Játék a tűzzel

Guinness-könyvbe illő módon sikerült azért maradandót is alkotnia előbb a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormánynak. Nincs tudniillik Európában, de talán a világ egyetlen pontján sem olyan felelős politikus, aki nemzeti valutájának gyengítését erőlteti, egyfolytában hazája nemzeti bankjára tüzel, miközben esze ágában sincs a saját maga által okozott pénzügyi káoszon úrrá lenni. Mert az adatok azt mutatják, hogy az újonnan csatlakozott uniós országok közül nálunk a legnagyobb az úgynevezett ikerdeficit, azaz a folyó fizetési mérleg és a költségvetés hiánya, itt a legmagasabb az infláció, s az államadósság a kormányváltás óta negyven százalékkal emelkedett. Megdöbbentő, hogy a jegybank és a magyar forint elleni harc újabb ütközetében csatalónak ajánlkozik a hazánk leggazdagabb embere (Széles Gábor) által irányított munkaadók és gyáriparosok szövetsége, noha a jelenlegi gazdasági helyzet ezt egyáltalán nem indokolja. Az üzleti szféra ugyanis az export visszaesésével magyarázza, ha neki nem túl kedvező a Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikája, amely úgymond túl erősen tartja a forintot. Ám a kivitel bővülése az idén két számjegyű lesz! Magyarán: a külföldre termelő cégek úgy kötötték le szerződéseiket, hogy kivédjék a kisebb-nagyobb árfolyamváltozásokat. Ebben a szituációban sajnos nem tudunk másra asszociálni: összenő, ami összetartozik…
Olyan országban élünk tehát, ahol a gazdaság és a politika közötti vékony határ szinte teljesen eltűnt, s az előttünk álló döntések – például a monetáris tanács átalakítása, a háttéralkuk mentén készített költségvetés jóváhagyása, a csak papíron apadó, azaz kozmetikázott államháztartási hiány véglegesítése – is csak borúlátásra adnak okot.
De vissza nemzeti valutánk gyengítéséhez! Túl azon, hogy a forint leértékelésével az egész ország – ideértve az állampolgárok ingó és ingatlanvagyonát, a dolgozók fizetését, az idősek nyugdíját – kevesebbet ér, talán az sem elhanyagolandó szempont egy európai viszonylatban amúgy sem gazdag államnak, hogy küszöbön áll még egy pénzügyi krach is. Jelentős kockázati tényező ugyanis, hogy a lakosság mellett a vállalatok is devizahitelben adósodnak el. A cégek pénzügyi kölcsöneinek 60-62 százaléka, a lakossági hitelek tíz százaléka ma már devizaalapú. A jelenlegi magas forintkamatszint egyébként a devizahitel mellett szól. Hogy most ez jó-e vagy sem, elméleti kérdés. Ám ha a forint bedől – az árfolyam gyengülése és a kamatszint emelkedése tizenöt-húsz százalékos törlesztőrészlet-növekedést is indukálhat –, fizetésképtelenné válhatnak azok a magánszemélyek, akik a lakáshitelt, az autó lízingjét devizában történő eladósodás árán törlesztik. S a cégek is tömegesen mehetnek tönkre, arról nem is beszélve, hogy a vállalati szektort és a lakosságot finanszírozó bankok is megérzik a fizetési nehézségeket.
A tűzzel játszik tehát a Gyurcsány-kormány mellett immár a magyar gazdasági elit is a nemzeti valuta leértékeléséért indított hadjáratával. Mert ha a kormány ráerősít az egyébként általa indított folyamatra (a forint árfolyamának tegnapi ugrálása intő jel), akkor bizony pénzügyi krach előtt állunk. Persze a forint elleni rohamot vezénylőknek milliárdos vagyonuk okán teljesen mindegy, hogy mit ér a forint az euróhoz vagy a svájci frankhoz képest. Olyan gazdagok, hogy bármikor átvészelnek még egy pénzügyi összeomlást is. Rajtuk kívül azonban még élnek pár milliónyian ebben az országban. A többség, amely az erős forintban érdekelt.