Rossz a karácsony egyedül. Állsz a fa előtt, kint már sötét van, autók alig járnak az utcán, néptelen minden, az ábécé is bezárt, a kocsmaközönséget eltanácsolták, a nap már régen lement.
Hol van még az éjféli mise, ahol újra embert látsz?
Esztendeje is fájt a karácsony. Emlékszem, az utolsó negyvenötös buszra vártam, de nem jött. Már elment. Két és fél kilométer gyalog… Csak Betyár vizsla várt a kertkapunál, a tyúkok már aludtak, a két macska ki tudja, merre. De aztán gyertyát gyújtottam, a fa már reggel óta ott állt. Nem volt alatta semmi. Rossz a karácsony egyedül. A karácsony együtt jó. Amikor még titkolod a pici előtt Jézuskát, hogy nem te vagy az, ő itt volt, de már elrepült. Ma újra a régi karácsonyokból szippantok, itt lesz édesanyám, kocsonyát, bejglit eszünk, az öreg cserépkályhát megrakom, pattogni fog az akác (Betyárt is beeresztem), aztán majd átmegyek a cinkotai kistemplomba, akkor már aludni fog az anyám, talán az öreg cimborám is ott lesz, Barna. Panaszban engem is megelőz…
Hogy ne szóljon hozzád az egyház, ha kapaszkodót keresel?
Hogy ne onnan kapd a helyes útirányt, hanem a megtollasodott milliárdostól vagy a magyart törő, makogó bankembertől? Nem.
Békével térek haza a miséről. Megbocsátok, megbocsátanak nekem. A karácsonynak nem fájnia kell, gyógyír az, gyógykence a sebekre, rá a mákos bejgli, kevés vörösbor. Addig jó, amíg belekapaszkodhatsz valakibe, aki ott áll melletted. Csak ő ott legyen! A régi karácsonyokra gondolj, a zörgő diós, almás, árvalányhajas lucfenyőre, a pici csengettyűre meg a Mamára, ha még ott van melletted…
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
