Brit választások márciusban?

Miután Nagy-Britanniában a miniszterelnök dönthet a következő általános választás időpontjáról, amíg nem lépi túl kormányának ötéves mandátumát, a közvélemény az utolsó másfél-két évében rendre csak találgat. Most úgy tűnik, akár márciusra is előre hozhatják a megmérettetést.

Aligha véletlen, hogy a kormány titkolja szándékait, hiszen nagy előny, ha az ellenzéket készületlenül éri a bejelentés. Az általános felfogás mindeddig az volt, hogy a dátum május ötödike lehet, több mint egy évvel a mandátum lejárta előtt. Az utóbbi hetekben-hónapokban azonban kisebb-nagyobb presztízsveszteségek érték a kormányt, így például a belügyminiszter kényszerű lemondása, a főbírák elmarasztaló ítélete külföldi terroristagyanús személyek vádemelés nélküli fogva tartásáról, a közvélemény egy részének ellenkezése a kötelező személyi igazolványokkal szemben. Ami azonban ezeknél is sokkal fontosabb: kiderült, hogy Gordon Brown pénzügyminiszter az előrevetítettnél jóval nagyobb kölcsönök felvételére kényszerül, ez pedig óhatatlanul újabb adóemelésekhez vezet a nem túl távoli jövőben. A legújabb, meglehetősen megbízható értesüléseken alapuló találgatás szerint könnyen lehet, hogy Tony Blair már márciusban kéri mandátuma megújítását.
A választás időpontjának előrehozatala azt jelentené, hogy Michael Howard ellenzéki vezetőnek még kevesebb ideje marad rendezni a toryk zilált sorait, hogy nem lép életbe a választás előtt a falkavadászatot tiltó és a vidéki társadalmat felháborító törvény, hogy nem készül el végső formájában a személyi igazolványt bevezető törvény és hogy a pénzügyminiszter várhat, amíg a kormány újabb öt évét nem biztosítják a választók.
A választási győzelmet célozta Blair közel-keleti utazása is az elmúlt napokban. A miniszterelnök bebizonyította, hogy George Bushsal ellentétben képes megjelenni Bagdad kellős közepén, ha csak néhány órára is. Egyúttal gondoskodott arról, hogy márciusban – talán éppen a brit választás idején – megtartsák Londonban a palesztinai kérdésről szóló tanácskozást. Jó alkalmat kínált ezek megvitatására Blair találkozója Ariel Saronnal Jeruzsálemben, majd Mahmoud Abbásszal Ramalláhban. Összesen egy napig tart majd a konferencia, kitűzött célja a palesztinai hatóságon belüli reformok megtárgyalása, részvevői pedig az Európai Unió, az Egyesült Államok, Oroszország, az ENSZ, valamint a Palesztin Hatóság, a Világbank, továbbá Kanada, Japán, Szaúd-Arábia, Egyiptom, Jordánia, Tunézia és Norvégia külügyminisztere. Egy kivétel azért akad: Izrael nem képviselteti magát. Amint az angolok szeretik mondani, Hamletet adják elő, de a dán királyfi nélkül. Ugyanakkor a brit választási hadjáratban kétségkívül jó pontnak számít, hogy Tony Blairnek, a nemzetközi tekintélyű államférfinak sikerült összetákolnia a szóban forgó konferenciát.