Szerintem nem fogja megkapni a Szabad Sajtóért emlékérmet Rudi Zoltán, a Magyar Televízió elnöke, bár ebben az országban ezekben a viharos időkben minden megtörténhet.
Mit csinált Rudi elnök úr? Közleményben értesítette a köztelevízió munkatársait, hogy a közelgő népszavazásról készült anyagaik csak az ő láttamozása után kerülhetnek adásba. Korábban az elkészült dolgozatokat az illetékes szerkesztőségek vezetői bírálták el – most maga Rudi elnök úr. Most ugyanis helyzet van. Most nem annyira érdekes a sajtószabadság, mint szimpla hétköznapokon. Akkor beleférhet egy csipetnyi egyéni gondolat, egy kevéske magánvélemény, néhány szívből jött képsor, kommentár. Most viszont szorosabban kell fogni a gyeplőt, el ne szaladjon a munkatársak alatt a ló.
Rudi elnök úr cenzorai a vallási műsorokból is kivették a kettős népszavazással kapcsolatos gondolatokat, mondván, a klérus ne politizáljon, térdeljen az imazsámolyon, dobálja magára a kereszteket, az a dolga… Rudi Zoltán odáig megy, hogy belenyúl a püspöki beszédbe, esetleg az egész anyagot kifelejti az adásból. Visszajöttek az aczéli daliás idők. Szép – illetve kétségbeejtő. Ha annyi eljutna elnök uramhoz, hogy ez így enyhén szólva sem tisztességes, már tettem valami hasznosat. Félek, fütyül az ilyesmire.
Nagyobb dolgok vannak itt. A „közszolgálati” Magyar Televízió már harmadik esztendeje az MSZP–SZDSZ-kormány pórázán van, az előző csapatot szép módszeresen kirostálták, a kulcspozíciókba mamelukok kerültek – merthogy ez volt a kérés odafentről…
Márpedig visszabeszédre nincs mód. A végtelenül eladósodott köztévé, miközben akár százmilliós bevételt is kienged a kezéből a Gyárfás Tamás-féle St. Plusz Kft. javára, milliárdos mentőövet kap az adófizetőktől. Ezt pedig meg kéne szolgálni. Amiről nem tud Rudi cenzor úr. A kör bezárult.

Mérget fecskendeztek Kecskemét ősi fájába