Egykori király álarc nélkül

Az athéni olimpia megnyitóünnepsége elbűvölte a nézőket. Átszellemülten álltunk fel az éjféli órán a stadion nézőterén. Ezúttal senki sem sietett haza felé. A média munkatársait különben is autóbuszok várták egy erre a célra kijelölt területen, és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagjait szintén különjáratok vitték a Hilton hotelhoz, ahol a játékok idejére elszállásolták őket.
Azaz a Hiltonba csak vitték volna a NOB képviselőit, a rangosabbnál rangosabb személyeket, de az oda tartó autóbuszt a küldöttek nem lelték sehol. Blamázs. Valljuk be, a szállítás (nem a közlekedés) akadozott néha Athénban.
Egyre türelmetlenebbek lettek a tekintélyes társaság tagjai, köztük Joao Havelange brazil sportdiplomata, sokáig a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke, mellesleg a legrégebbi NOB-tag, továbbá a luxemburgi nagyherceg, aki államfői minőségében is képviselte hazáját, Albert herceg Monacóból, a kuvaiti sejk, Donna Pilar, a spanyol NOB-tag, János Károly király nővére, Anna hercegnő Nagy-Britanniából, egykori olimpikon, és nem utolsósorban Juan Antonio Samaranch, a korábbi NOB-elnök. Már-már hangos megjegyzések is elhangzottak a szervezéssel kapcsolatban, amikor II. Konsztantin, a trónfosztott görög király – a NOB Londonban élő tagja – nem hallgathatta tétlenül a különböző véleménynyilvánításokat, és az egyik üresen álldogáló autóbusz sofőrjének ablakán kopogtatott…
Emlékeznek még Konsztantinosz görög trónörökösre? A kitűnő sportember az 1960-as római olimpián vitorlázásban, a dragon kategóriában – két másik társa oldalán – nyert olimpiai bajnokságot. Nagy meglepetésnek számított ez akkoriban. Négy évvel később aztán, 1964-ben Konsztantinosz – II. Konsztantin néven – trónra lépett. Különben ő volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai közül az első olimpiai bajnok – a második Schmitt Pál lett.
Konsztantinosz 1959-ben, a repülő hollandi kategóriában, olimpiai válogatóversenyt nyert hazájában, de egy barátja rábeszélésére áttért a dragonra. Időközben a görög tengerészet két dragonnal lett gazdagabb, és a trónörökös azt javasolta hazája olimpiai bizottságának, hogy a nyári játékokon ebben a hajóosztályban álljanak rajthoz.
Így is történt. A dragon irányítása persze sokkal összetettebb feladat volt, mint a repülő hollandival való versenyzés. Konsztantinosz a világhírű dán vitorlázótól Paul Elvströmtől két segítséget, aki ugyancsak a római olimpián, a finn dingi osztályban lett aranyérmes.
Megkezdődtek a napi hat-nyolc órás kemény edzések. Fegyelmezetten, kitartóan és – fiatalon. Merész tervként azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy az olimpián az első hat közé kerüljenek. Alaposan túlteljesítve azonban a várakozást, a dobogó legmagasabb fokára állhattak fel.
A most 63 éves görög királyt 1967-ben, alig három évvel trónra lépése után az ezredesek juntája elűzte hazulról, annak ellenére, hogy velük egyetemben szervezte a jobboldali puccsot. 1973-ban aztán, a junta bukását követően, a demokratikus köztársaság népszavazáson fosztotta meg trónjától II. Konsztantint, az állampolgárságát viszont meghagyták neki. Csak húsz évvel később, 1994-ben született meg az a törvény, amely – kártalanítás nélkül – elvette a volt király javait, ezzel együtt az útlevelét, de még a nevét is.
A trónfosztott király azonban eldöntötte, hogy 2004-ben, az athéni olimpia idején, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság különleges státusban lévő tagjaként – aki gyakorlatilag önmagát képviseli –, és az athéni olimpia egyik előmozdítójaként, ismét hazatér, bármi lesz is a jogi helyzet. Időközben ahhoz, hogy új útlevelet kaphasson, Konsztantinnak nyilatkozatban kellett elismernie a görög alkotmányt és az 1974-es népszavazás eredményét. Ez aztán – hétköznapi emberként – megnyitotta számára a hazatérést.
Az athéni olimpiai játékok megnyitó-ünnepségén a trónfosztott király ott ült a nézőtéren, és valamiféle elégtételt érezhetett. Az ünnepséget követően azonban, amikor a várakozó NOB-tagok körében az elégedetlenség nőttön-nőtt, úgy érezte, tennie kell valamit.
– Jó estét! – köszönt rá az egyik üresen álldogáló autóbusz sofőrjére.
– Jó estét! – viszonozta a köszönést egy idősebb sofőr, de a következő pillanatban felfedezte, hogy az ország egykori királya áll előtte.
– Felség… – mondta zavartan –, miben lehetek a segítségére?
– Szeretnénk eljutni a Hilton hotelba, de ez a felirat egyik autóbuszon sem található. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai között pedig lassan kitör a forradalom…
A sofőr gondolkozott egy darabig, majd hirtelen elhatározással leemelte az autóbusz szélvédőjéről a táblát, amelyen egy másik útirány volt olvasható, és a hátoldalára nagy betűkkel rávéste: HILTON. Amikor elkészült vele, jelezte, hogy beszállhatnak az autóbuszba a NOB tagjai.
Konsztantin pedig úgy érezhette, hogy a vendéglátó ország egykori uralkodójaként ez volt a legkevesebb, amit e késői órán a NOB tagjaiért tehetett.