Stagnáló reálbérek mellett is tovább nőtt a magyar kiskereskedelmi forgalom mennyisége az idén. Bár igaz, a bővülés üteme az előző évekhez képest némiképpen lassult. Összességében azonban ez mégiscsak azt jelenti, hogy ugyanannyi pénzből több terméket vásárolunk. Ez a tény első pillantásra némiképp érthetetlen, a magyarázat azonban egyszerű: a különbözetet nem zsebből, hanem hitelből fizetjük.
A karácsony nemcsak a családok és a kereskedők, hanem utóbbiakon keresztül egyre inkább a bankok ünnepe is. Decemberhez közeledve heves reklámkampányba fognak a pénzintézetek, hogy a szokásos havi 20-22 milliárdos hitelkihelyezéseiket megduplázzák. Álomhiteleket ígérnek a fizetésükhöz képest nagy ajándékokról álmodóknak. A felmérések szerint a viszonylag olcsó, százezer forint alatti szórakoztató elektronikai termékek állnak az áruhitel-népszerűségi lista elején. A fa alá kerülő televíziók, DVD-lejátszók, számítógépek, mobiltelefonok és digitális fényképezőgépek nagy részét tehát akciós hitelből vásárolják az ajándékozók – akiknek zöme már az első törlesztőrészlet befizetésekor megbánja, hogy ezt az olcsónak tűnő, valójában azonban méregdrága megoldást választotta. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elemzése legalábbis azt mutatja, hogy a karácsonyi, ajándékozási lázban égő ügyfelek egy része nem képes helyesen megítélni saját teherviselő képességét, a bankok pedig csak nagyjából tudják minimalizálni a nem fizetés valószínűségét, hiszen a gyors ügyintézés és a viszonylagosan liberális elbírálás miatt kevés információjuk van a hitelfelvevőről. Ez a helyzet azt eredményezi, hogy a kihelyezett áruhitelek több mint tíz százaléka problémásnak minősül. Száz hitelfelvevőből csaknem hatnak van harminc napnál nem régebbi, 1,6 százalékuknak harminc és kilencven nap közötti, 2,8 százalékuknak pedig egy éven túli törlesztőrészlet-tartozása.
Mivel az áruhitel mint eladósodási lehetőség hazánkban viszonylag új keletű jelenség, a gazdaság stabilitását egyelőre nem veszélyezteti, noha a kihelyezések nagysága – ideszámítva a személyi és bankkártyahitelt és a különböző lízingkonstrukciókat – mostanra elérte a lakáshitel állományát. Ennek ellenére az áruhitel komoly veszélyeket jelent a családok szintjén, mert a döntéskor kevés információra hagyatkoznak, ezért később a részletfizetés nehézségeket okozhat. Mivel a bankok igyekeznek a minimálisra rövidíteni a hitelbírálat idejét, a reklámok pedig a „vedd el azonnal, ha megkívántad” típusú magatartást állítják be kívánatosnak, az áruhiteles vásárlás annak ellenére is az impulzusvásárlás jeleit kezdi mutatni, hogy következményei egyáltalán nem pillanatnyiak. Átlagos teljes hiteldíjmutató és egyéb költségek, illetve maximális futamidő mellett egy kétszázezer forintos termékért a hitelből vásároló végül 340 ezer forintnál többet fog kifizetni – annak reménye nélkül, hogy a fizetése számottevően emelkedik a közbülső időben.
Aki a fentiek figyelembevételével mégis áruhitel-felvételen gondolkodik, számítson arra, hogy a kamatok nem maradnak hosszú ideig ilyen magasak – aki tehát kivár, az a jegybanki alapkamat mérséklésével párhuzamosan jobb feltételekkel juthat hitelhez, akár már a közeljövőben. Az MNB legalábbis ebben bízik, és okkal: a magyar pénzintézetek feleakkora hatékonyság mellett érnek el ugyanannyi hasznot, mint nyugat-európai társaik, és ez kizárólag annak köszönhető, hogy a betéti és a hitelkamatok között óriási a különbség – természetesen utóbbi javára. A kamatcsökkenés folyamata egyelőre várat magára, hiszen a marzs meg sem rezdült a jegybank kamatcsökkentései nyomán, ez azonban minden bizonynyal nem lesz mindig így. Ha megindul lefelé a kamatszint, a bankok közötti verseny valószínűleg a fogyasztási típusú hiteleket ezen túlmenően is olcsóbbá teszi.
Tisztázott kondíciók januártól. Egy friss kormányrendelet értelmében alighanem befellegzett a becsapós hitelhirdetések korának: január elsejétől az ügyfelek törlesztőterheinek valódi nagyságát megmutató teljes hiteldíjmutatót (thm) minden lakossági kölcsön esetében közölni kell. A tájékoztatás révén a hitelfelvevő könnyen kiszámolhatja, mennyibe kerül neki valójában a teljes konstrukció, és a szakemberek abban reménykednek, hogy az átláthatóság erősíti majd a versenyre eddig nemigen kényszerített bankok közötti rivalizálást. Hiába van azonban feltüntetve a thm a szórólapokon, ha az ügyfelek csak a nagybetűs részeket olvassák. A jelenlegi gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy az ügyfeleket hidegen hagyják a számok és az, hogy a pénzük egy részét gyakorlatilag a semmiért veszik ki a zsebükből.
