Valószínűleg kormányunk azért is siettette a sorkatonaság eltörlését, mert így a jövőben már sorozás sem lesz, amely eredményeképpen a politika szembesülhetett a fiatal férfilakosság siralmas fizikai állapotával. Sajnos minden statisztika hazánkban azt bizonyítja, hogy a magyar nemzet fogy, egészségi állapota romlik. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben sok-sok akciót indítottak – nem sajnálva a pénzt –, például a diáksport fejlesztéséért. Az akciók, a kampányok azonban nem pótolhatják a rendszeres sportolást, amelynek alapja az iskolai testnevelés. Ugyanis az iskolákban a szülők vagyoni helyzetétől és a diákok fizikai adottságától függetlenül minden fiatal rendszeresen sportolhat. Éppen ezért érthetetlen, hogy az Oktatási Minisztérium a fejlesztés helyett miért a leépítésen munkálkodik.
Istvánfi Csaba, a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete elnökének tanulmányából kiderül, hogy érthetetlen módon egy ilyen jelentős változtatással kapcsolatban a minisztérium a szakma véleményét nem kérte ki. A testnevelés amúgy sem magas rangját az elmúlt években a minisztérium több intézkedéssel próbálta csökkenteni. A diáksport életében jelentős döntés volt, amikor az Országgyűlés 2000 decemberében a közoktatásról szóló törvényt úgy módosította, hogy az általános iskolások alsó tagozatában megvalósulhatott a mindennapos testnevelés. Az első támadás ez ellen 2002 júliusában történt, amikor a minisztérium az 1–4. évfolyamban tanuló diákok számára előírt heti öt testnevelésórát megpróbálta csökkenteni. Sajnos sikerrel járt, mert a parlament a következő határozatot hozta: „A mindennapos testmozgás a helyi tantervekben meghatározott, legalább három testnevelésóra és a játékos testmozgás keretében valósul meg.”
Magyar Bálint és csapata ünnepelhetett, hiszen a hatpárti támogatással 2000-ben megalkotott kitűnő törvényt korlátozta, pedig a mindennapos testnevelés bevezetése elősegíthette az egészségesebb magyar ifjúság felnevelését. A támadásnak azonban sajnos nem volt még vége, jött az újabb liberális javaslat: szüntessék meg az osztályzást!
A testnevelő tanárok tiltakoznak az oktatási tárca javaslata ellen, mert véleményük szerint Magyar Bálintot becsapták vagy rossz tanácsokat kapott, ezért többszörösen is téved, amikor a testnevelés osztályzatának megszüntetésén fáradozik.
Jogilag azért hibás az elgondolás, mert a közoktatási törvény 70. § (3) bekezdése már erre felhatalmazza a tantestületeket, s ezzel eddig kevesen éltek. Nem értik, hogy a törvény által az értékelés formájának megválasztásához az iskolák számára biztosított demokratikus szakmai szabadságjogokat miért akarja a minisztérium központi direktívákkal csorbítani? Miért akarja hátrányba hozni azokat a tanulókat, akik a továbbtanuláshoz vitt pontoknál a testnevelést szeretnék választani?
A miniszter javaslata pedagógiailag is hibás, mert ha szándékával a gyenge osztályzattól való félelemtől szeretné megszabadítani a diákokat, úgy a természettudományi tantárgyakkal kellene kezdenie. Köztudott, hogy amíg a kémiának 3,61, a fizikának 3,69, a matematikának 3,65-ös a tantárgyi átlaga országosan, addig a testnevelésé 4 fölött van. Ha nincs visszaigazolás, nincs értékelés, úgy nincs átgondolt, szakszerű pedagógiai folyamat sem. Ráadásul diszkriminálja azokat a diákokat, akik ebben a tantárgyban kiemelkedők. Magyar Bálint javaslata azért is tévedés, mert az egészséges mozgásvággyal rendelkező fiatalságot eltávolítaná a testnevelés szocializáló, jellemnevelő, akaratfejlesztő és kedvező élettani változásokat kiváltó sajátos pedagógiai hatásaitól. Tévedés, mert a világon mindenütt a testnevelés, a sport eszközeivel nevelik a fiatalságot a becsületes küzdelem, a fair play szellemére. Sok évtized tapasztalatai alapján valamennyi testnevelő tudja, hogy akkor jó az osztályzás, ha a tanuló önmagához mért fejlődését fejezi ki, mozgósítja energiáit, ha motivál és javítási lehetőséget is kínál a diáknak. A testnevelők tiltakozásukban leírták: „Valós a félelmünk, hogy ahol a szakmailag jól átgondolt, élettanilag és pedagógiailag megalapozott, tervszerű és szervezett testnevelésórát »örömszerző mozgás« váltja fel, ott nem csupán az osztályzat szűnik meg, hanem a közoktatásban feleslegessé válik a jól felkészült, szakmailag elhivatott testnevelő tanár és a testnevelés tantárgy is… Az osztályzás eltörlése ellentétes a diák érdekeivel, a szülők nagy többségének szándékával, az egész táradalom az iskolával szembeni elvárásával. Reményeink szerint a mindenkori közoktatásért felelős miniszter szándékával is ellentétes!”
A szakmai testületek véleményüket az elhibázott döntés ellen nyílt levelekben ismertették. Tiltakozásukat erősíti a semleges nemzetközi szaktekintély, Arich Lewy gondolata: „A testnevelés az egyetlen olyan műveltségű terület, ahol közvetlen mód nyílik arra, hogy a tanár a tanuló önmagához képest mért teljesítményét objektívan mérje. Éppen ezért a testnevelésben szükség van a teljesítménymérésre és az értékelésre is.” Ez a nemzetközi gyakorlat is, hiszen az iskolákból kikerülő diákokat egy olyan világ várja, amelyben bizonyítani, küzdeni kell. A kapitalista társadalmi rendszerben – amelyben mi is élünk – csak a jobb, az erősebb, az okosabb érvényesülhet. Vajon Magyar Bálint miért akarja azt, hogy a magyar fiatal ebben a küzdelemben ne legyen versenyképes?
Dr. Magyar Bálint
Tisztelt Miniszter Úr!
Ön arra hivatkozott, hogy a (felsőoktatási) reform nem egyéni kezdeményezés szüleménye, hanem szakemberek hosszas eszmecseréjéből fakad. Tiltakozunk az ellen, hogy Ön e szakemberek sorában a testnevelés-tudomány és a szakemberképzés műhelyét semmiféle formában nem kérdezte meg. Sújtó kezét a testnevelőtanár-képzés egész folyamatára – alulértékelés, szerencsétlen egyetemi integráció, az úgynevezett fejkvóta nevetségesen alacsony volta – már régebben érezzük. Csak a nyereséges szakjainkból befolyó összegből tudjuk fenntartani a testnevelő szakemberek képzését.
Ön célfilozófiailag vakvágányra fut, amikor arról beszél, hogy a testnevelést nem osztályozni, hanem a tanulókkal megszerettetni kell. A két dolog nemhogy nincs ellentétben, hanem összefügg: a tudásban, a tanulásban, a felfogásban való előrehaladást mindig, mindenhol minden kultúrterület iskolai reprezentációjában mérni kell, értékelni kell, szülőt, tanulót, társadalmat tájékoztatni kell. Ön a rajzot és az éneket értékelési-osztályzási szempontból egyelőre nem támadja, vélvén, hogy ezekben osztályozható tudáselemek vannak. A testnevelés azonban az Ön félre nem érthető célzása szerint mókuskerék, amely nem vezet semmihez.
Kérjük Miniszter Urat, hogy neveléstörténeti felelőssége tudatában megnyilatkozásaival ne húzza ki az erkölcsi talajt a népesség egészség- és cselekvéskultúrájáért, rongy fizetésért áldozatosan dolgozó emberek alól.
Budapest, 2004. november 2.
Dr. Nyerges Mihály dékán
Dr. Kis Jenő, a TF tanszékvezetői karának rangidőse
