Ramalláhban Mahmúd Abbász kijelentette, a béke addig nem jöhet el, amíg Izrael fel nem számolja az összes telepet a palesztin területeken, nem tér vissza az 1967-es háború előtti határokhoz, nem ismeri el Jeruzsálem fővárossal a palesztin államot, nem engedi hazatérni a menekülteket, és nem hagyja szabadon eltávozni a politikai elítélteket, köztük Marvan Bargutit. Szilvan Salom az izraeli rádióval közölte, egy ilyen békét remélő hangulatban az Abbászéhoz hasonló kemény kijelentések „nem bátorítóak”. A külügyminiszter óva intett attól, hogy Abbász szavait a kampánynak tudja be. Salom a Háárec című izraeli újság szerint emlékeztetett az elhunyt palesztin elnök, Jasszer Arafat 1993-as beszédére, amelyet az oslói békemegállapodás aláírásakor tett. A kifejezetten szélsőséges, erőteljes beszéd az akkori kormányszóvivő szerint Arafat „nyitó álláspontja” volt, ám Salom hozzátette, az álláspont „a politikus élete során végig megmaradt, s talán még szélsőségesebbé vált”.
A külügyminiszter ugyanakkor üdvözölte azt a hirdetést, amelyet 560 nagy tiszteletnek örvendő palesztin személyiség jelentetett meg palesztin lapokban. Ebben a közéleti szereplők az erőszak mielőbbi beszüntetését sürgették és demokratikus reformot szorgalmaztak. A hirdetés aláírói megerősítették, támogatják a harcot a megszállás ellen, ám a nemzetközi támogatás érdekében szükségesnek látják a fegyveres harc beszüntetését és az intifáda civil arcának bemutatását.
Tegnap Izrael szabadon engedett 159 palesztin foglyot, hogy így köszönje meg Egyiptomnak Azzam Azzam izraeli kém elengedését. Az üzletembert 1997-ben 15 év börtönbüntetésre ítélték Izrael számára való kémkedés vádjával, ám októberben szabadon engedték. A gesztus egyesek szerint jelentéktelen volt ahhoz képest, ahány palesztin továbbra is börtönben marad.
Háromnapos leállás jön az egyik legnagyobb magyar banknál, nem árt készpénzzel készülniük az ügyfeleknek
