Romano Prodi, az Európai Bizottság volt elnöke szerint az unió legnagyobb dilemmája, hogy minden egyes bővítéssel megnő a tagságra áhítozó szomszédok száma. „Minden bővítéssel új szomszédaink lesznek és ezen szomszédok előbb-utóbb be akarnak lépni az unióba. Nem tagadom, hogy ez a folyamat eddig jól működött, de az uniót nem bővíthetjük örökké. Nem vizezhetjük fel az európai politika egységgondolatát, mígnem csupán egy kontinentális méretű szabadkereskedelmi övezet nem válik belőle.”
Az unió vezetői e heti, a közösség sorsát hosszú távon meghatározó döntésükkor nem figyeltek oda erre a problémára, amikor szabad utat jeleztek a Törökországgal való csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Igaz, nem is nagyon tehettek volna mást. Mint az Observer december 12-i szerkesztőségi cikkében megjegyzi, a nemleges válasz azt jelentette volna, hogy Európa mai határai között egy keresztény klub marad, ami a mai politikai korrektség szerint elfogadhatatlan. Az igen viszont azt jelenti, hogy nemsokára Európa legszegényebb és legnépesebb, alapvetően mozlim országa határozza meg Európa költségvetését és politikáját.
Igaz, az igent bejelentő Jan-Peter Balkenende, az unió elnökségét adó Hollandia miniszterelnöke kijelentette: „A tárgyalások célja a csatlakozás, bár… nincs garancia az eredményre.” E kijelentés azonban csak a török szkeptikusok megnyugtatására szolgál, valójában aligha hihető, hogy tízévnyi csatlakozási tárgyalás után elő lehetne állni egy elutasító döntéssel.
Az elmúlt héten a Le Figaro egy közvélemény-kutatási eredményt publikált, amely szerint a franciák 67 százaléka a török tagság ellen van, közöttük néhány prominens francia politikus is – például Jacques Chirac francia elnök valószínű utódja, Nicolas Sarkozy. Az európai alkotmány megalkotója, Valéry Giscard d’Estaing szerint a török tagság az Európai Unió végét jelenti. „A törökök egy más kultúrát képviselnek, másképp közelítenek a dolgokhoz, más az életmódjuk. Fővárosuk nincs Európában, lakosságuk 95 százaléka Európán kívül helyezkedik el.” Giscard a török tagság körüli vitában egyben az európai diplomácia csődjét is látja: „A legtöbb európai vezető a túlzott leegyszerűsítés csapdájába esett: vagy igent mondani a tárgyalások megkezdésére a teljes tagsági ígéretével, vagy becsapni az ajtót Törökország tagsága előtt. Hogy végződhetett ez a kérdés ilyen nyomorúságos vagy-vagy választási lehetőségben?” Giscard tagság helyett speciális szomszédsági viszonyt javasol Törökország és a többi az unióval határos ország és térség számára, ami nem lazítaná fel Európa politikai egységének eredeti szándékát, és elfogadható lenne a környező országok számára is.
A valószínű tagság idejére már százmilliós mozlim ország uniós csatlakozása minden bizonnyal megélénkíti az európai közvéleményt, különösen ami az alkotmány közeljövőben történő elfogadását illeti. Tizenegy országban az alkotmányról népszavazást tartanak és könnyen előfordulhat, hogy a politikusaikban – az Eurobarométer felmérései szerint – már régen nem bízó európaiak ez alkalommal fogják kifejezni, hogy más elképzeléseik vannak Európa jövőjéről, mint amit jelenlegi politikusai tálalnak nekik.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
