„A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.”
A Magyar Köztársaság alkotmánya, 16. §.
Az AB-határozat indoklásának súlypontja a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1998-as ENSZ-egyezmény egyik szabályára való hivatkozás volt; e szabály hangsúlyozza a fiatalkorúak védelmét a narkotikumpiaccal szemben, és felhívja az aláíró tagországokat, hogy vegyék védelmükbe az iskolákat. Az erre appelláló határozat – bírálói szerint – visszaszigorítja a baloldai kormány által enyhített drogtörvényt. Liberális szervezetek szerint példátlan, hogy világnézeti kérdésben foglal állást az Alkotmánybíróság; döntésével tulajdonképp kijelenti, hogy a fű roszszabb, mint az alkohol. Pedig a bírák nem pontosan ezt mondták, hanem – a határozat indoklásában – leszögezik, hogy a gyermeknek zavartalan fejlődéshez való joga alkotmányos jog, és ez nem versenghet az alkotmányból le nem vezethető „kábulathoz való joggal”.
A baloldal taktikájának fontos eleme, hogy könynyen utálhatóvá egyszerűsíti az előző, polgári kormány drogpolitikáját. Gyurcsány Ferenc ugyanezt tette, mikor azt mondta, a Fidesz úgy akarta megoldani a droghelyzetet, hogy börtönnel riogatta a magyar fiatalokat. Valójában azonban a Fidesz-kormány volt az első a rendszerváltozás óta, amely átfogó drogstratégiát fogalmazott meg; a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium kábítószerügyekért felelős helyettes államtitkárságát éppen ezért hozta létre 1998-ban. Egy évvel később született az ominózus drogtörvény, amely csakugyan emelte a terjesztők büntetési tételét, és – heves marihuánapárti ellenkezés közepette – bevezette a fogyasztás büntethetőségét.
2000 végén a parlament ellenszavazat nélkül fogadta el az Európa-szerte sokat dicsért, haladó szellemű Nemzeti drogstratégiát, amely a megelőzésre és a kezelésre fokuszál. Ezzel együtt az 1999-es drogtörvény is életben maradt, ám bekerült a drogstratégiát kifejtő dokumentumba az a kitétel, hogy vizsgálni kell a szigorú tiltás alkalmazhatóságát és azt, eléri-e a kívánt célt.
Hogy a törvényhozó célja nem a kíváncsi fiatalok „lesittelése” volt, azt az is mutatja, hogy a rendelet kihirdetésével együtt módosították a büntető eljárásjogi törvényt. Mégpedig úgy, hogy az ügyész, ha feleslegesnek találja a súlyos büntetést – tehát kóstolgatás esetén –, elhalaszthassa a vádemelést. Emellett elrendelhetett pártfogó-felügyeletet, és előírhatta, hogy a fiatalkorú vegyen részt valamilyen kezelésen. Ennek az lett az eredménye, hogy – bár a baloldali sajtó előszeretettel cikkezett ártatlanul rács mögé került fiatalokról – senki sem került börtönbe pusztán kábítószer-fogyasztás miatt! Az elterelés lehetőségét pedig (amikor büntetés helyett gyógykezelésre utalják a fiatalt) sem az AB-határozat, sem pedig Fidesz-törvény nem szüntette meg.
A törvény szigorú alkalmazása egyébként a legalizátorok elit rétegét is rács mögé juttatta volna, hiszen egyik alpontjában kimondja, hogy „aki nyilvánosság előtt kábítószer fogyasztására hív fel, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Ezen az alapon jó néhány rockzenészt le lehetne ültetni, s körülbelül most szabadulna Konrád György is, aki nyilvánosan kijelentette, hogy a fűtől jobb lesz az ember humora; sőt büntetésre számíhatna a Népszabadság publicistája, aki szerint a kocsmai késelések megakadályozhatók lennének, ha az emberek ital helyett füveznének, hiszen a fű békéssé tesz.
Egy büntetőjogi szigorítással az állam egyrészt az elrettentés (és így a megelőzés) eszközével él, másrészt állást foglal. Vitatható persze, az elrettentés célravezető-e? Mivel a drogfogyasztás többnyire rejtett tevékenység, ezt egzaktul igazoló vagy cáfoló statisztikák nem léteznek, illetve a statisztikák előfeltevésekre alapulnak, s hol ilyen, hol olyan végeredményt hoznak ki.
Ami viszont tény: a tiltással és az azt nyomatékosító büntetési lehetőséggel az állam kinyilvánítja, hogy kerülendőnek, károsnak tart valamit, például a drogfogyasztást. A korántsem konzervatív ember hírében álló Holló András AB-elnök szóbeli indoklásában azt állította, a drogforgalmazók a társadalom közbiztonságát és köznyugalmát fenyegetik. Ez, ha akarom, önkényes, világnézeti alapú értékítélet. Ha nem akarom (és nem akarom), egyszerű ténymegállapítás.
A vita akörül forog, tehet-e ilyen megállapításokat akár az állam, akár az Alkotmánybíróság úgy, hogy világnézetileg semleges maradjon? A tiltakozó civil szervezetek szerint nem tehet. De mit jelent a világnézeti semlegesség, amit az Alkotmánybíróságtól követelnek? Maga az alkotmány is értéknek tekinti az életet, a szabadságot, az egészséget, a családot, az embert, és a taláros testület hivatása, hogy ezeknek az értékeknek a védelmére keljen. Hiszen nem a drog tiltása, hanem maga a drog fosztja meg az embert a szabadságától.
Nemzetközi felmérések szerint a rendszeres marihuánafogyasztók nyolc–tizenhárom százaléka válik klasszikus értelemben szerfüggővé. Sineger Eleonóra addiktológus szerint már az első füves élmény is átléptetheti az érzékenyebb fogyasztót egy pszichikai határon, ahonnan nincs vagy nagyon nehéz a visszatérés. Freund Tamás agykutató leírta a hozzászokás biokémiai folyamatát, s több terapeuta állítja, hogy e szerek hirtelen abbahagyása fizikai elvonási tüneteket is okoz. Zacher Gábor klinikai toxikológus, a Korányi Kórház főorvosa szerint a marihuána veszélytelenségéről szóló mítosz oka, hogy az eddigi ismeretek szerint nincs halálos adagja. Újváry István gyógyszervegyész azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy az orvosi szakirodalom több halálos kimenetelű, a marihuánafogyasztás szív- és érrendszert túlterhelő hatásával összefüggő mérgezési esetet jegyzett fel. Az utóbbi néhány évben főként Hollandiából érkező „ütős cuccok” az eredeti hatóanyag negyven-ötvenszeresét is tartalmazhatják, ami a fiziológiai hatást és a hozzászokás eshetőségét is megsokszorozza.
A törvény 2003-as enyhítése ellen az volt a józan közvélemény fő kifogása, hogy lehetővé tette az iskolákban és környékükön kis mennyiségű marihuána fogyasztását és kínálását. Dílerparadicsommá tette az iskolákat, miközben kaput nyitott a krónikus fogyasztók és forgalmazók által követelt marihuánaliberalizáció felé. Senki nem lehet olyan naiv, hogy ezt véletlennek tekintse. A drog hatalmas üzlet, a drogliberalizáció pedig szerte a világon, így nálunk is ennek az üzletnek promóciós eszköze. A cannabishálózatok elemi érdeke, hogy a fiatalokat szerfüggővé tegyék, mert a függő a legbiztosabb vásárló. Ezért célozza a kábítószeripar elsődlegesen az iskolák környékét. Erről a területről húzta fel a Medgyessy-kormány előttük a jogi sorompót, amit az Alkotmánybíróság most visszaeresztett.
A legalizációt sürgetők legfőbb érve, amit Gusztos Péter SZDSZ-es képviselő is előrántott az ügy kapcsán, hogy ha a „kábulathoz való alkotmányos jog” nem létezik, akkor – reductio ad absurdum – büntetendő lehetne az alkoholfogyasztás is. Csakhogy hazánkban egymillió polgár él naponta a kábulathoz való jogával, alkoholisták, akiknek nemcsak az agyát és máját, de egzisztenciáját és családját is szétmarja a szesz. Miért kellenne ennek az életformának a létjogosultságát alkotmányban rögzíteni? Az alkotmánybírósági vizsgálatot indítványozók (nevüket titokban tartják) egyike további enyhítésért folyamodott, arra hivatkozva, hogy mindenkinek joga van saját testének tönkretételéhez, amire az embert az úgynevezett halálösztön sarkallja. A halálösztön fogalmát (tanathos) Freud vezette be egy eredeti hipotézis kedvéért, szembeeállítva az életösztönnel (eros). Rejtély, miért kellene az előbbit akotmányossá tenni? Sőt: John Stuart Mill százötven éve megfogalmazott liberális szabadságeszménye szerint az állam a másik ember védelmében igenis korlátozhatja az egyén szabadságát. Ezen az alapon kívánja az SZDSZ távol tartani otthonról a családverő férjeket. Mill, aki elismeri a lerészegedés jogát, a másoknak is kárt okozó ittasságot bűnnek minősíti. A drogfüggő fiatal pedig éppúgy antiszociálissá válik, mint az alkoholista.
De itt az analógia véget is ér: az alkoholnak van egészséges mértéke, a cannabisnak nincs. Hatóanyagának nem létezik terápiás mennyisége; a legkisebb bevitt adagnak is lehetnek váratlan hatásai. Az sem igaz, hogy békéssé tesz a fű. Már egy középkori arab szekta használta a cannabist (hasis formájában) a harci kedv növelésére. A mai Magyarországon ráadásul gyakori a marihuánás cigaretta „felütése”, azaz keverése egyéb drogokkal. Többek közt PCP-vel (drogos nevén angyalporral), egy szintetikus hallucinogénnel, ami rendkívül agresszívvé teszi fogyasztóját. Amerikában sok brutális bűncselekményt, gyilkosságot is követtek el a hatása alatt.
A jog eleve feltételezi, hogy a jogalany szabadon mérlegelhet és dönthet, él-e felkínált jogával (akar-e kábulni). De lehet-e szó szabad mérlegelésről félrevezetett fiatalkorúak esetében, akik a társaság vagy a drognépszerűsítő felnőttek befolyása alatt állnak? Vajon miért protestálnak a liberális oldal önkéntesei és hivatásosai, olyan jogokat követelve, amelyek testileg és szellemileg megnyomoríthatnak egy nemzedéket? Kinek és miért áll ez érdekében? Kinek miért és mennyiért?
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
