Most, hogy Gyurcsány Ferenc elment és beolvasott a pápának, kezdek hinni abban a fölvetésben, hogy ennek az embernek pallosjoga is van, füttyszóra újraéleszti a munkásőrséget, plusz övé az első éjszaka joga.
Vagány gyerek a Ferkó. Éppen ilyen karizmatikus egyéniség hiányzott az élcsapatból, aki minden további nélkül lekeveri a határon túli magyarságot, hazafiasságot és jólétet emleget, majd minden átmenet nélkül átugrik a Vatikánba, úgymond „tárgyalni” a pápával. Vagyis nem fogadta őt a szentatya, hanem „tárgyaltak”. Ha rajta múlik, talán vállon is veregeti II. János Pált, megropogtatja a bicepszét, netán barackot nyom a fejére. Stílusa van a magyar miniszterelnöknek! Mi, kétkezi emberek csak reménykedhetünk, hogy a katolikus egyházfő nem mossa össze a puccsal hatalomra jutott kormányfőt Mária országával. Az tudniillik az ég és a föld. Ő nem mi vagyunk.
Hogy az egyház ne politizáljon? Aztán miért ne? Csak az ország pénzén megtollasodott ügyeskedőknek lehet?
Az egyház – tiszte szerint – a lelkekhez szól. Eligazítani próbál a világ zűrzavarában. Aki templomba megy, választ vár a maga bizonytalanságaira. Utat keres. Nem a napi piszlicsáré politika mocskolódásaira kíváncsi – de érdekli őt a követendő út.
Ha a katolikus egyház igéje zavarja Gyurcsány Ferencet, csak azt tartsa szem előtt, nem kötelező a katolikus hit, de kijár neki, hogy tiszteletben tartsák. Hiszem, hogy a pápai audiencia (fogadás, kihallgatás) – mert ez az volt – megkettőzi az egyház igéjére várók sorát.
A puska visszafelé is elsülhet. Lőporos hordón nem tanácsos dohányozni.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség