Egy esetleges, s oly sokszor beígért terrortámadástól tartva még a vércsoportjukat is megkérdezték az afgán hatóságok a Kabulba érkezett prominens vendégektől, akik azonban a nap végeztével elégedetten dörzsölhették kezüket: a demokráciaexport sikerült.
A tálib maradványok által megsemmisítendő bábnak tekintett, ám külföldi támogatottsága, politikusi képességei, valamint gondolkodásmódja miatt az egyetlen alternatívát jelentő Hamid Karzai pedig ismeri nyugati barátai elvárásait, s próbál rendet teremteni hazájában. Elnöki beiktatása alkalmából még Dick Cheney amerikai alelnök és Donald Rumsfeld védelmi miniszter is az ázsiai országba utazott, ahol ismét hangot adtak „meggyőződésüknek”, hogy Afganisztánra a szabadság és a béke jövője vár. Sőt, Cheney az amerikai katonák előtt azt is leszögezte, hogy mivel az ellenséggel nem lehet kiegyezni, nem marad más hátra, mint annak „megsemmisítése”.
A demokratikus rendszert ostromló, s a fejlődés útjába akadályt gördítő fanatikusok eltüntetése azonban nem az egyetlen feladata lesz a régi-új államfőnek. A kábítószer-kereskedelem kiindulópontját jelentő, s egyben továbbra is a legfőbb bevételi forrást jelentő máktermesztés, az egyes területeken a valódi hatalmat zsarnokian gyakorló drogbárók, a kaotikus közigazgatás, a fejletlen infrastruktúra és a szegénység ma még leküzdhetetlen gátakat jelentenek. Székfoglaló beszédében Karzai mindazonáltal utalt rá, hogy nagyon is tisztában van a feladat súlyával, s egy érdemi lépést talán máris tett a feszültség enyhítése érdekében. Az elnök ugyanis tudja, hogy bár ő a lakosság mintegy negyven százalékát kitevő pastuk közé tartozik, legalább alelnökei, a tádzsik Ahmed Zia Maszud és a hazara Mohammed Karim Halili révén gondolnia kell a többi etnikumra is.
Afganisztán vidéki területei helyenként ma is ijesztő képet mutatnak, hiszen, ahogyan egykor Nagy Sándornak, Dzsingisz kánnak, majd a szovjeteknek, az amerikaiaknak és a hatóságoknak sem sikerült ellenőrzésük alá vonni az egész országot. A pakisztáni határon – ahol egyes feltételezések szerint Oszama bin Laden terrorvezér is bujkál – mindennaposak az összetűzések, sőt minapi bejelentésük szerint az amerikai csapatok valóságos téli hadjáratra készülnek a Hindukus lábainál, megtisztítva a terepet az áprilisi parlamenti választások előtt. Kabulban és néhány nagyobb településen persze már reménykeltőbb a helyzet. A fővárosban, ahol a három éve megbuktatott tálibok idején még zenét sem volt szabad hallgatni, ma már mozik és testépítőszalonok várják vendégeiket, a bevásárlóutcát pedig nemrég Chicken Streetre keresztelték. Habár három év alatt ez sem kevés eredmény, azonban Karzainak ezután már nem csak amerikai elvárásoknak kell megfelelnie.
origo.hu
Nem bírnak leállni: megérkezett az újabb Kollár Kinga-botrány
