Szekeres (Vidám) Imre nevetgélt minap önfeledten a televízióban. Politikusi pályafutásának mérföldköveiről kérdezgették a karizmatikus államférfit, aki erre – sok egyéb mellett – a következőket mondotta: a kezdet kezdetén az motiválta, hogy nagyszerű baráti társaságot lelt az őt körülvevő pajtásokban. Az egyik ilyen pajtás valószínűleg a Veszprém megyei MSZMP-vezér, Pap János volt – keze alatt gyerekeskedett az Imre –, aki végtelenül lelkes emberként vonult be a honi történelembe, addig kilincselt a Kádár-titkárságon, míg fel nem akasztatott egy életfogytos ötvenhatos férfit. (A rendszerváltás után Budapestre menekült, itt lőtte aztán főbe magát feleségestül.)
Egy másik ilyen meghatározó pontnak azt tartja a derűs ember, hogy kilencvenben rádöbbent, rengeteg ismerőse „átállt” az antalli vonalra, vagyis neki már csak dacból is meg kellett mutatnia, hányas a kabát…
Fontos elemnek tartja még az önfeledt ember, hogy bizonyos törvényalkotói helyzetben (törvényt is alkot az Imre, merthogy a parlamentbe küldte a népakarat) se igent, se nemet nem mond, helyette benyomja a tartózkodom gombot, miáltal se innen, se onnan nem tudják kikezdeni utólag – nevetgélhet tovább rendületlenül. Legutóbb például a Jászságon átvezető 31-es út átépítése, javítása kapcsán tartózkodott a kiemelkedő politikus (innét, a Jászságból lett néptribunus Szekeres Imre).
Szép és emlékezetes portrét rajzolt fel önmagáról a hányattatott sorsú politikus, érzékenyebb tévénéző kettesével használta a papír zsebkendőt, jászsági állampolgár díszlépésben indult disznót etetni.
Kell egy példakép.
origo.hu
Az egész internet Magyar Péteren röhög - mutatjuk a legjobb mémeket
