Fogyatkozó iraki keresztények

Nem könnyű manapság Irakban kereszténynek lenni. A Szaddám Huszein bukása óta eltelt másfél évben sokan fogtak vándorbotot a kezükbe, és éppen ezért megpecsételődni látszik a közösség sorsa. Az elmúlt hetekben 40 ezren hagyták el a polgárháborús országot. A gazdagabbak az Egyesült Államokba és Kanadába, a szegényebbek a szomszédos országokba, Jordániába és Szíriába menekültek. Csak Aleppóban ötezer keresztény család van, és nem nehéz megjósolni, hogy a jelenlegi helyzet egyre több gondot jelent majd a térség kormányainak.

A sorozatos háborúk sújtotta országból tizenöt éve folyamatos a kivándorlás. Az 1980-as évek elejétől mindmáig félmillió keresztény hagyta el Irakot. Jonadam Kanna, az iraki káldeus és asszír keresztény közösségek egyesületének vezetője szerint az elvándorlás fő oka a folyamatos támadásokban keresendő. Való igaz, a mintegy nyolcszázezer keresztény jó ideje nem érezheti magát biztonságban a feldúlt Irakban. A nyár végén hat bagdadi és a moszuli templom ellen intéztek támadást a mozlim ellenállók. Az akciósorozatban tíz ember meghalt és mintegy félszázan megsebesültek. Helyszíni beszámolók szerint a bagdadi keresztények helyzete annyira rossz, hogy ma már csak a templomok alagsoraiban mernek misézni, sőt az utcán sem igen mutatkoznak. A Szaddám Huszeinhez hű ellenállók az amerikai és európai megszállókkal azonosítják őket, éppen ezért minden percben halálos veszedelemben forognak. 2003 áprilisa óta Moszulban 88 keresztény életét oltották ki a fanatikusok.
Az állandó atrocitásokon túl tetézi a bajokat, hogy nem egyértelmű a keresztények jogállása. A márciusban aláírt átmeneti iraki alkotmány értelmében az iszlám a hivatalos államvallás és a törvények fő forrása. Igaz, hogy az alaptörvény szavatolja valamennyi más vallás gyakorlásának a szabadságát, de a gyakorlatban vajmi kevés foganatja van a tetszetős megfogalmazásnak. Az iraki keresztények helyzete olyan súlyos, hogy már a Vatikán is hangot adott aggodalmának. Leszögezték, hogy ilyen ütemű kivándorlás mellett a helyi keresztény közösség eltűnhet, mintha sohasem létezett volna.
Az iraki keresztények nem nézik ölbe tett kézzel, hogy lemészárolják vagy száműzetésbe kényszerítsék őket. Önvédelmi mozgalom felállítását tervezik, s bár Jonadan Kanna váltig állítja, nem fegyveres milíciáról van szó, sokat mondó tény, hogy hittestvéreik megvédelmezésére a napokban ezerötszáz harcost küldtek az észak-iraki Moszul városába. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a mérsékeltebb vezetők hittől, meggyőződéstől, politikai indíttatástól függetlenül elítélik a keresztények elleni atrocitásokat. Az iraki keresztények vezetője, Emmanuel Delly káldeus pátriárka nemrégiben a keresztények és mozlimok szövetségét sürgette Irakban, és hasonlóan nyilatkoztak szunnita és síita főpapok is.
A legnagyobb iraki keresztény csoport a káldeusoké, akik 600 ezer fővel Jézus helyi követőinek többségét alkotják. A bizánci rítust követő katolikusok közösségének legismertebb tagja a jelenleg fogságban lévő Tárik Aziz volt miniszterelnök-helyettes. Ötvenezernyire becsülik az asszír közösség tagjait, akik az 431. évi efezoszi zsinat után Bizánctól elszakadt Nesztoriosz konstantinápolyi pátriárka követői. Rajtuk kívül élnek még Irakban szír katolikusok és ortodoxok, örmény katolikusok és ortodoxok, valamint – a brit mandátum időszaka óta – protestánsok és római katolikusok.