Fontos feladatunknak tekintjük, hogy részt vállaljunk a társadalmi esélyteremtésben: hogy a Magyar Honvédségben szolgáló szerződéses katonák versenyképes fizetést kapjanak – írta Juhász Ferenc honvédelmi miniszter a sorkatonaság megszüntetése alkalmából minden katonának eljuttatott levelében. A politikai célzatú megnyilvánulásoktól sem mentes üzenetet a légierő földi beosztásban szolgáló tisztjei és tiszthelyettesei is kezükbe kapták, akiknek azonban 2004 ősze sokkal inkább attól vált emlékezetessé, hogy elvonták a szakmai specializációjukkal összefüggő fizetési pótlékaikat. Van, aki nettó nyolcvanezerrel kap kevesebbet, van, aki „csak” negyvenezerrel. Ám a megvonások csak akkor válnak értelmezhetővé, ha azokat az alapilletmény összegével vetjük össze: egy tapasztalt főtörzs ma mintegy százezer forintot vihet haza, így százalékban mérve katasztrofális fizetéscsökkentést szenvedtek el. A helyzetet súlyosbítja, hogy a Honvédelmi Minisztérium (HM) által bevezetett előmeneteli osztályba sorolási rendszert a honvédség realitásaitól idegen, nyugati minták szerint alakították ki: a szolgálati idő akár évtizedes különbségét alig néhány ezer forint tükrözi, de előfordul, hogy egy hadnagy alig pár száz forinttal keres többet beosztott- állományánál. Negatív megkülönböztetésben részesül az, aki huzamosabb időt tölt el ugyanannál az alakulatnál, ugyanabban a beosztásban, pedig a nagy bonyolultsági fokú technika megismerését, biztonságos, magabiztos üzemeltetését csak ez biztosítja.
A HM hivatalos nyilatkozatában kompenzációt ígér a megvonásokért, ám ennek egyelőre nyoma sincs: a védelmi szféra magasabb szintjein többen arról suttognak, hogy a megvonások célja itt is – mint más tárcáknál – az óriási államháztartási hiány „papíron” történő mérséklése az EU felé.
De mi is teszi kényessé a honvédség repülőműszaki katonáinak helyzetét? Mint mondani szokták, az a tény, hogy a rájuk bízott technika értéke a legmagasabb, bonyolultsága a legnagyobb – az elkövetett hibákért itt kell a legtöbbet fizetni. Amikor a légierő 1993-ban 28 MiG–29-es vadászgépet kapott a szovjet államadósságért cserébe Oroszországtól, példányonként – mai áron számolva – ötmilliárd forintos gépek kerültek a magyar műszakiak kezébe. Amikor 2006-ban megérkeznek az első Gripenek, a felelősség súlya tovább nő, hiszen ezek a harci eszközök lesznek a magyar hadtörténelem legdrágább „játékszerei”: ha a teljes programköltséget elosztjuk a gépek számával, mintegy 15 milliárd forint jön ki. Márpedig ebben a szakmában elég egyetlen meg nem húzott csavar, egyetlen rossz helyen felejtett szerszám, a gép gyomrába ejtett sasszeg, hogy „lenullázzanak” egy ilyen aranyárban mért masinát, nem beszélve a benne ülő egy vagy két pilóta életéről. Az érem másik oldala, hogy az óriási teljesítményű gépek üzemeltetése súlyos kockázatokat rejt magában. Bár a média sokszor csak a pilótákra nehezedő túlterhelések színes leírásában jeleskedik, az igazság az, hogy a földi műszakiakra sokkal alantasabb veszélyek leselkednek. A légkondicionált pilótafülkével szemben nekik ugyanis mindig ott kell állniuk a gépek indításának helyt adó „piros vonalon”, ha esik, ha fúj. Soraikban „népbetegség” a reuma, mindennaposak az ízületi rendellenességek, akár néhány év szolgálat után is. Aztán ott van a gépek rendkívül hangos környezete, amelyet ugyan némileg kiküszöböl a fülvédő, ám az alacsony frekvenciás hangok egészségkárosító hatásai észrevehetetlenül jelentkeznek – és kivédhetetlenek. A kerozinnal, olajokkal és különböző üzemi gázokkal való rendszeres érintkezés sem a hosszú élet záloga. A hosszú távú kockázatok mellett gyors halál is leselkedik a műszakiakra a gépek között: a tíz-tizenöt tonnás repülők kerekei alá kerülni sem lehetetlen, vagy a hajtóművek szívócsatornája gigantikus porszívóként embereket is képes felszippantani a betonról.
Ha véget ért a műszak, a honvédség repülőműszakijai mehetnek pihenni. Azaz csak mehetnének: a nőtlen tiszti szálló 12 négyzetméteres, kétszemélyes odújáért januártól 2400 forintot fizettet velük „hazánk egyik legnagyobb munkáltatója” – ahogy Juhász Ferenc aposztrofálta idézett levelében a honvédséget. Bár a miniszteri üzenet szolgálati lakásokkal is kecsegteti a katonákat, a gyakorlati tapasztalatok szerint sok kényelmetlen évnek kell eltelnie a „nőtlen tisztin” ahhoz, hogy kiutaljanak számukra egy 1-2 szobás lakást. Nem hivatalos információk szerint e lelakott ingatlanokat ráadásul mindig „baráti” vállalkozások újítják fel átadás előtt, ismeretlen összegért, megkérdőjelezhető minőségben. A katonáknak járó kéthetes regeneráló üdülést már tíz éve megszüntették.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
