Az idei szüret bizonyosan nem tartozik majd a magyar bortörténet fényesebb lapjai közé. Milyen termést hozott a nemesnádudvari Villa Stephen pincészet szőlője?
– Szerencse, hogy kivártunk, így értük el a húszas cukorfokot. Egy nap arra lettem figyelmes, hogy másodszor is virágzik az akác. Ezek a fák tudhatnak valamit – gondoltam, és a sejtésem beigazolódott. Hosszúra nyúlt az ősz, ezért az a szőlősgazda járt jól az idén, akinek megvolt a türelme ahhoz, hogy késleltesse a szüret kezdetét.
– Vajon ugyanez a türelem segíthet-e a pincékben roskadozó többletkészletek elviselésében? Egyes vélekedések szerint a hazai borászatok egy részét maga alá temetheti a soha nem látott borfelesleg.
– Elképzelni sem tudom, hogy miképp talál majd vevőre a felhalmozódott készlet. A nyugati kereskedők arra vártak május elseje előtt, hogy csatlakozzunk az unióhoz, hiszen akkor megszűnik a vám, és olcsóbban szállítható a magyar bor. Emiatt az év első felében szinte alig mozdultak a készletek, mély csend uralta a piacot.
– A statisztikai adatok ugyanakkor évek óta jelzik a hazai borexport folyamatos visszaesését.
– Átrendeződött a világpiac, és ennek a mi cégünk, a Brilliant Holding Kft. is megérzi a következményét. Kizárólag vörösborokat készítünk, ezért hagyományos versenytársaink a franciák. Fordulatot jelent a chileiek betörése a viszonylag zárt uniós piacra. Az EU-val megállapodást kötöttek arról, hogy a vámokat 2007-ig teljesen eltörlik. Hatásos értékesítési programokat dolgoznak ki, boraik népszerűsítését kiemelt feladatnak tartják, ezért komoly anyagi forrásokat áldoznak rá. Érvényesül a régi mondás: a legjobb bornak is elkel a cégér. Csak a magyar termékek nem rendelkeznek ezzel. Ami közösségi marketing címén történik ebben az országban, az leginkább a tragikomédia műfajába tartozik. A földművelésügyi minisztérium kebelén belül működő Agrármarketing Centrum Kht. borprogramjait teljes mértékben felül kellene vizsgálni, a forrásokat megtöbbszörözni, hogy az erőfeszítések valós eredményekkel járjanak. Tudomásul kellene venni, hogy a világpiacon a cégérek versenye zajlik. Hiába kiváló a magyar bor, ha erről lehetséges vevőink nem tudnak semmit. Az uniót elárasztó tengerentúli dömping miatt nekünk is árat kellett csökkentenünk az idén. Nem merek vállalkozni arra, hogy megjósoljam e kényszerű lépés várható következményeit.
– Pedig nem is a legalacsonyabb árkategóriát célozták meg. Kezdettől fogva a külhoni ötcsillagos szállodák igényes vevőire számítottak. Nem bánják, hogy elhanyagolták a hazai piacot?
– Utólag már látjuk, hogy ez hiba volt. Most pótoljuk a korábban elmaradt feladatot. Ahol lehet, termékeinket igyekszünk megismertetni a nagyközönséggel. A kék szőlők szinte minden fajtáját kínáljuk. Minden lehetséges külhoni és itthoni borversenyre benevezünk, és többnyire érmekkel térünk haza. Magyar tölgyfahordókkal dolgozunk. Egy-másfél évi ászokolás után palackozunk, amit további egy esztendeig fekve tárolunk. Így lehet igazán érett borokat készíteni. A kis szaküzletekben, vinotékákban vagyunk jelen. Személyes kapcsolattartáson alapuló értékesítési filozófiánknak leginkább ez a kereskedelmi forma felel meg. Pincészetünkhöz nyolcvanhárom hektár szőlő tartozik. Többet nem akarunk, mert ez még dédelgethető mennyiség. A magas minőségi kategóriába tartozó borok sok törődést igényelnek. Meghálálják a rengeteg munkát, de ha nem fordítunk elég időt rájuk, minden veszélybe kerülhet, amit eddig elértünk.
– Így a külföldön megszerzett hírnév is. Milyen megítéléssel találkoztak határainkon túl a magyar borokat illetően?
– A magyar borok hírneve a kilencvenes évek fordulóján nagyon alacsony szinten volt. Akkor még magunkon cipeltük az elmúlt évtizedek terhét. Időközben viszont végbement a hazai borászatban a rendszerváltás, megszaporodtak a kiváló minőségre képes hazai pincészetek. A közösségi marketing mellett külföldön is a legjárhatóbb út a személyes kapcsolatokon alapuló terjeszkedés. Mi 1993-as indulásunk után elsőként a japán piacra törtünk be, csak utána következtek a skandináv államok, majd Németország, Cseh- és Észtország. A felkelő nap országában nagyon kellett vigyáznunk arra, hogy megfelelőképp elsajátítsuk az udvarias viselkedés nálunk szokatlan formáit. Például nem mindegy, hogy üdvözléskor hogyan hajol meg az ember. A negyvenöt fokos dőlésszög kizárólag a japán császárnak jár ki, másokat csak ennél kisebb meghajlással lehet köszönteni. A legfőbb szabály: mindenütt ott kell lenni, személyesen kell bemutatni borainkat a lehetséges külföldi vevőknek. A piac magától nem jön ide, nem kopogtat be pincészetünk ajtaján.
– A külföldi borok viszont annál inkább jönnek, évről évre több import érkezik az országba. A nemzetközi színtér meghódítása közben van-e még esélyünk arra, hogy megvédjük hazai hadállásainkat?
– Különösen a spanyol és az olasz termékek mennyisége nőtt meg az utóbbi hónapokban. Most még hat az újdonság varázsa. De miután végigkóstoltuk a palackonként legalább kétezer forintba kerülő borokat, rájövünk majd arra, hogy a magyar is van olyan jó, ha nem jobb, mint a külhoni. Ezért vagyok biztos abban, hogy hamarosan elfogadható szintre áll vissza
az import. A piaci önvédelemmel ugyanakkor hihetetlen késésben vagyunk. De soha ne adjuk fel a reményt, egyszer talán mibennünk is tudatosodik majd, hogy a hazai termék vásárlásával saját honfitársainknak teremtünk munkahelyet. Kormányunk még nem jött rá erre, nemhogy támogatná, gátolja a magyar borászat fejlődését. Intézkedéseivel példátlan jogbizonytalanságot teremt.
– Hajósi vörösborainak dédelgetéséhez azonban láthatóan még van kedve és ereje. Azt mondják, a jó borásznak egy kicsit művésznek is kell lennie…
– A szép borhoz sok türelem és ráérzés szükségeltetik. Mindegyik hordó mást rejt magában, és más arcot mutat. Palackozáskor válik el, hogy a borásznak mennyire sikerült megfejtenie borai titkait. Ez valahol csakugyan művészet. Számomra az a legszebb az életben, hogy nagyon sokat dolgozhatom, méghozzá úgy, hogy közben őszintén élvezem, amit teszek.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
