Kirándulás a Titánra

A Szaturnusz körül keringő Cassini űrszondához kapcsolt Huygens leszállóegység holnap leválik hordozójáról, és január közepén leereszkedik a gyűrűs bolygó legnagyobb holdjára, a Titánra. A Cassini–Huygens misszió nemzetközi együttműködés eredménye. A szonda és a fedélzetén lévő tudományos berendezések létrehozásában az amerikai, az európai és az olasz űrkutatási ügynökségen kívül tizenhét ország vett részt.

Hamarosan leereszkedik a Naprendszer egyetlen légkörrel rendelkező holdjának, a Titánnak a felszínére a Cassini űrszondáról leváló Huygens leszállóegység – olvasható a NASA honlapján. A Cassini, amely hétévi utazás után júliusban állt a Szaturnusz körüli pályára, négy éven át tanulmányozza majd a gyűrűs bolygó világát. Ezalatt a Szaturnusz 31 holdja közül hetet közelebbről is megvizsgál.
A Titánt néhány héttel ezelőtt már megközelítette. Az óriásholdról 1200 kilométer távolságból készített felvételek azonban nem voltak elég élesek a Titánt körülvevő sűrű gázburok miatt. A Cassiniről a karácsonyi ünnepek alatt leváló Huygensre – amely a számítások szerint a légkörbe való januári behatolástól számított két és fél óra elteltével érhet földet – így bizonytalan sors vár. Az kétségtelen, hogy rendkívül zord, mínusz 179 Celsius-fokos hőmérséklet fogadja, de nem lehet tudni, miféle felszínen landol majd. Ha baj nélkül fog talajt, akkumulátorai fél órán át teszik lehetővé, hogy tudományos adatokat továbbítson a Földre.
A gyűrűkkel körülvett Szaturnusz a Naprendszer leglátványosabb, de a legtöbb fejtörésre okot adó bolygója. A gyűrűket is tanulmányozó Cassini máris sok új ismerethez segítette a tudósokat. Két, eddig nem látott holdacska mellett egy korábban ismeretlen, 300 kilométer hosszúságúra becsült gyűrűívet is talált már. Azt is felfedezte, hogy a gyűrűk folyamatosan „zenélnek”. Az emberi fül által hallható tartományban átalakított rádióhullámok elemzése alapján a kutatók feltételezik, hogy a hangokat a gyűrűknek folyamatosan nekiütköző apró meteoritok produkálják, ez lehet az oka az egyik gyűrűn felfedezett deformálódásnak is. Feltevésük szerint a Szaturnusz holdjaiból az azoknak szintén nagy gyakorisággal nekiütköző meteoritok ásványokat és homokot vájnak ki, ezek szaporítják a kő- és jégdarabokból álló gyűrűk anyagát. Ám annak magyarázatával, hogy maguk a gyűrűk hogyan keletkeztek, mindmáig adós a tudomány. A NASA kutatói kénytelenek voltak megállapítani: már sok miértre választ kaptak, de az új, megválaszolatlan kérdések száma most nagyobb, mint korábban.
Ugyanez elmondható a Titánról is. A róla készült első képeken ugyanis nem láttak cseppfolyóssá vált gázokból képződött tengereket, noha ezek létezését a nagy hideg miatt biztosra vették. A Huygens hamarosan észlelheti, mi van a gáztakaró mögött.