Semmi értelme a gázai területeket átadni a palesztinoknak. Ez nem más, mint a kormány próbálkozása, hogy a terrorizmustól megszabaduljon. Így viszont hatalmas antiszemita hullámot indíthat el a nagyvilágban – vélte a Saron-kormány kivonulási tervéről a szóvivő. Elmondta, a kivonulás nem hoz békét, csak Izrael gyengeségét bizonyítja. Szerinte az antiszemitizmus akkor volt a világon a legnagyobb, amikor Izrael államot még nem kiáltották ki, a gyűlölet pedig akkor volt a legalacsonyabb szinten, mikor 1967-ben győzött az ország az arabok ellen. Mi jelképezzük Izrael erejét, ezért egyben a legjobb fegyver vagyunk az antiszemitizmus ellen – közölte Eran Sternberg.
Elmondta, semmiféle problémájuk nem volt palesztin szomszédaikkal a korai években, az 1967-es háborút követően. Együtt éltek, kereskedtek egymással, barátok voltak, ám az első intifáda 1987-es kirobbanását követően szerinte elromlott minden. A korábban barátságos palesztinok harcolni kezdtek. Komoly problémának nevezte, hogy az új nemzedék már szinte belenő a terrorizmusba, így közülük senkivel sem lehet beszélni. Erre a jövőben sem látott sok esélyt, így szerinte talán soha nem lehet béke a palesztinok és a zsidó telepesek között. – Nekem személyesen semmi problémám nincs a palesztinokkal – szögezte le a szóvivő. – Ugyanakkor egy centit sem fogunk odaadni a szülőföldünkből. Minden zsidónak joga van ott élni Izrael földjén, ahol akar – húzta alá Eran Sternberg. – Meg kell nézni, mi történt Tel-Avivban és Jaffában. Amikor száz évvel ezelőtt ide érkeztünk, csak néhány ház volt Tel-Aviv Jaffa nevű arab város mellett. Jelenleg néhány ezer izraeli arab él Jaffában, míg Tel-Aviv hatalmas zsidó várossá fejlődött – világította meg a helyzetet a szóvivő. Elmondta, szerinte ez az egyetlen lehetőség, hogy Izraelt zsidó többségű területté tegyék. – Négyzetméterről négyzetméterre, házról házra át kell vennünk az uralmat a földek felett. Ha pedig Izrael földjén mindenütt a zsidóság lesz többségben, a palesztinoknak meg lehet mondani, hogy távozzanak – fejtette ki álláspontját a zsidó telepesek szóvivője. Nem tartotta célravezetőnek, hogy „számháborúba” kezdjenek a nemzetközi közösség tagjai vagy a zsidók és a palesztinok. Bár nyilvánvaló, hogy a mintegy másfél millió palesztin között él a nyolcezer zsidó telepes, s ez a közösség nem integráns része a Gázai övezetnek. – A hírügynökségek rosszul mutatják be a helyzetet. Teljes a nyugalom, csak ritkán kell katonai kíséretet igénybe vennünk – vázolja fel a mostani állapotokat Sternberg, aki egyébként megemlítette, hogy nagyanyja Debrecenből származik, így szegről-végről ő is magyar.
– Hozzá hasonlóan Grósz Margit és Gyula is honfitársaink voltak, és a világégés, majd a forradalom után Izraelben találtak új hazára. Ma már Mirjamnak és Júdának nevezik a Neve Dekalim telepen élő idős házaspárt. Püspökladányban születtem, majd Soltvadkerten éltem. Ott születtek a gyermekeim, akikkel együtt érkeztünk a Gázai övezetbe. Ők beszélnek magyarul, ám az ő gyermekeik már nem, és ez így van jól – mondta lapunk kérdésére a 82 éves Mirjam Grósz. Hozzátette, szerinte a legfontosabb az, hogy izraeli állampolgárként héber nyelven beszéljen jól, a magyar már egyáltalán nem számít. „Nem akartam soha visszatérni Magyarországra, még látogatóba sem” – mondta az idős hölgy, megjegyezve, hogy a zsidókat nem szeretik hazánkban.
Kifejtette, nagyon mérges amiatt, hogy az arabok a zsidók által felfejlesztett országot most el akarják venni. Az erőszakcselekményekről, az izraeli akciókról pedig megjegyezte, az nem a katonai parancsnokok és politikusok hibája, hanem a palesztin vezetőségé. Mirjam Grósz közölte, nagyon szomorú, hogy el kell hagynia a telepet, ahol lakik. „Ha kényszerítenek minket, akkor mennünk kell, és Saron ezt akarja” – mondta. Hozzátette, az országban óriási a munkanélküliség, a telepesek pedig csak tovább fogják növelni ezt a számot. Hálát adott Istennek ugyanakkor amiatt, hogy a palesztinok által kilőtt rakéták nem okoztak kárt a telepükben. „Mindössze egy fiatal lány halt meg, és néhányan megsebesültek a támadások következtében. Ám Isten megsegített minket, és a rakéták mindig olyan helyen robbantak, ahol nem volt senki. Isten csodát tesz!” – szögezte le Mirjam Grósz.
origo.hu
Ausztriai buszbaleset: magához tért a kómából a két túlélő
