Ennek a konferenciának a megrendezése Tony Blair régi célja, és amikor múlt hónapban az elnökválasztás után első külföldi kormányfőként Washingtonba utazott, az volt a várakozás, hogy rábeszéli a második ciklusra újonnan megválasztott Bush elnököt a részvételre. Blair akkor látszólag üres kézzel tért haza Washingtonból, ám valószínű, hogy a londoni konferenciáról már akkor megállapodás született, és szándékosan várni akartak a bejelentéssel, nehogy az legyen a látszat, mintha az amerikai elnök „megjutalmazná” a brit miniszterelnököt kitartó támogatásáért. A most kiszivárgott hír szerint a londoni értekezleten képviselteti magát Nagy-Britannián kívül az Egyesült Államok, a palesztin állam, több arab ország, valamint Nagy-Britannia európai partnerei.
A helyzet iróniája, hogy Izrael jelenléte egyelőre egyáltalán nem biztos. A konferencia tervének hivatalos közzétételével meg akarják várni a január 6-i szavazást Palesztinában, amelyen eldől, ki lesz a novemberben elhunyt Jasszer Arafat utóda a Palesztin Hatóság élén. A legesélyesebb jelöltek a volt kormányfő Mahmúd Abbász, valamint a radikális Marván Barguti, aki jelenleg izraeli börtönben van. Izrael arra az álláspontra helyezkedik, hogy amennyiben a palesztin szavazás Barguti győzelméhez vezet, nem vesz részt semmiféle konferencián, a megválasztott államfő pedig börtönben marad. Ezzel szemben a londoni konferencia tervét elfogadó kormányok mindenképpen meg akarják tartani az értekezletet, még Izrael távollétében is.
Ha a londoni konferenciát valóban megtartják januárban, mégpedig Izrael és a palesztin állam képviseletével, ez már önmagában jelentős eredmény Tony Blair szempontjából. Ez különösen előnyös lenne számára 2005 januárjában, alig több mint negyedévvel az általában májusra várt választások előtt.

A leomlott budapesti házban gáz nélkül maradhatnak a lakók