város szocialista vezetésű önkormányzata még az alapvető működési feltételeket sem biztosítja, ezért nem mertek belevágni komolyabb beruházásokba. Az első bérlő 1997-ben költözött a laktanyába, amikor még a Magyar Honvédség volt a bérbeadó. Később a katonai ingatlanokat átadták az ÁPV Rt.-nek, majd a nagykanizsai önkormányzat tulajdonába kerültek.
Litter Nándor szocialista polgármester városfejlesztési programjának egyik legfontosabb pontjaként ígérte meg a katonai területek átadását a kisvállalkozóknak, akik folyamatosan költöztek be a volt laktanya területére. Egymás után kötötték meg a bérleti szerződéseket, hogy az ingatlanok ne maradjanak gazdátlanul, aztán a fejlesztések mégis elmaradtak.
Cseresnyés Péter, a város fideszes országgyűlési képviselője a helyi frakció nevében nemrég rendkívüli közgyűlést kezdeményezett az ügyben, ahová meghívták az érintett vállalkozókat is.
Hamar Sándor, a kisvállalkozók jogi képviselője a végül fórummá alakult közgyűlésen arra hívta fel a figyelmet, hogy a polgármester ígéretével ellentétben évekig nem építették ki a közműveket, ráadásul olyan szerződéseket kötöttek, amelyekben előnytelen feltételeket szabtak a beköltözőknek. A jogász nehezményezte, hogy a vállalkozókkal öt évre állapodtak meg a bérletről, de kikötötték, hogy a szerződés lejártával vissza kell állítaniuk az eredeti állapotot, azt viszont a mai napig nem tisztázták, hogy milyen kompenzációt kell fizetni a vállalkozóknak a befektetéseikért, ha távozniuk kell. A vállalkozók legnagyobb sérelme, hogy nem adtak vásárlási jogot az általuk bérelt ingatlanokra, így teljesen bizonytalanná vált számukra a jövő. Komolyabb beruházásokba nem mernek kezdeni, hiszen nem tudják, hogy öt év múlva ott maradhatnak-e a területen. Hitelt nem vehetnek fel, pályázni nem engedik őket, hiszen a bérleményük a vásárlási jog nélkül nem jelent biztosítékot a pénzintézetek számára.
Herke Zoltánné, az egyik érintett felháborodottan közölte, hogy a bérlők közel negyven pontban fogalmazták meg kérdéseiket a szerződésekkel kapcsolatban, de választ nem kaptak az önkormányzattól, sőt, a levelüket olvasatlanul vitte vissza a postás. Az asszony szerint nemcsak a közművek kiépítésével vannak gondok a területen, hanem azzal is, hogy még a bérlemények határait és a hozzájuk vezető utak nyomvonalát sem jelölték ki az úgynevezett ipari parkban.
Szányi Gábor, a területet kezelő Nagykanizsai Régió Ipari Park és Logisztikai Központ képviselője a fórumon bejelentette ugyan, hogy az új közműhálózat a gázvezetékek megépítésével egy-két héten belül kiépül, az viszont továbbra is kérdés, hogy miért nem sikerült két év alatt rendezni az áldatlan állapotokat.
Litter Nándor polgármester lapunknak elismerte, hogy egyelőre csak részben építették ki a közműveket, de hozzátette: ez nem is szerepel a vállalkozókkal kötött szerződésekben. Mint elmondta, a rossz körülmények miatt állapodtak meg rendkívül olcsó, öt forint négyzetméterenkénti bérleti díjban a bérlőkkel. Az önkormányzat programjában ugyan ígéretet tettek a közművesítésre, de ezt nem tartják a bérlők félrevezetésének, hiszen a megállapodásokban nem rögzítették a közművek kiépítésének konkrét határidejét – érvelt a város vezetője. Litter állítja, a megkötött szerződések ellenére sem kell visszaállítani az eredeti állapotot a bérlet lejárta után, ha mondjuk valaki megerősíti az általa használt épület tetejét, hogy megvédje a beázástól. Amennyiben a fejlesztés az önkormányzat engedélyével történik, nem érheti anyagi hátrány a beruházót. A polgármester elismerte, hogy jelenleg csak szerkezeti terv van a területre, és a bérleményhatárok pontos felmérése még folyik, mert erre évek óta nem volt forrása a városnak. A vásárlási jogot azonban szeretnék megadni a vállalkozóknak, és új szerződéseket is kötnének, de mint közölte, ehhez további egyeztetésekre van szükség. A város vezetője ugyanakkor nem lát lehetőséget arra, hogy a területen korábban a Honvédelmi Minisztériumtól vásárlási jogot nyert vállalkozókhoz hasonló opciós szerződéseket kössenek az új bérlőkkel. Azok az ingatlanok ugyanis szerinte nagyon olcsón kerülhettek magántulajdonba, az önkormányzat azonban nem adhat el más feltételekkel ingatlanokat a laktanyában, mint a katonai objektum határain kívül. A volt laktanyaépületek ráadásul egy olyan kormánydöntéssel kerültek a városhoz, amelyben kikötötték, hogy nem lehet eladni az épületeket.
A legközelebbi egyeztetést Litter Nándor november végére ígérte, de ezzel nem sikerült megnyugtatni az összes vállalkozót. A szerződések módosítására ugyanis csak akkor van lehetőség, ha a bérlők elfogadják a helyhatóság feltételeit. Egyeztetés egyeztetést követ majd, miközben néhányan megállapodnak az önkormányzattal, néhányan pedig eltávoznak a laktanyából. Helyi információk szerint a „szalámizás” már elkezdődött, az ablaktalan, üres bérleményeken pedig nemsokára ismét átsüvít a hó.
origo.hu
Gál Kinga: Az EP Patrióták frakciója szavazatával nem támogatja az új, Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságot
