Amúlt héten a hazai honatyák nagy egyetértésben ratifikálták az európai alkotmányt. E tettével Magyarország az eminensek közé került, hiszen a huszonöt ország közül Litvánia után a másodikként erősítette meg az unió alapokmányát.
A magyar honatyák nagy egyetértése valószínűleg azzal magyarázható, hogy nem ismerik az alkotmány tartalmát, még kevésbé annak várható hatásait. Igaz, ez elmondható nyugati kollégáikra is, sőt, maga az alkotmányt létrehozó konvent is mindössze 60 paragrafust tárgyalt a 448 közül. Ennek következtében az alkotmány számos belső ellentmondást tartalmaz, például az első fejezet szociális, míg a harmadik szabad piacgazdaságról beszél, ami egymás ellentéte; a szociális jogoknak (második fejezet) nincs gazdasági biztosítéka; a GDP egy százalékából, ami az unió költségvetése, nem lehet finanszírozni az alkotmány által felvázolt szövetségi államot; az unió kormánya, a bizottság, nem felelős az általa javasolt gazdaságpolitikai intézkedések tényleges hatásaiért; az alkotmány nem határozza meg az EU földrajzi határait, akár a Csendes-óceánig terjedhet, és így tovább.
Jelképesnek tekinthető, hogy Magyarország mindössze két nappal később, mint ahogy ratifikálta az európai alkotmányt, az Európai Bizottságtól megkapta első intőjét is. Az intőben az áll, hogy a magyar kormány, bár megígérte, nem teljesítette a bizottság költségvetési deficit csökkentésére vonatkozó ajánlásait. A magyar kormány egyszerűen nem tudta teljesíteni. A bizottság előírásai az adott magyar körülmények között egyszerűen nem teljesíthetők. A magyar költségvetési deficit ugyanis nem valami egyszeri túlköltekezés eredménye, hanem harminc év elhibázott gazdaságpolitikájának eredménye, amelynek eredete visszanyúlik még az 1970-es évek közepén történt nagy arányú külföldi hitelfelvételre. A rendszerváltáskor Magyarország – jó tanuló módjára – teljesítette, sőt túlteljesítette a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap kívánságait, és megnyitotta piacait a sokkal versenyképesebb nyugati cégek előtt, és privatizáció címén kiárusította vállalatait. Ennek következtében, nemcsak a GDP esett vissza húsz százalékkal és a munkahelyek egyharmada veszett el néhány év alatt, de tartós strukturális külkereskedelmi deficit alakult ki. Ennek finanszírozása ment egy darabig a vállalatok eladogatásával, de az eladható vagyon megcsappanásával a problémák kiújultak. 2004-ben több volt a fizetési mérleg hiánya, mint amennyit annak idején az egész villamosenergia-ipar eladásáért kaptunk.
A bizottságot azonban a problémák igazi kiváltó oka nem érdekli. Úgy gondolják, és azt javasolják, hogy a közigazgatás, az egészségügy és az oktatás „reformjával”, vagyis a rájuk szánt költségvetési keretek csökkentésével a deficit problémája megoldható. A „jótanulóság” tehát ismét megbosszulta magát, Magyarország aligha lesz bástya, sokkal inkább rés az unió építményében.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
