Ez a fölháborító hír 2004. szeptember 2-án a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában nyilvánosan is elhangzott, Csapody Miklós országgyűlési képviselőnek a Bába Kiadónál megjelent, Bálint Sándorral készült beszélgetéseket tartalmazó gyűjteményes kötete bemutatóján. Mint utóbb kiderült, Magyar Józsefet már 2003. március 15-én előléptették. A nemzeti szabadság legnagyobb dicsőségére!
Csapody Miklós augusztus 28-án meginterpellálta a nemzeti örökség miniszterét: hogyan történhetett meg, hogy Bálint Sándor szülőházát éppen születésének századik évfordulóján kezdték lebontani? Vass Lajos államtitkár magyarázgatta a dolgot, sajnálta is nagyon, de veszett fejsze nyele: a szülőház addigra már le volt bontva.
Csapody Miklós november 2-án a belügyminisztert interpellálta: hogyan tüntethették ki a Bálint Sándort elítélő bírót, és hogyan, miért léptethették elő a szegedi tudós elleni hajszában oroszlánszerepet vállaló politikai nyomozót? Juhász Gábor államtitkár szíve vérzett Bálint Sándor meghurcoltatása miatt, de nem átallotta azt hazudni, hogy Magyar József nem volt „az elhíresült III/III-as belső elhárítás tisztje”, hanem a III/I-es hírszerző osztályé.
A Házat és az országot megtévesztő választ az Országgyűlés 151 szavazattal, 118 ellenében, 1 tartózkodással elfogadta!
Csapody Miklós azonban nem hagyta annyiban, mert birtokában volt két dokumentumkötet, amely Bálint Sándor üldözésének pontos iratanyagát közkinccsé tette. Az egyik Kahler Frigyes összeállításában a III/3-as történelmi olvasókönyv II. kötete (Kairosz Kiadó, 2002), a másik a szerkesztésemben a könyvhétre megjelent gyűjtemény: A célszemély: Bálint Sándor (Belvedere Kiadó, Szeged, 2004). Csapody Miklós november 15-én ismét interpellált: Egy kínos malőr: hogyan tévesztheti össze a Belügyminisztérium az egykori III/III-as ügyosztályt a hírszerzéssel?
Erre maga a belügyminiszter asszony válaszolt. Ő is bizonygatta, mennyire nagyra tartja Bálint Sándor munkásságát, de Csapody Miklóst cáfolni akarva ismét azt állította, hogy Magyar József 1952-től a rendőrkapitányság III/1-es alosztályán, a hírszerzésen dolgozott, sőt ennek 1980-tól nyugdíjazásáig a vezetője is volt.
Megdöbbentő megokolás
Csapody Miklós hasztalan mutatta föl a dokumentumköteteket, az Országgyűlés kormánypárti szavazógépezete most is a hatalomnak adott igazat: az Országgyűlés 137 szavazattal, 111 nem ellenében, 2 tartózkodással a belügyminiszter hazugságát igazolta. Szomorúsággal értesültem, hogy az általam becsült kormánypárti képviselők, mint Alföldi Albert, Kozma József, Mécs Imre, Vitányi Iván szintén elhitték a miniszter asszony megtévesztő válaszát. A két tartózkodó nevét elismeréssel idézem: Avarkeszi Dezső és Fodor Gábor. Donáth László azt mondta Csaplár Ferencnek, hogy igen helyett inkább nem vett részt a szavazásban. Ez is elfogadható.
Annál inkább elkeserítő ez a parlamenti határozat, mert Lamperth Mónika a Csapody Miklósnak adott válaszát még egy olyan érveléssel is megtoldotta, amely elfogadhatatlan a rendszerváltoztatás előtti demokratikus ellenzék híve számára. Tessék jól figyelni minden szavára: „Az előléptetéssel kapcsolatban tájékoztatom, hogy 2003-ban történt, és egy életutat ismert el, aminek értelemszerűen 1964 is része. A lényeg azonban itt nem 1964, ahogyan a képviselő úr értelmezi, hanem egy negyvenéves szolgálat és tizennégy év aktív nyugdíjas belügyi dolgozóként végzett tevékenység. Egy ember megítélésénél, főként elismerésénél az összképre kell tehát figyelemmel lenni, nem pedig negyven évvel ezelőtti – kimondhatom nyugodtan – hibák miatt végletesen elítélni.”
A demokrácia kormányának belügyminisztere szerint tehát a hóhér, aki Nagy Imrét fölakasztotta, s még kívüle netán százakat, ha még él, szintén kitüntetést érdemel, mert jól végezte a dolgát, az összkép kedvező. A Magyar Köztársaság belügyminisztere „nyugodtan” nevezi „hibának” a bűnt, s „életútnak” a Rákosi- és Kádár-korszak negyvenéves népellenes diktatúrájának kiszolgálását. Lamperth Mónika ezzel az erővel elődjét (1957–61), Biszku Bélát is kitüntethetné, hiszen az ’56 utáni megtorlásban ő is jó munkát végzett, fáradhatatlanul szorgoskodott…
Lehetséges, hogy pályájának végén, talán éppen 1980-tól, Magyar József a kémelhárítást szolgálta, de hogy a Bálint Sándor elleni hajszában a III/III-as alosztály szorgos munkatársa volt, azt az itt szikár időrendben fölsorakoztatott dokumentumok bizonyítják. Bizonyára nem maradok egyedül, aki fölháborodik azokon a tetteken, amelyet Magyar József 1963 és 1966 közt főhadnagyként kezdett, századosként folytatott, s amelyért most ezredesi nyugdíjat húz.
Íme, Magyar József „hibái”, „életútjának” jellemző része, összképe.
1963. nov. 29. A Csongrád megyei rendőr-főkapitányság III/III-1. alosztályának Bóka István százados fogalmazásában készült Operatív terve: „A Fellazítók (Lehel István, Breinovich Vilmos, Pálfy-Budinszky Endre és Szabó Ferenc) megfigyelésére ügynököket szerveznek be. Látta Dán István százados, alosztályvezető. A Lehel István lakásán poloska elhelyezéséért felelős Magyar József főhadnagy.”
1964. jan. 25. Magyar József fhdgy. 13 gépelt lap terjedelmű Összefoglaló jelentése a Bálint Sándor körül kialakult Fellazítók fedőnevű csoportról. Néhány idézet Bálint Sándorról: „Fanatikus vallásos meggyőződésű, amit tudományos kutatásai során is szem előtt tart, s így munkái többségében – aránytalanul – helyet kapnak a vallásos vonatkozású témák.” „1956-ban az ellenforradalmi eseményekben nem vett részt, mivel ebben az időben lakásán feküdt lábtörése miatt.” „Nevezettel kapcsolatban 1960–61-ben olyan jelzéseket kaptunk, ami érdekessé tette személyét, ezért fokozottabb ellenőrzés alá vontuk.”
„A fentebb meghatározott ellenséges tevékenységet részletesen az alábbiakkal támasztjuk alá.” Sorra jellemezte Pálfy-Budinszky Endre, Lehel István, Börcsök Vince, Szabó Ferenc és Hegedűs Antal működését. Lehallgatás alapján idézte Bálint Sándortól, amit Pálfy-Budinszky Endrének mondott Bellon Gellért jánoshalmi plébánosról, „a Vatikán által felszentelt pécsi püspökről”, „akinek egyházi hivatalát ellenséges magatartása miatt kormányunk nem ismeri el”. Idézte, amit Bálint Sándor Hamvas püspök erélytelenségéről, megalkuvásáról Pálfy-Budinszkynak, Szilárdfy Zoltánnak és Szántai Miklósnak mondott. Magyar szds. fölrótta, hogy a Lechner téri görög katolikus templomot állami pénzen akarják fölújítani. „Erre a célra felhasználják a »műemlékvédelmi bizottságot«, ahol Pálfyn keresztül nagyban érvényesül Bálint elképzelése. Bálint ugyanis nagyon szorgalmazza egy egyházmegyei múzeum felállítását, amire Pálfy már megtette a lépéseket.”
Szintén lehallgatás alapján idézte Bálint Sándortól: „Én nemcsak egy rendszerben élek, tehát egy politikai rendszerben, amely nekem nem szimpatikus; amely, ha engem agyonütnek, akkor sem kell; mert idáig rendben van a dolog. De van az éremnek egy másik oldala is: egy társadalomban élek, és ezzel a társadalommal szemben nekem súlyos kötelességeim vannak…”
Ezt a félreérthetetlenül a Szeged-kutatásra és a szakrális néprajzra vonatkozó vallomást Magyar József alaposan kiforgatva így magyarázta: „Hogy mit ért a »súlyos kötelességen«? Olyan tevékenységet, ami ideológiai síkon támadja a marxizmus–leninizmusnak a társadalom fejlődésére, az osztályharcra vonatkozó tételeit. Nagy társadalmi megbékélést hirdet, de keresztény egyeduralom alatt, és ehhez megalkotta a maga politikai koncepcióját, a szocializmus és a keresztény humanizmus összeolvadásának »elméletét«. Bálint ilyen tevékenységének káros volta abban van, hogy látszatra tudományos színben tűnik fel, a politikailag kevésbé szilárd, főleg fiatalok, egyetemi hallgatók gondolatvilágát megzavarja, károsan befolyásolja.”
Végül Magyar József titkos házkutatást javasolt Bálint Sándor és Lehel István lakásán.
1964. jan. 30. Kormányos István ügynöki jelentése Bálint Sándorral folytatott beszélgetéséről. Krenács Márton fhdgy.: „Intézkedés: A jelentésből másolatot készítek Magyar fhdgy. elvtársnak, aki nevezett ügyével foglalkozik.”
1964. márc. 14. Följegyzés „a Fellazítók fedőnevű ügyben felmerült fontosabb személyekről”. 85 név (!) lakáscímmel, számos ostobasággal. Pl. Pilinszky János költő, Hódmezővásárhely. Fél Edit helyett Széll Edit. Viszont az Ausztráliában élő Lang Ernő is szerepelt.
1964. ápr. 29. – máj. 8. Bálint Sándor Bonnban néprajzi tanácskozáson vett részt. A hazahozott könyvekről a nyomozók a besúgóktól értesültek. Ez fölszította kopókedvüket. Elérkezettnek látták az időt eddigi megfigyeléseikből bírói eljárást dagasztani, zsargonjuk kedvelt szavával: az ügyet „realizálni”.
1964. jún. 3. Javaslat titkos házkutatásra. Irányítja Dán István szds., alosztályvezető. A házkutatást arra az időre tervezték, amikor Bálint Sándor Pesten tartózkodott. Részt vett Agócs István őrnagy, a BM III/III-3-A alosztály vezetője, tehát Budapestről; Bóka István szds., Magyar József szds., egy fotótechnikus (mint utóbb kiderül: nő), egy műszaki technikus (Budapestről). „A titkos házkutatás biztosítását Magyar r. szds. végzi az alábbiak szerint: Dr. Bálint Sándor Budapestről való váratlan hazaérkezésének figyelemmel kísérése céljából Magyar r. szds. telefonon kapcsolatot tart a budapesti megfigyelő csoporttal, akik jelzik, ha nevezett gépkocsival váratlanul elhagyja Budapestet. Ez esetben Magyar r. szds. a Tömörkény utcába AB 42-88 forgalmi rendszámú gépkocsival nevezett lakása elé megy, ahol parkírozóhely van, és ez nem feltűnő, majd M-60 típusú kisméretű adó-vevő készülékén érintkezésbe lép a kutatást végző brigáddal, s felszólítja őket az akció befejezésére és a helyszín elhagyására. A rádión való érintkezésnél előre megbeszélt virágnyelvet használunk.”
1964. júl. 1. Kerényi József ügynöki jelentése Bálint Sándorról. Dán István: „A jelentésből egy-egy példányt a BM III/III-3. osztálynak, illetve az ügyet feldolgozó Magyar szds. elvtársnak adjuk át.”
Kapunyitás álkulccsal
1964. aug. 14. Magyar József jelentése az előző nap végrehajtott titkos házkutatásról. Önmagáról, akár a nagy Sztálin, olykor ő is egyes szám harmadik személyben beszélt. Azzal kezdte, hogy 13.30-kor a műszaki technikussal „felhatolt nevezett lakásának ajtajáig”. „A többi elvtársak a megbeszélt helyen vártak. Tekintettel arra, hogy az előszoba ajtajának olyan speciális zárszerkezete van, amihez nem volt megfelelő sorozatkulcs, s álkulccsal sem sikerült a zárat felnyitni, így a helyszínt elhagytuk. A fentiek után a műszaki technikus elvtárs gépkocsival felutazott Budapestre a megfelelő sorozatkulcsokért. A kutatás időpontjának megkezdését 20.30-ra halasztottuk.” Szédületes! Az állam pénzét arra pazarolták, hogy egy kulcsért kétszer forduljanak meg Szeged és Pest közt! Ráadásul, mint a következőkből kiderül, teljesen fölöslegesen: „Kb. 20.45-kor Magyar r. szds. és a technikus elvtárs ismét megkísérelte az ajtó zárját a hozzávaló sorozatkulccsal felnyitni, azonban a szabványkulcsokat nem lehetett használni, tekintettel arra, hogy a zár már javítva volt, s a zárfedő lap keskenyebb, mint a gyári kulcs. A fentiek után ismét megpróbáltuk több álkulcs igénybevételével a zár felnyitását, ami sikerült.”
Miután az előszobából nyíló szintén bezárt üvegajtót könnyen kinyitották, megadták a fényjelet Dán századosnak és a „fotótechnikus elvtársnőnek”, hogy feljöhetnek. „Magyar r. szds. közben átvizsgálta a lakás helyiségeit, hogy nem tartózkodik-e bent valaki.” Ezután részletesen leírta a szobákat, mit láttak, mit találtak és fényképeztek le. „A kutatást 23.40-kor befejeztük. A helyszín átvizsgálása után, hogy mindent eredeti állapotban hagytunk-e, megkezdtük a lakás elhagyását. A lépcsőház ekkor már sötét volt, tekintettel arra, hogy 22.15-kor a kaput lezárták, és eloltották a villanyt. A megbeszélés szerint elsőnek Agócs r. őrgy., Dán r. szds. és a fotótechnikus elvtársnő hagyta el a lakást. Amennyiben a bejárati kaput zárva találják, várakoznak addig, míg Magyar r. szds. és a műszaki technikus elvtárs is leérkezik, s ezután álkulccsal kinyitják a kaput. Az elvtársak a bejárati kapun minden nehézség nélkül kijutottak, ugyanis abban az időben érkezett haza a II. emeleten lakó két fiú. Magyar r. szds. és a technikus az előszobaajtó lezárását végezte. A második emeletre akkor érkezett fel a két fiú, akiket az apjuk nagyon megvert a késői kimaradásért. A két gyerek és az apjuk ordítozása elnyomta az egyébként csendes lépcsőházban az ajtó bezárásával kapcsolatos kis zörejt, s alkalmas volt arra is, hogy minden nehézség nélkül a két elvtárs lemenjen a földszintre. Az utcai kaput álkulccsal nyitották ki, majd zárták be.” Filmre illő jelenet!
Magyar József szerint: „A titkos házkutatás eredményes volt, mert operatív dokumentumokat szereztünk be azokról az anyagokról, melyeket dr. Bálint Sándor nyugati útjáról hozott haza magával. Az anyagok ellenséges tartalmuknál fogva alkalmasak izgatásra.” Az Intézkedések közt olvassuk: „A házkutatás anyagainak értékelése után intézkedési tervet készítünk a Fellazítók fn. ügyében.”
1964. szept. 11. Kormányos István ügynöki jelentése Bálint Sándorról. A végén Krenács Márton fhdgy. írta: „A jelentésből »feladat« kivételével 1 pl. másolatot készítek Magyar József r. szds. elvtársnak, aki dr. Bálint Sándor ügyével foglalkozik.”
1964. dec. 15. Magyar százados Szolgálati jegye: kidolgozta a poloska elhelyezését Bálint Sándor egyetemi dolgozószobájában. Önmagáról írta: „Az akció lebonyolításáért Magyar József r. szds. a felelős.” Vajon most is vállalja a felelősséget?
1965. jan. 10. Szintén Magyar József Szolgálati jegye: kidolgozta Lehel István lakásán poloska elhelyezését. Önmaga szerepéről: „A biztosítást Magyar József r. fhdgy. fogja végezni.”
1965. ápr. 13. Magyar József 21 gépelt lap terjedelmű (!) Összefoglaló jelentése a Fellazítók fedőnevű csoportról; csaknem fele terjedelemben most is Bálint Sándorról. „Az ellenséges tevékenység fő iránya az ifjúság befolyásolása érdekében történik. Fő cél az ifjúság idealista szellemben történő nevelése.” Bálint Sándortól idézte: „Meg kellene teremteni a keresztény uniót…” Magyar százados ezt így értékelte: „A Keresztény Unió, a keresztény Közép-Európa gondolatának megteremtése nem mai keletű dr. Bálint Sándor politikai elképzeléseiben.” Néhány lehallgatott idézet után megállapította: „Ezeket a szempontokat figyelembe véve tartotta Bálint rendkívül nagy horderejűnek a nyugatnémet–francia kapcsolatok elmélyülését, mert Nyugat-Németországot tartja az »új Európa« vezetőjének…” Most is részletesen ismertette Lehel István, Ferenczi Imre, Börcsök Vince, Szabó Ferenc, Pálfy-Budinszky Endre, továbbá Hegedűs Antal, Havass Géza, Aldobolyi Nagy Miklós, Korpás Emil, Kovács László, Kristó Nagy István, Rigó Béla, Ijjas Antal, Tunyogi Csapó János, Lükő Gábor, Dévény István, Rakonczai János, Liszkay Lőrinc, Rónai Béla, Medzibrodszky Endre és Ilia Mihály jellemzését.
1965. máj. 15. Javaslat a Fellazítók fn. ügy „realizálására”: Bálint Sándort őrizetbe venni, lakásán házkutatást tartani. Házkutatást Pálfy-Budinszky Endre, Börcsök Vince, Szabó Ferenc, Havass Géza, Dévény István lakásán. „Dr. Bálint Sándor társainak büntetőjogi felelősségre vonását a házkutatások, valamint a vizsgálat eredményétől tesszük függővé.”
1965. júl. 9. Dán István százados a behozott könyvek miatt följelentette Bálint Sándort.
1965. júl. 13. A házkutatásokat terv szerint végrehajtották. Bálint Sándort kihallgatták, majd hazaengedték. Tovább is figyelték, kik keresik föl, s lehallgatták beszélgetéseiket. Július 29-én, 30-án, augusztus 31-én és szeptember 1-jén becitálták kihallgatásra. Közben a többieket is kihallgatták, sőt augusztus 30-án Börcsök Vincét – eredménytelenül – szembesítették Bálint Sándorral.
1965. szept. 30. Vass István városi vezető ügyész benyújtotta a járásbírósághoz vádiratát.
1965. okt. 21. A Szegedi Járásbíróság tanácsa Szabó Lóránt elnöklésével Bálint Sándort három évre fölfüggesztett hat hónap szabadságvesztésre ítélte. A tanács tagja volt Borsodi Jánosné és Mucsi Ferenc ülnök. Szabó Lórántot 2004. augusztus 20-a alkalmával a Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.
1966. máj. 4. Magyar József javaslata a Fellazítók fedőnevű csoportdosszié megszüntetésére. Jellemző kárörvendő elégedettsége: „Megállapítottuk, hogy dr. Bálint Sándor és társai között a viszony elhidegült. Ez részben azzal magyarázható, hogy a csoport tagjait felhasználtuk ellene tanúként, másrészt nem sikerült neki tisztázni, hogy a hatóságok hogyan szereztek tudomást tevékenységéről, s feltételezi, hogy valamelyik kapcsolata volt indiszkrét.” Valóban: ezzel az erkölcstelen eljárással Bálint Sándorban elültették a bizalmatlanságot barátaival szemben. Ez talán a legfölháborítóbb az egész ellene folytatott hajszában. Abban a tudatban hunyt el, hogy barátja, Pálfy-Budinszky Endre volt óvatlan, és szólhatta el magát. „Pálfynak eljárhatott a szája” – mondta Kormányos Istvánnak. De ekkor sem tételezte föl, hogy barátja följelentette volna. Nem is akadt ismerősei közül följelentő: Dán István századosnak magának kellett a följelentést megírnia, s ezért fejmosást is kapott fölötteseitől, mert ez teljességgel szabálytalan volt. „A realizálással – folytatta elégedetten Magyar százados – elértük célunkat. A csoportot dezorganizáltuk, dr. Bálint Sándor személyének ellenőrzése azonban a továbbiakban is szükséges. Nevezett további ellenőrzése érdekében javaslatot teszünk »figyelő« dosszié nyitására.”
Minden bizonnyal így is tettek.
Tanulság
Megismétlem, amit korábbi nyilatkozatomban mondtam. Nem kívánom sem Szabó Lóránt, sem Magyar József büntetését, megalázását, nyugdíjának megvonását. De azt elvárom még a szocialista kormánytól is, hogy a rendszerváltoztatás után tizenöt évvel ne dicsérjék meg őket, ne tüntessék ki, ne léptessék elő azért, amit a Rákosi- meg a Kádár-rendszer hű szolgálatában a nép ellen elkövettek. Mert az összkép minden mentegetés ellenére kedvezőtlen.
Nemrégiben megjelent egy könyvecske Szegeden a Bába Kiadó gondozásában, Fenyvesi István szerkesztésében Födelet kaptunk az országban, párnát… címmel: a szentesi Táncsics Mihály Népi Kollégium 1946–49 közti történetéhez közöl emlékezéseket, hírlapi közleményeket. Ebből tudtam meg, hogy Magyar József népi kollégista volt. Benne van ifjúkori fényképe is; jóképű fiatalember néz vissza ránk.
A Szegedi Kis Újság 1946. augusztus 1-jei számában a szegedi egyetem filozófiaprofesszora, Halasy-Nagy József vezércikket írt Parasztkollégium? címmel. Ebben aggályát fejezte ki: nem válnak-e a kollégista ifjak népük ellen nevelt janicsárokká? Az akkor már pártlap Délmagyarországban Lőkös Zoltán szintén vezércikkben, Parasztkollégium! címmel válaszolt a professzornak. Megnyugtatta: a népből jött ifjak a nép szolgálatára készülnek. Az ugyancsak népi kollégista Tóth Béla pedig regényének címében (Mi, janicsárok. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1969) öntudatosan vállalta, egyszersmind cáfolta is a vádat.
Annak idején egyetértettem barátaimmal, sőt rövid ideig, 1948 januárjában magam is népi kollégiumi igazgató lettem, bár nem a kommunista és parasztpárti irányítású Népi Kollégiumok Országos Szövetsége, hanem a kisgazdapárt balszárnyát képviselő Független Ifjúság Magyar Kollégiumi Egyesületének szegedi Pázmány Péter Népi Kollégiumában. A kommunisták kierőszakolta március 15-i egyesülés után mi is a Nékoszhoz kerültünk. Május elején már át kellett adnom a helyemet Barek Istvánnak. Utánam meg is változtatták a nevet: Dózsa ceglédi papjának, Mészáros Lőrincnek a nevét vette föl.
Most azonban Magyar József példája azt bizonyította számomra, hogy Halasy professzor aggályai jogosak voltak.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
