A Mária szíve tisztelet a XVII. században kezdett széles körben elterjedni a Jézus szíve tisztelet mintájára. A régi alapokon nyugvó új kultusz legfőbb előmozdítója egy francia oratoriánus szerzetes, Jean Eudes (1601–1680) volt, aki hosszú évtizedeken át tartó lelkigyakorlatos körútjai, népmissziói során szembesült a vidéki papság már-már botrányos műveletlenségével. Néhány jóakarója támogatásával – többek között Richelieu bíboroséval – Caenban új szemináriumot alapított, amelynek célja a vidéki papság képzése volt. Az oratoriánusok azonban, akik nagyra becsülték Eudes tehetségét, ezt a lépését már nem nézték jó szemmel, s hamarosan kenyértörésre került a sor. Miután anyakongregációja kiutasította, Jean Eudes megalapította a Jézusról és Máriáról Nevezett Társulatot, majd a szegény sorsú leányok megmentésére a Notre-Dame de Charité de Refuge Szerzetesnői nevű rendet. E két rend lett a Jézus és Mária szíve tiszteletének legfőbb terjesztője. Népmissziós módszerük révén az új kultusz gyorsan terjedt Franciaországban, s ezen még az alapító, Jean Eudes üldöztetése, majd a francia forradalom véres megpróbáltatásai sem változtattak. Jean Eudes-t Róma 1909-ben boldoggá, 1925-ben szentté avatta.
Az új jámborsági forma különféle utakon jutott el térségünkbe. A XIX. század elején számtalan imakönyv és szentkép jelzi a Mária szíve kultusz terjedését. A népi jámborság egyik ilyen megnyilvánulási formája az Erzbruderschaft des heiligsten und unbefleckten Herzens Maria című nyolcadrét alakú, német nyelvű imakönyv, amelyet Passauban nyomtattak 1840 körül francia minta alapján a Mária szívét tisztelő vallásos társulatok számára.
A bizonyára nagy számban megjelent könyv egyik példánya Paulovics Damján ferences szerzetes tulajdona volt. Ajándékba kapta 1843-ban egy közelebbről meg nem nevezett Zichy-Ferraris grófnőtől, s az ajándékozás tényét a kötet szennylapjára gondosan fel is jegyezte.
Az ekkor negyvenkilenc esztendős szerzetes népszerű katekéta volt. 1794-ben született Székesfehérváron, a keresztségben a János nevet kapta. 1813-ban lett szerzetes. Amikor a könyvvel megajándékozták, már több mint egy évtizede Szombathelyen élt, prédikált, gyóntatott, tanított a város lakóinak megelégedésére. S ez a megelégedés nem puszta szófordulat, hiszen Szombathely elöljárói díszpolgárrá választották a barátot. Bizonyára lelkipásztori tevékenységével van kapcsolatban ez a szerény kis ajándék is. Nagy kár, hogy nem jegyezte föl pontosabban az ajándékozó személyét, de akármelyik Zichy-Ferraris grófnő volt is, biztos, hogy történelmi szempontból fontos szerepet játszott az illető.
A Zichy-család egyik ága 1812-től használta a Ferraris nevet is; Zichy Ferenc császári és királyi kamarás kérvényezte, hogy apósa tiszteletére ő és leszármazottai a hosszabb névalakot és az egyesített címert használhassák. Zichy Ferenc 1799-ben vette feleségül Ferraris Mária palotahölgyet. Házasságuk gyümölcseként tíz gyermekük született. A könyv adományozóját leginkább közöttük, vagyis a három leány között kereshetjük. A legidősebb, Henrietta 1800-ban született, és 1831-ben lett a megözvegyült Odescalchi Ince herceg felesége. Húga, az 1803-ban született Emília „csak” grófné lett 1823-ban, férje azonban Széchényi Pál, a legnagyobb magyar bátyja. A legkisebb Zichy-Ferraris leány házassága volt politikai szempontból a legérdekesebb, Melanie-t ugyanis a másodszor is megözvegyült Metternich választotta feleségül 1831-ben. Talán ez a házasság volt a legharmonikusabb: Melanie élete végéig rajongott férjéért.
Három életút. Vajon melyik Zichy-Ferraris leány akarta előmozdítani Szűz Mária szívének tiszteletét? Kinek köszönhette a könyvet Paulovics Damján, a népszerű szombathelyi hitszónok?
terrorizmus
Szeptember 11. öröksége: a terrorizmus árnyéka a 21. században
