„Ennél rosszabb év már nem lehet”

A bizonytalanság a legmeghatározóbb élménye 2004-ről a lapunk által Budapesten, a Moszkva tér és a Parlament környékén szóra bírt embereknek. Az elmúlt év politikai-közéleti eseményei közül a legmélyebb nyomot a kettős állampolgárságról szóló népszavazás hagyta; a többség nem volt elégedett az eredménnyel, de volt olyan is, akit hidegen hagyott a téma.

Török László
2004. 12. 31. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Lénárt Gábor 55 éves épületgépész üzemmérnök: Saját anyagi boldogulásom tekintetében nem éreztem különösebb változást az elmúlt egy évben, idén sem tudtam elutazni sehová pihenni, ugyanis ennek nem voltak meg az anyagi feltételei. Az uniós csatlakozástól nem vártam semmi változást, és ez a várakozásom be is igazolódott. Az EU-ról szóló népszavazás ugyanúgy nem hozott lázba, mint a kettős állampolgárságról és a kórház-privatizációról szóló, ezekre el se mentem. Az év közben történt kormányváltást PR-fogásnak tartom, amelynek célja a 2006-os választásokra történő felkészülés. Remélem, hogy a jövőben nem fordulnak rosszabbra a dolgok, annak viszont semmi jelét sem látom, hogy jóra fordulnának. 55 évesen a munkaerőpiacon már mozgásképtelen vagyok.

György Zoltán Magor 25 éves orvostanhallgató: Az elmúlt esztendő politikai eseményei közül a legérzékenyebben a kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredménytelensége érintett. Sepsiszentgyörgyön születtem, nagyapám és dédapám magyar katonaként Magyarországot védték, nekik és a határon túliaknak szükségük lett volna magyarságtudatuk megerősítésére, amelyet nem Brüsszeltől, hanem az anyaországtól vártak. 17 éve élek itt, és követem a politikai eseményeket, szívesen beszélgetek bárkivel ezekről a kérdésekről. Úgy látom, hogy az emberek a politikai kérdésekre egyre ingerültebben reagálnak, mindkét oldal szimpatizánsai nagy arányban fordulnak el a politikától. Ez elsősorban a közélet katasztrofális állapotaira vezethető vissza: esély sincs arra, hogy a két nagy politikai erő között párbeszéd alakuljon ki belpolitikai kérdésben. Azt hiszem, hogy az embereknek sokkal komolyabb problémáik vannak annál, mint amiben a kormány saját hite szerint sikereket ér el. Mindenesetre bízom abban, hogy az MSZP nem éri utol a Fidesz népszerűségét. Saját szakmám tekintetében problémásnak tartom, hogy az állam óriási összegeket költ orvosképzésre, ugyanakkor döntéseivel nem tudja megteremteni azokat a feltételeket, amik itthon tartanák őket. Nem azért tanulok Magyarországon, hogy később külföldön külföldieket gyógyítsak, idehaza szeretnék hasznos orvosi tevékenységet folytatni.

Ütő Géza 75 éves, nyugdíjas építészmérnök: Ennél rosszabb nem lehet, a puccsal hatalomra került Gyurcsány-kormánynak mennie kell. A kormányfő egy gátlástalan kapitalista, akkor is hazudott, amikor a KISZ-ben volt, és most is, amikor a szociáldemokrata vezető szerepében tetszeleg. Politikája nem szól másról, mint hogy vezényszavakat talál ki, a lendületet csak az érezheti, aki Mercedesből száll ki. Folyamatosan nagy szavakat használ – mint például a tolerancia –, amelyeknek egy kulturált országban valóban súlyuk van, de az ő szájából hallva azokat a hányinger kerülgeti az embert. Úgy vélem azonban, hogy a baloldalnak jobb politikusai vannak, mert az emberek – az elmúlt rendszer hosszú évei miatt – hisznek nekik. Építészként a legaggasztóbbnak a fővárosban uralkodó állapotokat látom. Feleségemmel 1956-tól Ausztráliában éltünk – előtte evezős olimpikon voltam –, az onnan kapott nyugdíjunk lehetővé teszi, hogy utazzunk; ilyenkor a volt szocialista országokat is meglátogatjuk. Budapestnél koszosabb és romosabb várost nem látni még Keleten sem, még a Kádár-érában is tisztább volt a város. Úgy gondolom, legalább két generációnak kell felnőnie ahhoz, hogy normalizálódjon a helyzet Magyarországon.

Turek Gábor 52 éves ügyvéd: 2004-ben a magyarságnak a magyarság mellett kellett volna hitet tennie, úgy tűnik azonban, hogy a szocializmusban összetartozásunkat is elfelejtettük, a kettős állampolgárságról szóló kérdésre – amit én jónak tartottam – anyagi szempontok alapján válaszolt az ország. Szerintem egyre nagyobbak a különbségek a társadalmi rétegek között, egyre többen szegényednek el, a középosztály megerősítését célzó elgondolások nem váltak valóra. Nyugtalanító jeleket látok munkám során, amikor vállalkozó ismerőseim jönnek hozzám, hogy évtizedes múltú cégeik a csőd szélén állnak. Egyre zaklatottabb és bonyolódó világ ez, az őrült, idegőrlő rohanásban az ember úgy érzi, bármikor kicsúszhat a lába alól a talaj. Jó lenne, ha a nyugati demokráciákból nemcsak a rosszat vennénk át, hanem jutna az ott tapasztalható nyugalomból és biztonságból is mindenkinek.

Balogh Elemér (54) zenész, építész: Soha ennyi sapkát, tarsolyt, íjat nem adtam el, mint az idén. Lassan kimegy az amerikai divat, bízom benne, hogy a fiatalok még több ehhez hasonló sapkát vásárolnak jövőre. Van egy amerikai mondás: Ha idegeskedni akarsz, kapcsold be a tévédet. Nekem két tévém van otthon, de egyiket sem javítom meg, nem nézem a műsorokat: nem tudom, ki az ország miniszterelnöke. Csak az irányt tudom, amerre a világ halad, ez a globalizáció, de ez nem az az irány, amelyre az emberiségnek szüksége van. A világban nem a demokrácia uralkodik, sok furcsa választás történt. Nemrég találkoztam egy dakota indiánnal, aki elmondta, hogy népét soha nem hallgatták meg, nincs képviseletük az ENSZ-ben. 2004-ben még mindig vannak olyan népek, akiket nem képvisel senki.

Grósz László (26) biciklis futár: Az elidegenedés folytatódik az egész világon, így Magyarországon is. Úgy érzem, könnyű az emberek száját betömni minimális anyagi juttatásokkal is. Felhígul minden, az emberek csak boldogulni akarnak. Számomra az év legnagyobb élménye az Úttörő Áruház elfoglalása volt, mert végre kialakulhatott volna a városban egy olyan tér, ahol a fiatalok úgy tudtak volna szórakozni, hogy ne a tulajdonos azonnali meggazdagodása érződjön a szórakozóhelyen. A közélet nem érdekel, mert csak két nagy párt váltja egymást. Legközelebb biztosan nem szavazok az MSZP-re, de a Fideszre sem fogok, úgyis ők nyernek legközelebb.

Nagyné Haraszti Rita kismama: Ebben az évben szültem második gyermekemet. Sajnos csak azt halljuk mindenhol, hogy a kormány mit akar eltörölni, megszüntetni. A családi pótlékot nevetséges szinten emelték fel, amelyet inkább cinikusnak tartok. Nem érzek életemben anyagi javulást, ellenben az inflációval és a magas árakkal nap mint nap szembesülök. A politikában nagy kudarcnak tartom az új miniszterelnök eddigi működését, mert a kettős népszavazás alkalmával negatív kampánnyal saját népe ellen buzdította az egész országot.

Dr. Csejszka Istvánné nyugdíjas: Apám Nagyváradon, édesanyám Munkácson született. Le vagyok sújtva a népszavazás eredménye miatt. Baráti körömben mindenki nemzeti színű szalagot visel a táskáján, ezzel is jelezve, hogy mit gondolunk. Soha nem hittem volna, hogy ez megtörténik.

Sándor Attila (33) tanuló: Vizsgáimra készülök az esti gimnáziumban, sokat tanulok, nincs időm tévét nézni. Hiányolom, hogy az idén az országban nem jött létre semmilyen ügyben öszszefogás, nem volt olyan probléma, amit – mint mondjuk Angliában – együtt oldottak volna meg a különböző politikai parlamenti pártok. Ráadásul az új miniszterelnököt dilettánsnak érzem, mert nem fogott össze a népszavazáskor a többiekkel. Szegénységi bizonyítványt állított ki magáról, amikor azt mondta, hogy azok is nemmel szavaztak, akik nem mentek el. Ez a népszavazás nem erről szólt.

Erdős Virág (21) és Ágoston Orsolya (23) diákok: Szégyellje magát az ország, hogy a magyaroknak ilyen erkölcsük van. A képünkbe hazudnak, mint a legutóbbi választás alkalmával is, amikor Rytkó Emília azt mondta, hogy semmilyen rendkívüli esemény nem történt. Másrészt borzalmasnak tartjuk a bürokráciát, amellyel a diákhitel-igénylő űrlap kitöltése alkalmával találkoztunk.

Kovács Andrea (18) tanuló: Nyelvvizsgámra készülök, rengeteget tanulok, mert fontosnak érzem, hogy az Európai Unió tagjaként meg tudjam értetni magam más népekkel, barátokat szerezzek. A politikában nagy öszszevisszaságot érzek, nem értem, de úgy tudom, mivel idén a Mars közel volt a Földhöz, ez okozhatta a zűrzavart.

Geri Ádám és Motrinecz Tamás: 2004 legnagyobb eseményének iskolaváltásomat tartom, illetve megkaptam első fizetésemet. Arra már most rájöttem, keményen kell dolgoznom nem túl sok pénzért. Nagyon örültünk az athéni sikereknek is, bár a doppingbotrányok beárnyékolták sportolóink remek teljesítményét.

Csóra Karola (46) tanár: Az év legszomorúbb eseménye a nemzet életében a népszavazás sikertelensége volt, bár az igenek mégis nyertek. A végeredmény törést okozott az anyaországi és határon túli magyarok között, amely talán csak gyermekeim életében jöhet rendbe. Remélem megmarad a munkahelyem, de kíváncsian várom a jövő évet, mert az emelt szintű érettségi rendszerének bevezetése miatt megszaporodnak iskolai teendőink. Nem titkolom ugyanakkor, hogy rossznak tartom az új szisztémát, mert kettéoszthatja az érettségizők táborát.

Demeter László (43) zöldséges: Nem zártunk jó évet 2004-ben, mert egyre nehezebbnek érzem a kisember helyzetét, aki csak a járulékokat fizetheti. Sajnos a vásárlók nem minket, kiskereskedőket keresnek fel, hanem a multinacionális cégeket. Az elmúlt években amúgy is gyökeresen átalakult a magyarok vásárlási szokása: az emberek rengeteget dolgoznak a napi betevőért, nem érnek rá vásárolni, csak késő este vagy esetleg a hét végén, de akkor mi már nem vagyunk nyitva. Nézzen körbe, nem látunk kiutat, nincs vevő, szilveszter előtt egy nappal most is üres a piac, de hasonló volt a helyzet karácsony előtt is. Politikáról nem beszélek, engem a vevő érdekel, de számuk évről évre csökken. A jövőt nagyon borúlátónak látom, szerintem a hagyományos piacoknak egy-két év múlva befellegzik.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.