Sarkozy úton az Élysée felé

Nicolas Sarkozy lett a kormányzó Unió a Népmozgalomért párt vezetője a vasárnapi szavazáson. A tagok szavazatainak 85,1 százalékát elnyerő politikus tegnap le is mondott pénzügyminiszteri bársonyszékéről, hogy teljesen a pártnak szentelhesse magát. Ez pedig hozzásegítheti a 2007-es elnökválasztási győzelemhez.

Három év múlva az erdélyi magyar menekült gyermekeként született ügyvéd egykori mentorával, Jacques Chirackal fog szembekerülni. A jelenlegi elnök ugyanis folytatni kívánja a megkezdett munkát az Élysée-palota vezetőjeként. Pártot alapított a De Gaulle-féle politika folytatására, amely azóta számos változáson ment át. A mai Unió a Népmozgalomért (UMP) már a néppárti struktúra kialakítását tartja a legfontosabbnak.
Sarkozyt választani azonban egyértelműen Chirac elutasítását is jelenti, bármilyen jó is volt valaha a kapcsolat a két politikus között. 1995-ben minden megváltozott, amikor az akkori elnökválasztási kampányban Sarkozy Edouard Balladur mellé állt, „elárulva” politikai keresztapját, Chiracot. Az ifjú politikus azóta bűnhődik. Bármennyire is indokolt lett volna, a 2002-es óriási győzelem után csak a belpolitikai tárcát kapta az elnöktől, amelyet később a gazdasági és pénzügyi minisztérium bársonyszéke miatt hagyott el. Franciaország szerint kiválóan végezte a munkáját mindkét területen, s ezt Sarkozy tudja is magáról. Az idők során a Canossát járó fiatalember lelkesedése és bűntudata csökkent, majd felismerte, a bocsánatkérés sehova sem vezet. Chirac talán máig úgy érzi, a tekintély és a tapasztalat az ő oldalán áll, ám Sarkozy tehetségét és frissességét nem veszi számításba.
Elemzők szerint a két ember vetélkedése azért különösen érdekes, mert bár egy pártot erősítenek, mégis teljesen eltérő a politikai hitvallásuk. Chirac a francia hegemóniát Európában örökösnek tartja, és a német–francia-tengely mentén képzeli el, hogy ellensúlyt képeznek Amerikával szemben. A belpolitikában kitart a költséges jóléti modell mellett, amely szerinte képes integrálni a mozlimokat. Nicolas Sarkozy azonban úgy véli, nem lehet a tradíciók miatt fenntartani azt, ami rossz. Partnernek fogadja el Nagy-Britanniát, Olaszországot, Spanyolországot és Lengyelországot is a németek mellett, s Amerikához is barátságosabb a hozzáállása. A mozlimok integrációjáról pedig az a véleménye, az kudarcot vallott, és azonnali reformokra van szükség, ha meg akarják menteni Franciaországot.