Itthon eddig egyik pályázaton sem kapott támogatást. Sokféle forrásból, apránként szedegeti össze a kutatásaikhoz szükséges összegeket mint a Műegyetem Nukleáris Technikai Intézetének (NTI) tudományos munkatársa és a természettudományi karral szorosan együttműködő közhasznú civil szervezet, a Műegyetemi Természet- és Sporttudományi Egyesület alapító elnöke. Munkája iránt élénken érdeklődik jó néhány külföldi intézet, de ő itt él, és itt akar használni. Következetesen elhárít minden olyan próbálkozást, amely félrevihetné a szigorúan természettudományos kutatásokat. Hangsúlyozza, hogy csak a módszert jól ismerő és etikusan használó szakorvosokkal közösen érhetnek el valódi eredményeket, egymásban bízva, nem egymás ellenére. Szacsky Mihály szokatlan pályát futott be a történeti mozgásformációk (vívás, lovagi tornák) és fegyverek tanulmányozásától a filmezésen, a vegyészeten és a fizikán át addig az összetett kutatásig, amelyet tizenöt éve végez az NTI szomatoinfra-laboratóriumában. Már Várkonyi Zoltán felkérte őt szakértőnek, azóta olyan filmeket jegyzett ugyanebben a minőségében, mint a 80 huszár, a Dunai hajós, a Sándor Mátyás vagy a Mephisto. Bejárta a világot, és mindenütt megtalálta azokat a szakembereket, akiktől tanulhatott. A hatvanas években a Pest Megyei Levéltárban menedéket lelt, mellőzött, de kiváló történészekkel ismerkedett meg, míg a Nemzeti Múzeumban egy nagyszerű fegyvertörténésszel találkozott. Japánban pedig azokkal, akik kíváncsiak voltak arra, „ki az az őrült magyar”, aki váltig állítja, hogy valaha Európában is létezett az ázsiaihoz mérhető minőségű küzdősport. Angliában és Svédországban azokkal került kapcsolatba, akik az embert mint összetett rendszert tanulmányozták, és termográfiával foglalkoztak.
– Sokáig az volt a véleményem, hogy ennek a vizsgálatnak, amelyet az emberi testből kiáramló infravörös sugarakat befogó és képpé alakító berendezéssel végzünk, nincs kockázata, és valóban nincs, de ma mégis azt mondom: katasztrofális következményekkel járhat, ha hozzá nem értők „értelmezik”. A mi eljárásunk az emberi szervezet homeosztázisán alapszik, az élő szervezetnek azon a tulajdonságán, hogy képes alkalmazkodni a változó külső és belső körülményekhez, és ezzel biztosítja viszonylagos biológiai önállóságát – magyarázza Szacsky Mihály. – Az életfolyamatokhoz meghatározott belső hőmérsékletre, azaz maghőmérsékletre van szükség, ami az emberben mintegy 37 Celsius-fok, kis változásokkal. Ennek folyamatos fenntartásáról háromszázezer receptor gondoskodik, miközben a szervezetben két alapfolyamat zajlik: hőtermelés és hőelvonás. Az egyensúlyi állapot fenntartásához adott kalóriamennyiség kell, ahhoz pedig kellő tápanyag. Ha ez az egyensúlyi állapot felborul, összeomlik a szervezet biokémiai mechanizmusa, szintetizálóképessége is.
– Lehet, hogy ez az oka sokféle bajunknak, csak nem tudunk róla?
– Az egyetem szomatológiai laboratóriumában több ezer vizsgálatot végeztünk a kilencvenes évektől kezdve. A vizsgált személyek tápanyagcsatornájában számos funkcionális elváltozást tudtunk kimutatni jól lokalizálhatóan. A szomatológiai kutatás fő célja, hogy feltárja az emberi szervezet funkcionális folyamatait, és lehetőségeivel igyekezzen visszaállítani a kornak-nemnek megfelelő egyensúlyi állapotot. Kerestük a módját annak, hogyan lehet kiküszöbölni a visszafordítható emésztési rendellenességeket természetes tápanyagokkal. Sikerült előállítanunk egy olyan koncentrált táplálékot, amely csak természetes, valamint eszményi öszszetételű komplex anyagokat tartalmaz. Az igen nagy számú hasznos baktérium bevitele lehetővé teszi, hogy ezek jussanak túlsúlyba a nemkívánatos, gyakran betegségeket okozó baktériumokkal szemben. Ez a hasznos baktériumkultúra képes optimálisan feljavítani a gyenge minőségű élelmet, ezért a világ népélelmezési programjában is jelentős szerepe lehet. Már érdeklődik iránta az UNESCO Biomedikális Technológiai Akadémiája, amelynek tagjai Giuseppe Tritto elnökletével nemrég a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett konferencián, majd a mi laboratóriumunkban ismerkedtek ezzel az új anyaggal.
– Térjünk vissza a szomatoinfra vizsgálati módszerhez. Mi ennek a lényege?
– A szervekben, szervrendszerekben bekövetkező minden változás hőmérséklet-változással jár. A test állandóan sugároz, leadja a fölösleges hőt. Billiárdszámra jön belőle a bőr felszínéről kilépő elektromágneses sugár, amely egyébként a legjobb személyazonosító is, mert két ember soha nem sugároz ugyanúgy. Ezek a sugarak, amelyek az infravörös sugárzásnak felelnek meg, egy rendkívül összetett berendezés segítségével foghatók. Úgy kell elképzelnünk, hogy az emberi test 3400 csatornán sugároz, 3400 „műsort” kell tehát harmonizálnunk – kikeresve az adásoknak megfelelő csatornát – jelfogót beiktatva ahhoz, hogy monitorokon képként foghassuk és pontosan értelmezhessük őket. Infraérzékelővel ellátott detektorunk mindent lát, még az emberben lejátszódó emocionális változásokat is, ezért ebben az eljárásban hatalmas lehetőségek rejlenek. Rendkívül széles körű ismeretek kellenek azonban ahhoz, hogy ezt az „adást” venni tudjuk. Fizikai, biofizikai, kémiai, biokémiai, gyógyszervegyészeti, dozimetriai, anatómiai, élettani, tehát interdiszciplináris ismeretekre van szükségünk. Meg kell tanulnunk eligazodni a jelözönben. Ha valaki kellő ismeretanyag nélkül, felelőtlenül vagy etikátlanul diagnosztizál és javasol állítólagos gyógymódot, súlyos károkat okozhat.
– Volt rá példa?
– Volt, de nem az egyetemen.
– Tizenöt éve dolgozik ennek az új diagnosztikai rendszernek a tökéletesítésén a Műegyetemen. Hogyan jutott idáig?
– Eredetileg vegyésznek készültem, itt dolgoztam az egyetemen a szervetlen kémiai, majd a fizikai kémiai tanszéken, de nagyon sok minden érdekelt, s 1966-ban támadt az az ötletem, hogy rekonstruálni kellene a különböző történelmi időkben alkalmazott mozgásformációkat. Egy kis csapattal elkezdtünk nagyon komolyan játszani, mert amint Karinthy Frigyestől is tudjuk, játékban nem ismerünk tréfát. Vívtunk, tanulmányoztuk a történelmi sportokat, a hadművészetet. Szerencsére a Nemzeti Múzeum kitűnő fegyvertörténésze kordában tartott minket. Rájöttünk, hogy hatalmas kutatható anyag, rengeteg európai ábrázolás áll rendelkezésünkre a görög vázáktól kezdve Dürer metszeteiig. A fordulópontot egy telefon jelentette 1968-ban: Várkonyi Zoltán felhívott és felkért, hogy vállaljam el az Egri csillagok hadijeleneteinek szakmai felügyeletét. Életem legszebb időszaka volt ez a májustől szeptember végéig tartó időszak. Éreztük, hogy itt nem csak a látványról van szó. Azt magyaráztam a munkatársaimnak: higygyék el, annál jobban, ahogy hajdan a valóságban lezajlott, nem lehet jobban csinálni ezeket a jeleneteket. Az Egri csillagok után sorra jöttek a felkérések, sokat filmeztünk.
– Közben még mindig a Műegyetemen vegyészkedett?
– Nem, egy időre eljöttem, mert a filmezés mellett nem lehetett tisztességesen ellátni az egyetemi feladatot. Létrehoztuk 1970-ben a Zrínyi Miklós Történelmi Haditorna Klubot, vívtunk, lovagoltunk, pokolian jól éreztük magunkat, de tudtam, hogy ebben is csak profinak szabad lenni, beiratkoztam tehát a Testnevelési Főiskolára majd Egyetemre és elvégeztem jó néhány szakát. Beleástam magam a sportélettanba, az antropológiába. Egy idő után visszamentem a Műegyetemre, és bekapcsolódtam az első- és a negyedéves hallgatók szűrésének programjába. A két évfolyam diákjainak fittségi állapotát néztük, és összehasonlítottuk az eredményeket. Híres volt abban az időben a Harvard Egyetemen kidolgozott felmérési módszer, az úgynevezett Harvard-tesztbattéria, de ez a magyarországi viszonyokra alkalmazva nem működött. Akkor határoztam el, hogy kidolgozzuk a műegyetemi tesztbattériát. Az volt az alapfilozófiám, hogy nem külön-külön vizsgálom az ember egyes szerveit, nem betegséget keresek, hanem egy meghatározott kérdésre próbálok választ adni. Például arra, hogy X. Y. milyen sportágban érhet el jó eredményt. Sokféle vizsgálatot végeztünk: erő-, ügyesség-, állóképesség-, csoportszociológiai teszteket, mindazt, ami közelebb vitt az adott kérdés megválaszolásához. Nagy amerikai egyetemeket megelőztünk akkoriban ezzel a vizsgálatsorozattal.
– Közben időnként még filmezett…
– Igen, és sokat utaztunk. Jártuk Milánóban, Liverpoolban, Londonban, Uppsalában, Stockholmban, majd eljutottunk a svéd kisvárosba, Örebróba, ahol testnevelési fakultáció is volt az egyetemen. Megismertettem az ottaniakkal a műegyetemi tesztbattériánkat. A svédek elismerően nyilatkoztak róla, azt mondták, szép, szép, de miért nincs benne képalkotási eljárás? Amikor hazajöttünk, nagy lendülettel nekiindultam, hogy radiológusokkal összefogva kidolgozzam ezt a módszert, de rövid úton eltanácsoltak. Akkor kezdtem vizsgálni a hőkamerás hőmérsékletmérés termográfiai lehetőségeit. Angliában 1962-ben jött létre egy kutatócsoport, amelyet számos nemzetközi csapat képvisel. Az volt a célja, hogy orvosi célokra hasznosítsa a termográfiát, amellyel már az ókori görögök is foglalkoztak. Bekenték a páciens testét iszappal, s ahol a leghamarabb megszáradt, ott keresték a bajt. A szakirodalmi adatokból meg lehetett állapítani, hogy a termográfiai módszer követői Európa-szerte nagyjából három nagy iskola köré csoportosultak, de mindegyik zsákutcába jutott. Ma már tudjuk: az volt a baj, hogy ipari, hadiipari kamerával dolgoztak, holott az orvosi diagnosztika a nagy felbontású, kifejezetten orvosi igényekre kifejlesztett detektort tudja hasznosítani. A Műegyetemen 1987-ben indítottuk meg a Mérnöktovábbképző Intézettel közösen a posztgraduális szomatológiai képzést, de szakirányú képzés sajnos nem lett belőle. Talán majd most.
– Az emberi test infravörös sugárzásának felfogásán alapuló módszerük egyelőre kísérleti stádiumban van. Még nem diagnosztizálnak vele. Mire használják?
– Pontosan leírjuk az emberi szervezet anatómiai-élettani állapotát teljes körű összefüggéseiben. Sok ezer vizsgálat alapján összeállítottuk az emberi test infraatlaszát korhoz, nemhez, alaktanhoz rendelve. Ha szükségét látjuk, javasoljuk a páciensnek, hogy hova menjen szűrővizsgálatra szakorvoshoz. Mindent a legszigorúbb jogi, etikai szabályok szerint végzünk. Hosszú távon csak ennek lehet eredménye. Az a célunk, hogy olyan diagnosztikai és terápiás módszerek kerüljenek ki a kutatóműhelyünkből, amelyeket a rendelőintézetekben rutinszerűen tudnak majd alkalmazni.
– Ehhez azonban meg kell tanítani az egészségügyben dolgozókat a rendszer használatára és értelmezésére. Erre vállalkozott most az egyetem…
– A jövő tanévtől négy posztgraduális kurzust szervezünk a Műegyetemen a Mérnöktovábbképző Intézettel közösen. Orvosoknak, biológusoknak, humán és egészségügyi végzettségű szakembereknek hirdettük meg a tanfolyamokat, olyanoknak, akik meg akarják tanulni a szomatoinfra felvételek készítésének és értékelésének módszerét. A szomatodiagnosztikát mint önálló tantárgyat tanítjuk. De ha embertannal nem alapozzuk meg az ismereteket, nem megyünk semmire. Csak embertanra építve lehet megérteni, hogy a szervezeten belül milyen folyamatok zajlanak, csak így látjuk az egész embert.
– Beszélt arról, hogy sokféle szaktudományt képviselők összefogására van szükség ahhoz, hogy általánosan érvényes szabályokat lehessen meghatározni a vizsgálatok értékelésekor. Megvan a készség az együttműködésre, vagy ellenállást tapasztalnak?
– Az új mindig kivált ellenállást is, de nekünk sikerült széles körű együttműködést kialakítani több országos intézettel, kórházzal, szakrendelővel. Mi nem orvoskodhatunk, a szakmai hátteret kell megteremtenünk, ezért a Műegyetem intézményekkel kötött szerződést annak rendje és módja szerint.
– Miben hoz újat ez az infravörös sugárzás felfogásán alapuló módszer a többi, már ismert diagnosztikai eljáráshoz képest?
– Mindenekelőtt abban, hogy az egész embert vizsgáljuk vele, nem csak egy szervet. Segítségével föl tudjuk hívni a figyelmet arra, hogy pontosan hol, melyik szervben, szervrendszerben változott meg az élettani folyamat. Dinamikusan, tehát működés közben tudjuk láttatni a szervezetet, a benne lejátszódó folyamatokat. Ideális esetben a mi eredményeinket összahangolhatjuk a szakorvosok által javasolt alaktani vizsgálati módszerek (röntgen, CT, MR, PET, ultrahang) eredményeivel. Nagyon jó tapasztalataink vannak a góckutatásban, éppen azért, mert az egész embert nézzük. Tudjuk, hogy a tünet gyakran nem ott jelentkezik, ahol a baj oka rejlik. Egy rossz fog számtalan panasznak lehet oka, még akkor is, ha esetleg nem az fáj. Jók az eredményeink a gyógyszerek hatásmechanizmusának vizsgálatában. A mi módszerünk az egyetlen, amely képes láttatni a fájdalmat és azt, ahogy a gyógyszer bevétele után csillapul a fájdalom. Biztató eredmények mutatkoznak a gyulladásos, lobos területek, cisztás folyamatok vizsgálatában, mert mindez termikusan, tehát hőmérséklet-változásokkal kimutatható. A berendezés új távlatokat nyithat meg az orvosi diagnosztikában, de nem csodamasina és nem egyedül üdvözítő rendszer. Sok más szakember mellett különböző intézményekben dolgozó mintegy négyszáz orvos munkája, tudása is benne van abban, hogy idáig eljutottunk.
– Manapság különösen fontos, hogy hiteles forrásból kapjunk információkat az új tudományos eredményekről, mert egyre több a csodás gyógyulásokat ígérő, pénzhajhász kókler. Nagyon fontos tehát az, hogy tárgyszerűen és érthetően tájékoztassák a közvéleményt tudományos kérdésekről. A Mindentudás Egyetemének sikere jelzi, hogy nagyon nagy az igény rá.
– Azért hoztuk létre az idén májusban a Palatinus Klubot a Római Klub mintájára, hogy szigorúan tudományos igénnyel tárgyaljunk olyan témákat, amelyek mindannyiunk számára fontosak, mert a jövőnk függ tőle. A tudomány művelőinek és a tudományosismeret-terjesztés befolyásos képviselőinek párbeszédéhez akarunk fórumot teremteni. Évente négy–hat alkalommal ülünk majd össze, és minden fórum befejeztével állásfoglalást adunk ki. Mindez kötelességünk, és a társadalom érdeke is, mert az áltudományos szenzációkeltés tömérdek kárt okozhat.
fidelitas angyalszárny
„A nemzeti összetartozás tettekben mutatkozik meg” – Kárpátalján is segít a Fidelitas Angyalszárny
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!