Bármikor is következik be – és ez az időpont inkább korábban lesz, mint később –, Jasszer Arafat halálával új időszámítás kezdődik a palesztinok életében. A nagy kérdés, hogy az elnök életművét sikerül-e átmenteni a jövő politikusi generációnak. Arafat három jelentős pozíciót tölt be: a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) végrehajtó bizottságának főtitkári tisztségét, a Palesztin Hatóság elnöki tisztét, valamint ő a Fatah, a legerősebb palesztin politikai párt vezetője is. Az évek során kialakult helyzet alapján nem kérdéses, hogy a tisztségek a megfelelő, erős és karizmatikus személy kezében összpontosultak. A nagy gond azonban az, hogy nincs újabb Arafat a palesztin vezetésen belül, így nem valószínű a három pozícióba, hogy hosszú távon ugyanaz a személy kerülhet. A rendszer egyértelműen Arafatra van „szabva”, a hatáskörök át- és átfedik egymást, így feltételezhető, hogy a közeljövőben megváltozik a mostani berendezkedés.
Arafat utódja az első napokban minden bizonnyal Mahmúd Abbász lesz, talán mindhárom poszton, ám kizárólag ideiglenes jelleggel. A nemzetközi színtéren elismert politikus első számú ellensége valószínűleg Izrael lesz, amely viszonozza ezt a hozzáállást.
Abbász mellett az utóbbi napokban komoly aktivitást mutatott Ahmed Korei miniszterelnök is, aki épp Abbászt váltotta a hatalommal nem igazán bíró, amerikai és izraeli nyomásra létrehozott pozícióban. A két vezető azonban hatalmas problémával küzd: egyiküket sem támogatja a lakosság. Egy szeptemberi felmérés, amelyet a palesztin vizsgáló- és kutatóközpont hajtott végre, azt mutatta ki, hogy a palesztinok mindössze 3 százaléka szavazna Koreire, két százalékuk támogatná Abbászt. A felmérés győztese természetesen Jasszer Arafat volt, aki 35 százalékot kapott népétől. Második helyen Mahmúd Zahhar, a Hamász egyik gázai vezetője végzett, aki 15 százalék szerint végezne jó munkát a nép első embereként, utána pedig Marvan Barguti, az egy éve egy izraeli börtönben levő, rendkívül népszerű Fatah-elöljáró következett, 13 százalékos eredménnyel. A Hamász egyébként elsősorban a Gázai övezetben erős, így egyetlen tagjának sincs esélye arra, hogy átvegye a hatalmat a nyugati parton, és persze Barguti sem irányíthatja a népet cellájából. Hasonló a helyzet Mohamed Dahlannal is, aki a Gázai övezetben volt a biztonsági szolgálat vezetője, és éles vitái voltak Arafattal. Máig népszerű volt munkaterületén, ám Ciszjordániában elutasítják, és Amerika bábjának tartják.
Jelenleg egyetlen politikus lehet úgy-ahogy biztos esetleges szerepében, ez pedig Rauhi Fattuh, a palesztin parlament elnöke. A Palesztin Hatóság törvényei szerint ugyanis a házelnök helyettesíti a következő választásig az elhunyt elnököt – ám az bizonyos, hogy jelen esetben nem tovább. Így ha bekövetkezne Arafat halála, hatvan napon belül az urnákhoz járulnának a palesztinok, hogy döntsenek a jövőről. Szakértők szerint a felsoroltak mindegyikének vannak bizonyos előnyei, ám egyikük sem tudna megbirkózni Arafat örökségével, így inkább egy több emberből álló testület irányíthatná ideiglenesen a hatóságot. Ebben talán Mahmúd Abbász lenne névleg az elnök, akit támogatna a jelenlegi kormányfő, valamint Arafat régi harcostársai közül néhányan. A hangsúly azonban az „ideiglenes” szón van, ugyanis egy ilyen csoport nagyon sokak nemtetszését vívná ki, s valószínűleg nem sokáig hagynák életben a kényszerű szövetséget. Döntés így minden bizonnyal csak a választásokon születik, ha egy ilyen helyzetben egyáltalán meg lehet tartani. A bizonytalan szavazásig pedig folyik a hatalmi harc a még életben lévő Arafat posztjaiért.
origo.hu
Szánthó Miklós levelet írt David Pressman távozó nagykövet-aktivistának
