Zajlik a fesztivál az állambiztonsági iratok feltárása körül. Naponta szelídül a múltfeltárási szándék, naponta szűkül a kör. Legutóbbi hír: a szocialisták nem kívánnak konzultálni Gál Zoltánnal, az utolsó kommunista belügyminiszterrel, mit tud az eltűnt, megsemmisített iratokról. Burány Sándor MSZP-nacsalnyik szerint irateltüntetési pletykák az Antall-kormányhoz, illetve Kövér László titokminiszterhez is kapcsolódnak. Kövér válasza: a Burány-szózat a bolsevik pofátlanság klasszikus példája. Burány arról is szólt, hogy pártjának szándéka szerint a kutatók az iratok teljes tartalmát megismerhetik majd, az MSZP már felkérte Gálszécsy Andrást, Boross Pétert és Kenedi Jánost, mondják el véleményüket.
Már megint Kenedi János… Ki ez a Kenedi János? Az biztos, hogy tanult, érettségizett ember, 1988 óta a Nyilvánosság Klub vezéralakja. Lánglelkű szónok, de csak a nemzeti kormányok országlásakor – a köztes időkben hallgat, mint hal a szatyorban. Esztendeje megpályázta a történeti levéltár főigazgatói székét, de kedvesen eltanácsolták, iratkozzon be előbb valami esti iskolába. Kutatónak meg ne nevezze magát, ha nem muszáj. Az egy rang. Vagyis az MSZP ötletadó történész-kutató csapatából erősen kilóg Kenedi (Kontár) János, merthogy se nem történész, se nem kutató. Írói munkássága viszont igen gazdag, Kis állambiztonsági olvasókönyv I–II. (1996) című munkájában például a besúgók fedőnevét – máig ismeretlen okokból – újabb fedőnévvel látta el. Legismertebb műve az Elhülyülésem története című önarckép (1986). Valószínűleg ez fogta meg a tanácsadókat kereső szocialistákat…
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
