Gyurcsány Ferenc pozőr még nem tudja, hogy beleszaladt egy hatalmas pofonba. Még mondja lánglelkű szónoklatait (minden szónoklata lánglelkű), még körbetekint hatásvadászként az egybegyűlteken, de ez már csak amolyan tünetegyüttes (a szellemi működés logikus voltát nem érintő téveszmerendszer), ám ha valaki barátilag hátba vágná – jól vagy, Ferkó, vagy már rád számoltak? –, talán kiesne a ritmusból, jambikus járásából.
Szerinte őket igazolta a vasárnap. Az urnabontás azt mutatta, jó irányba halad a haza, az ország épelméjű (nagyobbik része nem ment el szavazni), továbbélésre alkalmas, de csak szocialista vezénylettel.
Végignéztem, -hallgattam a népszavazás előtti Gyurcsány-szózatokat. Kenetteljes volt valamennyi, benne lüktetett a KISZ és az Ifjú Gárda valamennyi alaptézise – kiigazodni ugyan nem lehetett benne, de éppen ettől illeszkedett oly szervesen a Köztársaság téri nagy gondolkodók szövegkörnyezetébe.
Ferenc elégedett: jól mennek a dolgok. A választópolgárok ráébredtek végre, hogy a nemzeti oldalon szólók csak szédíteni akarják őket, kamuból építettek az Orbán-ciklusban Nemzeti Színházat, Esztergom és Párkány között hidat, állították helyre az árvízben elsodort tiszai házakat… Jól mennek a dolgok, nyilatkozza a délceg tartású nemzetmentő, beszéde közben szenvedélyesen körbenéz, rövid szüneteket iktat szózatába (ilyenkor tapsolni illik a mamelukoknak, ő ezalatt oxigénhez jut), majd szűk környezetét vállon veregetve szállására hajtat.
A bevezetőben említett pofon csak később hat, de ne irigyeljük érte a Ferit, mehet majd fogászatra, mentálhigiénére, újraolvashatja a Tőkét.
origo.hu
A minisztérium kész bemutatni Ruszin-Szendi Romulusz ukrajnázós hangfelvételét
