A partitúrát az amerikai geopolitikai gondolkodás egyik legkiválóbb mai koponyája, Zbigniew Brzezinski már a 90-es évek második harmadában megírta, lényege pedig a Közép-Ázsia és Ukrajna feletti befolyás megszerzésével Oroszország beszorítása, a hagyományos birodalmi teréhez tartozó országok leválasztása. A népharag és a civil ellenállás felhasználására és a hazai, valamint a nemzetközi sajtón keresztül gyakorolt nyomásgyakorlásra alapuló módszerek még régebbi keletűek. A sablont még 1953-ban, Irán kapcsán dolgozták ki a Fehér Ház boszorkánykonyhában, de alkalmazták Ferdinand Marcos ellen, kipróbálták Zimbabwéban és Venezuelában. Közelről figyelhettük e recept alkalmazását Belgrádban, majd ugyanez ismétlődött Tbilisziben, s most Kijevben is. A finanszírozásban most 14 millió dollárral vettek részt az amerikai külügyminisztérium és az USAID kormányzati fejlesztési ügynökség, a pártokhoz közel álló intézetek és magánalapítványok által pénzelt szervezetek, a Freedom House és a Soros-féle Open Society Institute játszották a főszerepet. Ezenkívül 10 milliót folyósított még a Londonban élő orosz oligarcha, Borisz Berezovszkij is.
A nemzetközi hangulat alakításában kulcsszerepe volt a sajtónak, s nem véletlenül köszönte meg még a győzelem éjszakáján Juscsenko a média segítségét. A nyugati sajtó igyekezett a rendelésnek megfelelően a kijevi forradalom képeire koncentrálni, s az ukránok feje fölött zajló geopolitikai játszmáról szinte mindenki hallgatott. Pontosabban ennek egyik felét, a Janukovicsot támogató, hibát hibára halmozó orosz tanácsadók működését részletesen ecsetelték a csatornák. Egyedül talán a brit The Guardian közelített árnyaltan e kérdéshez, míg a média többségét az események sematikus, kettős mércét tükröző bemutatásával valójában az ukrán forradalom ügyén is foltot ejtett. Különösen a választások utáni első napokban volt teljesen egyoldalú a tájékoztatás, míg az ellenzék pozícióinak erősödésével már a BBC is szót ejtett arról, hogy vannak Ukrajnában kétnyelvű, sőt orosz állampolgárok is. Igaz, a donecki bányászokról, csak mint a sztálini rendszer maradványairól emlékezett meg. E beszámolók szerint csalások is csak keleten történtek, arról nem szólt a fáma, hogy nyugati körzetekben is feltűnően magas volt a részvételi arány. Hasonló módon nem árnyalták véleményüket a nemzetközi szervezetek. Így az EBESZ a „harmadik” fordulóra hirtelen csodálattal beszélt a választás lebonyolításáról, míg a Freedom House „véletlenül” épp e kritikus napokban minősítette le Oroszországot a szabadságjogok érvényesülése terén.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
