Fizetőképes török férjek befektetése

Szenvedélyes hangon folyik a Németországban élő muzulmánok beilleszkedéséről folyó vita, amely felgyorsult azt követően, hogy Theo van Gogh holland filmrendező Amszterdamban radikális iszlám merényletnek esett áldozatul. A tragédia mögött álló csoport irányítója – Reduan Al Issar – 1994 óta ismételten német községekben tűnt fel, május óta a nemzetközi körözés elől bujkálva.

Van Gogh halála a muzulmán központok ellen elkövetett támadások és gyújtogatások egész sorát váltotta ki Németalföldön. Berlin számára a felgyorsult események intésnek bizonyultak egy olyan társadalmi téma átvilágítására, amelynek tényét – kényelemből – hosszú időn keresztül elkendőzték. A köztársaságban élő több mint hárommillió muzulmán integrációja csak szerény mértékben sikerült, közülük harmincezer fanatikusnak mondható, háromezren hajlanak az erőszakos cselekményekre. A mozlim kisebbség zárt társadalmat alkot a köztársaság közösségi struktúrájában, szigorúan engedelmeskedve a Korán sokszor félremagyarázott erkölcsi előírásainak, elutasítva a demokrácia alaptörvényeit. Különösen kritikus a fiatal nők helyzete, akiket a domináns, magukat továbbra is egyeduralkodónak tartó apák – fiaik hathatós támogatásával – gondosan kiválasztott, fizetőképes török férjeknek adnak el. A nyolc-tízezer eurós ár sikeres befektetésnek számít, hiszen az új családtag – legtöbbször Anatóliából – átköltözhet Németországba.
A mindenekelőtt a Zöldek részéről támogatott és népszerűsített multikulturális társadalom eszméje megbukott. A kezdetben ideiglenes vendégmunkásként érkezettek nem tették magukévá a politikai vezetés elképzelését, hogy bizonyos idő után hazatérnek. A családegyesítés humánus előírásait és a szociális juttatások előnyeit kihasználva maguk után hozták a famíliát, és mivel annak számtalan tagja analfabétaként érkezett, megkezdődött az iszlám negyedek kialakulása. Ebben a körben a születéstől a halálig egyetlen német mondatra sincs szükség. Előnyös táptalaj ez azon fundamentalista csoportok számára, amelyek elutasítják a demokratikus államrend liberális princípiumait, a magukkal hozott hagyomány és a többségi társadalom feszültségterébe kényszerítik gyermekeiket, akik a gazdasági receszszió következményeitől befolyásolva a kábítószerek, a bűnözés világába kerülnek.
A pillanatnyi helyzet tanulságaiból Günther Beckstein, Bajorország tartományi belügyminisztere vont le találó következtetést: „Öt esztendővel ezelőtt kemény támadások értek, hogy erőszakkal akarom aszszimilálni a kisebbségeket. Ma viszont már nyilvánvaló, hogy aki huzamosan Németországban akar élni, az köteles megtanulni a német nyelvet, és magáévá tennie a mi kultúránk értékrendjét, elismerve annak előírásait.”