Néma tavasz

Tegnapelőtt a Nyugati pályaudvarnál tüntető zöld szervezetek kinyilvánították: az étel-, víz- és környezetmérgezés, amely régen főbenjáró bűn volt, ma mindennapos. Az Európai Parlamentben körvonalazódik a vegyi anyagok regisztrációját, vizsgálatát és engedélyezését szabályozó irányelv – a REACH –, amely hatálybalépésével hazánk életében is komoly változásokat hozhat. A szigorúbb vegyszertörvény elfogadtatására törekvő civil igyekezet óriási ellenállásba ütközik, hiszen ez az érdekelt iparágaknak fájdalmas bevételkiesést jelentene.

Az október végén Rossz vér címmel kiadott, hatalmas port kavart jelentésében a WWF nemzetközi környezetvédő szervezet rámutat: az európai emberek vérében – bár ezt a többség nem is sejti – számos mérgező vegyület található. A nyáron lefolytatott vizsgálat során több mint egy tucat uniós ország környezetvédelmi és egészségügy-miniszterének vérét analizálták. Az eredmény megdöbbentő: a mintákban ötvenötféle ipari eredetű vegyi anyagot találtak, s kiderült, a legtisztább vérű alany szervezetében is harmincháromféle nagy mennyiségű káros vegyület van.
A WWF tájékoztatója szerint ezek az anyagok világszerte a legkülönfélébb állatok testében felfedezhetők – így jegesmedvékben, tengeri emlősökben és ragadozó madarakban is –, és rosszindulatú daganatokat, allergiát, reprodukciós zavarokat, fejlődési rendellenességeket okozhatnak.
Az uniós országokban nagy mennyiségben gyártott és forgalmazott két és fél ezer féle kemikália döntő többségéről – e szerek nyolcvanhat százalékáról – ma sem tudni pontosan, milyen kockázatot rejtenek. Az akciót kezdeményező WWF és több környezetvédő szervezet – a Greenpeace, a Levegő Munkacsoport, valamint a Magyar Természetvédő Szövetség – célja a vegyi anyagok kezelésére vonatkozó szabályok szigorítása.
A civil szervezetek szakemberei gyakran hangoztatják, hogy élelmiszereink és használati tárgyaink is tartalmaznak egészségre ártalmas anyagokat. Tavaly a Greenpeace több magyar kereskedelmi hálózatnak jelezte: az általuk forgalmazott kozmetikumok – például egyes babakrémek – allergiát és egyéb károsodásokat okoznak. Zacher Gábor toxikológus szakorvos szerint szintén a kemikáliáknak tulajdonítható, hogy a hazai lakosság huszonöt százaléka szenved valamilyen allergiában.
A hústermékek többségében le nem bomlott gyógyszermaradványok, antibiotikumok vagy hormonok találhatók, amelyeket az állatok a takarmánnyal fogyasztanak el. Egyes állati eredetű termékekben úgynevezett policiklikus aromás szénhidrogének (PAH-ok) is lehetnek, amelyek bizonyítottan rákkeltőek. A hormonkészítményeket, szteroidokat a növekedés gyorsítása végett adagolják a jószágoknak. A hazai állat-egészségügyi szabályok ezt tiltják, a vágás előtti időszakban már nem lenne szabad szteroidokat juttatni az állatok szervezetébe, a WWF szerint azonban sok hazai húsipari vállalat figyelmen kívül hagyja a szabályozást. S gyakori a vegyszertartalom az importhúsban is. Dél-Amerikából, ahol bőségesen adagolnak a csirkéknek hormontartalmú anyagokat, évenként több ezer tonna baromfihús érkezik. A halhúsban a vizek szennyezettsége következtében nehézfémek, valamint olyan, szintén hormontartalmú anyagok találhatók, amelyek felhalmozódva daganatos megbetegedéseket, nemzőképtelenséget, magzatkárosodást, idegrendszeri és vérképzési zavarokat okozhatnak.
Az egészséges táplálkozás hívei által kedvelt zöldségek és gyümölcsök sem veszélytelenek, ugyanis gyakori bennük a növényvédőszer-maradvány, azaz a peszticid. Nem minden növényvédő szer ártalmas, de a hazánkban engedélyezett négyszázféle peszticid közül a környezetvédők legalább százat azonnal betiltanának génmódosító, terhes anyákra veszélyes, illetve rákkeltő hatásuk miatt, állítja Prommer Mátyás, a WWF magyarországi programvezetője. A műtrágyák gyakori túladagolása miatt jellemzővé vált Magyarország termőtalajának nitrát- és nitritszennyezése is. Ezek az anyagok aztán megjelennek a zöldségekben, s különösen a gyermekeket és a csecsemőket veszélyeztetik.
Simon Gergely, a Levegő Munkacsoport programvezetője, a Növényvédőszer-engedélyezési Egyeztető Tanács tagja szerint hazánkban több mint kétszáz olyan növényvédőszer-hatóanyag van forgalomban, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) veszélyesnek minősített. Van köztük akut és krónikus mérgező hatású, rákkeltő és reprodukciós képességet károsító is. A Greenpeace által kezdeményezett idei vizsgálatban kiderült: a hazai boltokban kapható zöldségekben – főként a salátában – gyakori az egészségkárosító növényvédőszer-maradék.
A döbbenetes tény, hogy Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter vérében igen sokat találtak a DDT nevű peszticidből – holott ez a szer mérgező hatása miatt évtizedek óta tiltott Európában –, Simon Gergely szerint azzal magyarázható, hogy ellenőrizetlen importélelmiszerekkel, például teafűvel, illetve trópusi országokból származó gyümölccsel számottevő menynyiségű mérget fogyasztunk el.
A DDT okozta Amerikában az úgynevezett néma tavasz jelenségét, amikor énekesmadarak milliói pusztultak el, mert mérgezett rovarokkal táplálkoztak. Hogy a vándorsólyom eltűnt Magyarországról a hatvanas években, kifejezetten a DDT-nek tulajdonítható, amely a madár testében hormonális változásokat okozott. Emiatt a tojók a normálisnál lágyabb héjú tojásokat produkáltak, s ezek a költéskor összetörtek alattuk. A szer betiltása után a sólyomállomány újra növekedésnek indult. 1997 óta a vándorsólyom rendszeresen megjelenik hazánkban, de a költő párok száma jóval alatta marad a vegyszermérgezés előttinek. Indiában és több fejlődő országban a mai napig javasolják a gazdáknak az egyébként csakugyan hatékony DDT használatát.
A népszerű gyümölcsitalok sem feltétlenül olyan egészségesek, mint amilyeneknek hisszük őket. Némelyikük ugyanis édesítőszereket tartalmaz, például aszpartamot (E 951), amely egyeseknél fejfájást, kábultságot, emlékezetkiesést, látászavarokat, hiperaktivitást, rosszullétet vagy allergiás reakciókat válthat ki. A másik „sikeres” mesterséges édesítőszer a ciklamát (E 952), amelyet szacharinnal keverve hoznak forgalomba. Ezt a szert Amerikában már betiltották, ugyanis károsítja a herét és a spermiumokat, a kísérleti állatoknál pedig nagy adagban hólyagdaganatot okoz. Magyarországon azonban ma is népszerűek az olyan üdítők, amelyeket ciklamáttal ízesítenek.
Használati tárgyaink jó részében találhatók brómtartalmú szerves vegyületek: a legtöbb televíziót, számítógépet, ruhaneműt, bútort és párnát tűzálló vegyi anyagokkal, úgynevezett PBDE-kkel (polibrómozott difenil-éterekkel) látják el a gyártás során. E vegyszereket az utóbbi években egyre nagyobb mennyiségben lehet kimutatni az emberi szervezetben és az anyatejben. Az EU-ban fontolóra vették betiltásukat, mivel növelik a rákos megbetegedés kockázatát. A brómalapú készítmények gyártóit tömörítő BSEF ipari szövetség azonban kiadott egy kommünikét, s ebben élesen bírálja az októberi WWF-jelentés „pánikkeltő hangvételét”, amely szerinte „felesleges aggodalmakat kelt”.
A BSEF arra építi érvelését, hogy a vizsgált személyek vérében talált brómtartalmú vegyületek mennyisége a biztonsági értékhatár alatt van. Prommer Mátyás szerint ez az érv nem helytálló, ugyanis a brómszármazékok halmozódnak a szervezetben. Mivel használatuk csak a hetvenes évek végétől terjedt el, egy mai vizsgálat valóban nem mutat ki drámai mennyiséget, ám azok a gyerekek, akik brómozott tárgyak közé születnek, negyven–ötven éves korukra sokkal több mérget hordanak majd a szervezetükben.
*
A számítógép processzoraiban és képernyőjében is megtalálható anyag több zöld szervezet szerint nemzési és neurológiai rendellenességeket okoz.
Egy vizsgálat során nyolc amerikai állam területén több tucat számítógépből gyűjtöttek pormintát, s három ezekben talált, brómtartalmú tűzgátló szert ítéltek veszélyesnek.
Egyelőre úgy tűnik, ezen a területen a zöldek győztek. A PBDE-t, amely egy kísérlet során agykárosodást okozott egereknél, év végére valószínűleg kivonják a forgalomból. A környezetvédők emellett egy másik brómtartalmú vegyület betiltásáért is lobbiznak.
Egyes – zöld szervezetektől független – kutatók azt hangoztatják: nagyobb körültekintésre lenne szükség, mielőtt betiltanak anyagokat, amelyek a tűz kialakulását megakadályozva életeket menthetnek. A WWF ezzel szemben úgy tudja, léteznek veszélytelen tűzgátló anyagok is, és olyan cégek, amelyek vállalták az ezekre való átállás költségeit. Az elektronikai ipar a kilencvenes évek vége óta csökkenti a számítógépekben a kérdéses tűzgátlók mennyiségét. Számos nagyvállalat azonban továbbra is felhasznál ólmot, higanyt és más ártalmas vegyszert a számítógépgyártásban.
A tárgyakban rejlő ártalom nem kerüli el a gyerekszobát sem. Egy közelmúltban megjelent törvény szerint a három év alatti gyerekeknek készülő játékok nem tartalmazhatnak többé ftálsavakat, amelyek a műanyagok lágyítószerei. Az uniós parlament e célra alakított bizottsága készítette elő a döntést, azonban a szakminiszterek sokáig nem tudtak egyezségre jutni a szankció mértékéről. 2003-ban egy szakhivatal ugyan veszélytelennek minősítette a ftálsav felhasználását, más nézetek szerint azonban súlyos egészségkárosodást okozhat.
Az EU miniszterei szeptemberben megszavazták a ftálsav gyermekjátékgyártásban való felhasználásának tilalmát. A tiltás csak azokra a tárgyakra vonatkozik, amelyeknél a ftálsav aránya nagyobb, mint a teljes tömeg 0,1 százaléka. A miniszterek közleményben tudatták, hogy a döntést az új tudományos eredmények fényében hozták meg. Ez azonban heves ellenkezést váltott ki a gyártók oldalán, akik valószínűleg tiltakoznak az Európai Bíróságnál.
A környezetvédők szerint a REACH túl engedékeny, mivel továbbra is lehetővé teszi a különlegesen veszélyes vegyszerek használatát annak ellenére, hogy biztonságosabb megoldások is léteznek. A REACH szigorú változata biztosítaná, hogy a gyártók minden, évi egy tonna fölött előállított vegyszert kötelesek legyenek átfogó biztonsági vizsgálatnak alávetni (jelenleg ez csak tíz tonna felett kötelező). A szigorított REACH másik követelménye, hogy minden vásárló megtudhassa, milyen vegyi anyagok találhatók az általa vásárolt termékekben. A környezetvédők szeretnék elérni, hogy az Európába beáramló importtermékekben található vegyszerekre is terjedjen ki a szabályozás. A veszélyes vegyi anyagok csak akkor maradhatnának forgalomban, ha maga a gyártó felügyeli használatukat, illetve ha nagyobb a társadalmi hasznuk, mint a kockázatuk.
A szigorítás menetrendje többéves átmeneti időszakot enged az iparnak a biztonsági előírások kidolgozásához. Jelenleg úgy tűnik, az Európai Parlament tagjainak harmincegy százaléka támogatja, hogy a kockázatos kemikáliákat vonják ki a forgalomból, és helyettesítsék őket biztonságosabb anyagokkal.
Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter szerint több mint százharmincezer vegyi anyag kapható a kereskedelmi forgalomban, és számuk évente négyszáz–ezer új tétellel gyarapodik. A forgalomban levő anyagok közül csupán kétezret teszteltek alaposan. Ennek megfelelően korábban általánosan használt anyagokról is kiderülhet, hogy veszélyesek.
A toxikológus szakorvos, Zacher Gábor szerint a legtöbb ilyen vegyület igen ellenálló, ami azt jelenti, hogy nem vagy csak nagyon nehezen bomlik le. A méreganyag felhalmozódik a szervezetben, és felboríthatja a hormonrendszer működését. Átjuthat az anya szervezetéből a magzatba, bekerülhet az anyatejjel a csecsemőbe.
A klinikus szerint e mérgek ellen a szervezet nem termel ellenanyagot, hosszú távon sem válunk immunissá. Halálfélelemre azonban egyelőre nincs okunk: a testünkben jelen levő, valóban életidegen vegyületek esetében pikogrammnyi, tehát igen kis mennyiségekről van szó, amelyek – ha a szabályozás nem változik – körülbelül fél évszázad múlva, unokáink, dédunokáink életében okozhatnak majd betegségeket, károsodásokat. Ha most sikerülne elérni az uniós törvény szigorítását, az a toxikológus szerint a következő nemzedékek biztonságát szolgálná. Simon Gergely viszont állítja: jó néhány, konkrét egészségkárosodást okozó mérgező anyag van szervezetünkben. A daganatos megbetegedésekért túlnyomórészt a környezetünkben előforduló kemikáliák felelősek. Számos szert csak akkor tiltottak be Európában, amikor már sokak életét, egészségét követelte.
– Aki hallgat a zöldek szavára, nem mer jóízűen zöldséget, gyümölcsöt, húst enni, nem mer tisztálkodni, kozmetikumokat használni. Nem élvezheti a számítógéppel végzett munkát, és nem ihat teát anélkül, hogy ne rettegne attól, éppen most éri valami mérgezés – vélekedik a Magyar Vegyipari Szövetség főtanácsosa, Gáspárné Bada Magda. – A nagyobb védettségre való törekvés jogos, hiszen mindenki szeretne százszázalékosan biztonságos világban élni. Ilyen azonban az ember paradicsomból való kiűzetése óta nem létezik.
A vegyipari szakértő úgy látja, a zöld szervezetek felnagyítanak és általánosítanak egyes hibákat. Ugyanakkor nem vesznek figyelembe néhány tudományos tényt. Például: miközben statisztikai adatokkal bizonyítható, hogy a magyar műtrágya-felhasználás évek óta az európai átlag mindössze negyven–ötven százaléka, és termőtalajaink inkább nitrogénhiányosak, mintsem ezen anyagok felhalmozódása lenne jellemző, a környezetvédők újra és újra elmondják, hogy túl sok a műtrágya a magyar földben.
– Azt sem vitatjuk, hogy a klór veszélyes anyag, de fertőtlenítőszerként nagyon sok szülő anya, csecsemő és beteg életét mentette már meg, arról nem is beszélve, hogy világszerte több százmillió ember számára teszi elérhetővé az egészséges ivóvizet. Miért kellene betiltani, ha van rá mód, hogy biztonságosan használjuk, mégpedig éppen az ember érdekében?
Gáspárné szerint a magyar vegyipar tevékenysége biztonságos, hiszen elegendő információval rendelkezik ahhoz az általa gyártott vagy importált vegyszerekről, hogy a jelenlegi tudományos ismeretek szintjén, valamint helyes használat esetén ne történjenek mérgezések, balesetek.
Egy nemzetközi program keretében az utóbbi években ezer, nagy mennyiségben gyártott anyag teljes körű vizsgálata és kockázatbecslése készült el, s ez a világ vegyianyag-termelésének kilencven százalékát lefedi.
Bár a Magyar Vegyipari Szövetség nem tartja szükségesnek a jelenlegi szabályozás megváltoztatását, egyetért a REACH céljaival. Úgy véli azonban, az irányelv jelenlegi formájában nem biztosítja az egyenlő versenyfeltételeket, lehetővé teszi a kis cégek piacról való kiszorítását, így súlyosan veszélyezteti a kis- és közepes vállalkozásokból álló magyar vegyipari cégek többségének létét. Ezért a tervezetet ésszerű módosításokkal végrehajthatóvá kell tenni, amiben az érdekvédelmi szövetség számít a zöld szervezetek közreműködésére is. Ilyen módosítás például az „egy anyag, egy regisztráció” elv elfogadtatása, ami kötelezővé tenné a nagy gyártók számára, hogy osszák meg versenytársaikkal a vegyi anyagok fizikai-kémiai, toxikológiai és környezettoxikológiai tulajdonságaira vonatkozó adatokat.

---

---