Rendszeresen jelennek meg a sajtóban olyan vélemények, amelyek szerint a Bartók-örökösök mintha túlságosan nagy szigorral járnának el, ha valaki a zeneszerző műveinek átdolgozásához kéri az engedélyüket. Önök valóban ennyire szigorúak?
– Tény, hogy effajta vélekedések rendszeresen napvilágot látnak. Legutóbb éppen a Népszabadság november 27-i számában kérdezte meg egy újságíró Kocsis Zoltántól, hogyan sikerült megszereznie beleegyezésünket ahhoz, hogy átiratot készítsen a 20 magyar népdalból, hiszen – így az újságíró – „a Bartók-örökösök mindig, mindenben kötözködnek”. S ha valaki felületesen szemléli az elmúlt évtizedek történéseit, valóban kialakulhat benne az a vélekedés, hogy a szokásosnál nagyobb szigorral, határozottsággal állnak ki a Bartók-örökösök a jogaik mellett. Ennek azonban célja van. Keresztapám, ifj. Bartók Béla, valamint Bartók Péter soha nem azzal a szemmel nézték a Bartók-művek felhasználását, hogy mindenáron valami kifogásolni valót keressenek bennük. Ilyen esetekben a döntés alapja mindig az, hogy a lehető leghatározottabban ragaszkodjunk az eredeti szerzői hangzáshoz, s ha éppenséggel valamiféle feldolgozásról vagy egy társművészeti alkotásban történő felhasználásról kell döntenünk, akkor mindig azt próbáljuk mérlegelni, hogy vajon kizárható-e, hogy az adott mű megváltoztatását, átdolgozását, felhasználását Bartók Béla helytelenítené.
– Belelátnak a néhai zeneszerző gondolataiba?
– Szó sincs róla, azonban a művek bizonyos formában megjelentek – mégpedig úgy, ahogyan Bartók Béla megírta őket, és bizonyossággal eldönthető, hogy így tartotta jónak őket. Írásai, valamint fiaival folytatott beszélgetései alapján egyértelmű, hogy Bartók más szerzők tekintetében is ragaszkodott a művek megváltoztathatatlanságához. Egy alkalommal például Bartók Péter megnézett édesapjával egy animációs filmet, amely, ha jól emlékszem, egy Beethoven-műre készült. Bartók Péter elmondása szerint apja egy darabig szemlátomást élvezte a mozgóképet, ám egyszer csak megfogta fia kezét, és így szólt: „Na gyere, megyünk.” Bartók Péter megkérdezte, miért jöttek ki a moziból, amikor a film még javában tartott, mire apja úgy felelt: azért, mert hat taktust kihagytak a műből, és ilyet nem lehet csinálni. Aki így vélekedik más szerzőkkel kapcsolatban, nyilvánvalóan saját műveinek megváltoztathatatlanságához is ragaszkodik, ezért mi is igyekszünk hűek maradni az általa leírt és kiadott formákhoz. Bartók Péter szinte egész életét szánta annak az aprólékos, de nagyon fontos munkának, hogy a kiadók által megjelentetett műveket néhány munkatársával összevesse a kéziratokkal, és az esetleges nyomtatási hibákat kijavítsa a későbbi utánnyomások számára, ezzel is lehetővé téve a művek minél pontosabb, eredethű előadását.
– Mikor hajlandóak kivételt tenni az átdolgozások esetében? Elvégre erre is szép számmal volt példa.
– Így van, azonban ezekben az esetekben mindannyiszor létezik valamilyen tényező, amelyből arra következtetünk, hogy Bartóknak nem volna ellenére az átdolgozás. Így járultam hozzá nemrégiben a Concerto balettfeldolgozásához is. Mégpedig azért, mert Bartók – bár ezeket életében soha nem mutatták be – maga is készített zongoraátiratokat a műből, és éppen balettpróbák számára. Hasonló a helyzet a 20 magyar népdallal is, amelyet Kocsis Zoltán dolgozott föl nagyzenekarra – mint azt a húsz közül öt népdallal maga Bartók is megtette. Mindemellett ez esetben szerzőként Bartók Béla és Kocsis Zoltán egyaránt fel volt tüntetve. Az ugyanis szintén elfogadhatatlan, ha a mű bármilyen formában történő megváltoztatása nem válik nyilvánvalóvá a közönség számára, s a hallgató úgy hiheti, azt hallja vagy látja, amit Bartók írt meg, pedig a mű valamilyen formában változott – netán sérült vagy csonkult is.
– A laikus akár azt hihetné, pénzügyi megfontolás rejlik e szigor mögött. Lehet-e az örökösi „kötözködéssel” keresni?
– Abból, hogy nem járulunk hozzá némely átdolgozáshoz, semmiféle anyagi hasznunk nem származik, sőt. Mindig a kiadóktól kapunk a szerződésekben meghatározott arányban jogdíjat, nem pedig közvetlenül a felhasználótól. Ha pénzforrásként tekintenék a szerzői jogokra, és úgymond megpróbálnék minél kevesebb idő alatt minél többet „kivenni belőle”, akkor mindenhez hozzájárulnék, hogy a lehető legtöbb felhasználás után kapjam meg a jogdíjat. Mi ennek az ellenkezőjét tesszük: sohasem az anyagi szempontokat mérlegeljük, hanem azt, hogy a feldolgozás mennyire felelne meg Bartók akaratának. Egyébként nincs arra lehetőségük, hogy afféle alkuszszemlélettel azt mondjuk: ha kétszer annyit fizetnek, akkor esetleg működhet a dolog. Ugyanis nincs beleszólásunk abba, ki milyen összegről állapodik meg a mű kiadójával, miképp arra sincs lehetőségünk, hogy – jótékony célú előadások esetében akár – elengedjük a jogdíjat. Történt már olyan – a miskolci operafesztivál első évében –, hogy magamra vállaltam az elhangzó Bartók-művek jogdíját, de ekkor sem tehettem meg, hogy elengedjem; kifizettem az összeget, amely aztán elkerült a kiadóhoz, végül visszakaptam belőle bizonyos százalékot, amely örökösként megillet.
– Nemrégiben arra is volt példa, hogy közleményben tudatták: politikai kampányban senki sem használhat fel Bartók-műveket vagy műrészleteket.
– Valóban, az egyik párt – nem fontos, hogy melyik – a választási kampányában az Allegro barbarót használta fel televíziós és rádiós kampányklipjéhez. Ez ellen megpróbáltam fellépni a klipet sugárzó egyik televíziónál, valamint rádióadónál is, ám azt a választ kaptam tőlük, hogy politikai hirdetések esetében azok tartalmát a médium nem vizsgálhatja, hanem köteles változatlan formában közzétenni őket. Pikáns adalék a történethez, hogy reklamációm híre hamarosan eljutott egy másik rádióadóhoz is, amely arra próbált rávenni, hogy egyik politikai műsorukban kritizáljam a pártot az Allegro barbaro engedély nélküli felhasználásának ürügyén… Erre nem voltam hajlandó, elvégre nem a politikáról szólt az egész, másrészt pedig nem is „rostálgathattunk” volna a pártok között.
– Azonban ha valaki a december 5-ét megelőző hetekben ellátogatott az ön által gondozott, www.bartok.hu honlapra, ott egy határozott állásfoglalást is megtalálhatott a kettős állampolgárság ügye mellett, amelyet éppen ön jegyzett. Ezt összeegyeztethetőnek tartja a politikamentességgel?
– Kiállásom miatt kaptam is néhány elmarasztaló levelet, ám ezekre ugyanazt feleltem, amit most önnek válaszolok: amiről a népszavazáson kellett volna döntenünk, az nem pártpolitikai kérdés, hanem nemzeti ügy. Olyasvalami, ami bizonyíthatóan Bartók Bélának is szívügye lett volna. Ezt bizonyítandó elég elolvasnunk ifj. Bartók Béla visszaemlékezését arról, hogyan vélekedett apja a trianoni döntésről, arról az igazságtalanságról, ami nem vette figyelembe a valós etnikai határokat az államhatárok kialakításánál. Amikor most önnel beszélgetek, már ismerjük a népszavazás eredményét, amiből az is kiderül, hogy mi a Nagyszentmiklóson született Bartók Bélát még mindig nem „honosítottuk”. Márpedig a határon túli magyarok és az anyaország kapcsolatának kérdését rendezni kell. Azok a magyarok, akik ott élnek, ahol Bartók Béla született vagy ahol tanult, éppolyan magyarok, mint mi vagyunk. Amíg nem érjük el, hogy státusukban is ugyanolyanok legyenek – persze Bartók szellemében, a szomszéd népek tiszteletben tartásával –, amíg nem adjuk meg nekik azt a jó érzést, amit már a szerbek, a horvátok vagy a románok megadtak a sajátjaiknak, addig mi is szegényebbek vagyunk.
– 2006-ban lesz 125 éve, hogy megszületett Bartók Béla. Hogyan készülnek az évfordulóra?
– Saját erőmből és a tulajdonos – a fővárosi önkormányzat – hozzájárulásával felújíttatom a Bartók-emlékházat, és kibővítem az ott kiállított anyagot. Sokkal több eredeti bútor lesz látható a gyűjteményben, amely ennek köszönhetően még pontosabban visszaadja majd azt, milyen volt a ház, amikor a zeneszerző ott élt és alkotott. A felújított emlékházat a 125. évforduló napján, március 25-én nyitjuk meg. Mindemellett a Zeneakadémiával és a zenei életben nagy elismertségnek örvendő művészekkel és tudósokkal a köztársasági elnök úrnál, valamint a kulturális miniszter úrnál javaslatot tettünk arra, hogy 2006 legyen Bartók-emlékév. Ez szerintem olyan lehetőség volna, amely csekély anyagi ráfordítással jelentősen öregbíthetné az ország hírnevét, kultúránk hírét a világban. Most várjuk, hogy választ kapjunk kezdeményezésünkre. Ha minden az ígéretek szerint halad, március 25-én este a Nemzeti Filharmonikusok hangversennyel ünneplik a jubileumot, és ekkor adják át a Bartók– Pásztori-díjakat is.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
