Dioxinos demokrácia

Az ukrán demokrácia minden kínja kiül manapság Viktor Juscsenko felpuffadt, ragyás, öregesen barázdált arcára. Az ellenzék vezérét néhány hete még kimondottan megnyerő arckifejezésű, sármos úriembernek tartották, egyik pillanatról a másikra azonban furcsa módon megöregedett, arca eltorzult, megfeketedett. Juscsenkót állítása szerint megmérgezték, mégpedig azért, mert harcba merészelt szállni az elnöki posztért a jelenlegi hatalom emberével, Viktor Janukoviccsal szemben. Maga a mérgezés, mint azt az ellenzék állítja, a titkosszolgálatok vezetőivel még szeptemberben tartott találkozó alkalmával következhetett be, másnap ugyanis az elnökjelölt rosszul lett, kórházba kellett szállítani. A feltételezések szerint ételében rejthették el a talányos összetételű mérget, amelynek kimutatható eleme a dioxin. Ez a meghívás egy gyilkos vacsorára verzió annyira elképesztő, hogy első hallásra megkérdőjelezi az ellenzék szavahihetőségét. A kérdések sora mellett azonban felkiáltójelként figyelmeztet mindenkit az ukrán valóság borzalmaira Juscsenko drámai módon megváltozott arca s az a tény, hogy az ismert bécsi klinika, a Rudolfinerhaus orvosai a normális dioxinszint ezerszeresét mutatták ki a szervezetében. A még ezután is maradó kételyeket eloszlathatja, hogy Leonyid Kucsma rendszere már korábban sem riadt vissza az erőszaktól. Gondoljunk csak arra, hogy négy éve levágott fejjel, savval leöntve találták meg egy erdőben az ismert ellenzéki újságíró, Georgij Gongadze holttestét. Ez a hatalom tehát mindenre képes.
Juscsenko eltorzult arcára rá van írva minden, amiből a jó érzésű ukránoknak elegük lett az utóbbi tíz évben. Először is odalett a remény, hogy a rendszerváltozás, a függetlenség kivívása egy csapásra megváltoztatja, emberibbé, élhetővé teszi az életet. A kezdeti eufória után hamar jött a keserű kiábrándulás. Kiürültek a boltok, elszaladt az infláció, megszűntek a munkahelyek, s ezzel egy időben vészesen megnőtt a bűnözés. A hatalom csúcsaira a kommunista párttitkárokból, vállalatvezetőkből kapitalistává átöltözött, ezzel együtt a változások káoszának minden bűnében megfürdő politikusok kerültek, akik saját érdekeik érvényesítéséért nem riadtak vissza semmitől. A szegénység olyan méreteket öltött, hogy az egykor a Szovjetunió éléskamrájának nevezett országban egyre inkább vágyálom lett az orosz életszínvonal elérése is. A keleti nagy testvér ezzel együtt a politikai átalakulás terén is évekkel előzte meg az ukránokat. Senki nem lepődött már meg a politikai hátterű gyilkosságok során, amelyek árnya magára az állam elnökére is rávetődött. Az ukrán elit ezzel kizárta magát a nemzetközi élet tiszti klubjából. Gazdasági és morális értelemben is lezüllött egy évtized alatt a kulturális, vallási és politikai szempontból is két világ határán, Kelet és Nyugat között tántorgó fiatal ország.
Juscsenko megkeményedett vonásai ott őrzik az előző tíz éven túl az ukrán történelem génekbe ivódott többi csapását is. Ha csak a múlt évszázadra gondolunk, akkor elég kiemelni e sorból a harmincas évek éhínségét, de az ukránokat törte meg legjobban a második világháború vérzivatara is, nem beszélve arról, hogy előbb Moszkva, majd a Nyugat szívta el a köztársaság legaktívabb részét.
Ezek után nem lehet csodálkozni azon sem, hogy a megújulás lehetőségének most ismét felvillanó pillanatában is a dioxin a ráadáskampány fő témája. A társadalmat, különösen a politikai elitet ugyanis velejéig megmérgezte ez a dioxinos, fejlevágós, szabad rablásos évtized. Az sem meglepő, hogy a változtatás forradalomra megérett vágya is csak külső rásegítéssel bír a felszínre törni. Ugyanígy nem szabad majd rácsodálkozni arra sem, hogy mivel a régi elit jobbik része karolja fel e népakaratot, gyökeres fordulatra megint csak nem lehet számítani. Legfeljebb arra, hogy a dioxin tűnik el végre a közéletből.
Mindezek fényében szomorú, hogy szomszédos országként, a Kárpátalján kisebbségben élő másfél százezer magyarra sem gondolva, ráadásul a térség minden nyűgének, génekbe beivódott bűnének ismeretében a budapesti diplomácia egy belső leirat tanúsága szerint e dioxinos múlt továbbvitelét megtestesítő jelöltet látta támogatásra érdemesnek, magyar, sőt európai érdeknek.